A műsor első részének vendégei: Totyik Tamás, a Pedagógusok Szakszervezete elnöke; Gosztonyi Gábor, elnökhelyettes
Kik működtetik az iskolát?
Ki tartozik az iskola személyzetéhez a pedagóguson kívül? Vannak technikai alkalmazottak, és továbbá a nevelést-oktatást közvetlenül segítők, a pedagógiai asszisztensek, a pszichológusok, fejlesztőpedagógusok és még többfélék.
Hányféle intézményben foglalkoznak a tanuló gyermekekkel?
Nem a tanulói létszámhoz, hanem az aktuális feladatmennyiséghez kellene igazodni.
Miről kellene szólnia az oktatással kapcsolatos politikai vitának?
Tananyagok, tankönyvek: központosított vagy szabadjára engedett?
Eltérő sebességű tanmenetek kellenek az eltérő tanulási képességű gyermekeknek. [Csapó Benő: a képességek különbsége a tanulási idővel kompenzálható.]
A tanmenet eddig 90%-ban volt meghatározott; 60% lenne az indokolt.
Átfogó képet kellene kapnia a tanulónak a világról.
Nem a tanár szakmai fölénye a lényeg.
A jó pedagógus vágyat tud ébreszteni a tudományterülete művelésére.
A tanítási siker két varázsmondata: „Neked ez fontos”; „Ennek az elsajátítására képes vagy”.
Rengeteget számít az osztályközösség.
Vajon megvan-e még a néhány évvel ezelőtti pedagógus-diák-szülő együttműködés?
Várható-e a társadalmi párbeszéd?
A műsor második részében azzal foglalkozom, hogy Hogyan veszi el az iskola a tanulási kedvet?
Mit tanulhatunk a hidra idegrendszeréből vagy a másodfokú egyenletből?
Hogyan változik az iskolába kerülő gyermek tanulási, elsajátítási motiváltsága?
Mit tanulunk valójában az iskolában?
Elsődleges, belső és másodlagos, külső motívumaink
Hogyan viselkedünk külső motiváltság esetén?
Vajon hogyan válnak az elsődleges motivációink másodlagossá?
Miért csináljuk a gyermekeinkkel ugyanezt?
Mit mond az iskola, mint mond a szülő – és ez hogyan rontja a tanulási motiváltságot?