„Mester, a múlt megtestesülésedben, vagy akár ebben az életedben, láttál valaha is olyat, vagy tudsz olyan állatról, amelyet néhány évvel később valóban újra láttál, mint egy emberi lényt?” – kérdezte az egyik tanítvány.

A Mester azt mondta: „Az utolsó megtestesülésemben  felelős voltam körülbelül hét vagy kilenc állat emberi megtestesülésbe érkezéséért. Először én segítettem nekik, aztán ők jöttek hozzám, amikor Hozzám, miután emberré váltak.”

„Amikor hozzád jöttek, mint emberi lények, éreztél valamit irántuk, vagy tudtad, hogy tettél értük valamit?” – kérdezte a tanítvány.

„Természetesen, természetesen,” felelte a Mester. „Először, mint állatok jöttek hozzám, hogy lássák, lehet-e emberi inkarnációjuk. Foglalkoztam tehenekkel, kutyákkal, kecskékkel, macskákkal és egyéb állatokkal.Segítettem saját családom két kutyájának is, akiket az utolsó megtestesülésemben annyira szerettem. Ezek a kutyák nagyon kedvesek voltak, és szerettem őket. Egyikük leveleket szokott vinni a házunkból az unokatestvérünk házába, körülbelül négy mérföldnyire. Leírtuk az üzenetet, odaadtuk neki, és ő elvitte a nagynénénk házába. Elég gyakran szokott anyám levelet írni a húgának, és néha így küldte el őket. A kutyánk neve Taga volt, mint egy emberi lény, mint egy igazi hírnök.”

„Amikor még nagyon fiatal voltam, olyan voltam, mint egy közönséges emberi lény; de miután megvalósítottam Istent, okkult erőt kaptam. Még csak tizenhat-tizenhét éves voltam, és már volt okkult erőm. Tehát az utolsó látogatásomkor a gyerekkori otthonomban, amikor megláttam, hogy a kutyák még élnek, felvettem a kapcsolatot a lelkükkel. Később, mint emberi lények születnek újjá.”

„Egyszer láttam két vagy három teknőst. Amikor megnéztem őket világosan láttam, hogy csak hat hónap vagy egy év kérdése, hogy meg fognak halni, és hogy emberi inkarnációban születnek meg. Száz százalékig biztos volt, hogy nem számít, mikor halnak meg, a következő inkarnációjuk emberi inkarnáció lesz.”

Egy másik tanítvány megkérdezte: „Ha láttál valakit, mint állatot, aztán visszajönne, mint emberi lény, és a tanítványod lenne, neki nagyon jó indulása lenne? Úgy értem, képes lenne nagyon gyorsan fejlődni?”

A Mester azt mondta: „Az állati megtestesülés után, amikor a lélek felveszi az emberi inkarnációt, eltarthat tíz évig, tizenhárom évig, vagy még tovább, hogy hozzám jöjjön. Egyesek itt már ismernek engem ebben az életemben nyolc vagy kilenc éve, de még így sem fejlődnek. Ha az emberek nem tesznek kielégítő előrelépést egy Mesterrel töltött kilenc, tíz, húsz, ötven év alatt, akkor ő mit tud tenni velük? Semmit. És egy emberi inkarnáció messze felülmúlja az állati megtestesülést. Egy emberi lényben a lélek sokkal fejlettebb. Tehát, hogyan tudod elvárni, hogy valaki nagyon közeli, vagy spirituálisan rendkívül fejlett legyen, amikor csak most jött ki az állatvilágból?”

„Ahogy már korábban is elmondtam, egyáltalán nem számít, hogy kivel milyen kapcsolatod volt valakivel egy korábbi inkarnációban. Mi változik attól, még ha száz százalékig biztos vagy is benne, kik voltak az előző fivéreid

nővéreid, szüleid, gyerekeid? Ez csak problémákat okoz. Tudok egy spirituális mesterről, aki azt mondta valaki lányának, hogy egy korábbi inkarnációban ő volt az anyja, és ezzel csak problémát okozott a fiatal lány, valamint az apa és saját maga számára. Ebben az életben láttam legalább öt tanárt, akik a múltamban tanáraim voltak. Láttam még két múltbéli fivéremet, öt múltbéli nővéremet, és két korábbi anyámat, valamint néhány kutyát és macskát, akik régebben az enyémek voltak. De az előző kapcsolat semmilyen módon nem segített sem nekik, sem nekem.”

A Mester mosolygott, „A macskáknak és a kutyáknak nagyon jó lelkük van. Ellentétben veletek emberek, ők nem okoznak semmilyen problémát nekem. Ők messze jobbak, mint ti emberek.”

„Mester, igaz hogy a tanítványaid problémákat okoznak neked. De vajon a macskák és a kutyák, nagyon jó emberek lesznek, amikor emberi lényekké válnak?” – kérdezte bánatosan egy fiatalember.

„Azok lesznek, ha nagyon jó macskák és kutyák voltak, és ha speciális segítséget kapnak egy nagy spirituális Mestertől”, mondta a Mester. „Nagyon kedvessé és odaadóvá válnak. Az utolsó megtestesülésemben volt egy barátom, aki a korábbi megtestesülésében egy kutya volt. Ez volt az első emberi megtestesülése. Mindig el szokott jönni a házamba, és én is el szoktam menni hozzá. Mindig segítettem neki, mert problémái voltak mindenkivel és mindenhol. Olyan szeretettel voltunk egymás iránt.”

„Még fiatal férfiként, a húszas éveiben, rákos lett és haldoklott. A halálos ágyán azt mondta a szüleinek, hogy az a kívánsága, hogy kijön a repülőtérre és virágfüzért ad nekem, amikor először visszatérek a szülőföldemre. Akkor Afrikában voltam. De ő meghalt néhány héttel korábban, mint én visszatértem volna, és nem tudott nekem virágfüzért hozni. Így amikor visszatértem, egyik testvére, aki osztálytársam volt, hozta nekem a koszorút. Azt akarta, hogy teljesüljön az öccse utolsó kívánsága.”

„Nem sokkal e barát halála után, de még mielőtt visszatértem volna Indiába, még mindig Afrikában voltam, néhány tanítványommal reggeliztünk. Ez a kedves indiai barát megjelent előttem. Azt mondtam neki: »Itthon vagy; kérjük, fogyassz az ételünkből.«”

„Hogyan tudok enni az ételedből?” – kérdezte.

„Itt vagy, és nem tudsz enni az ételünkből?” – mondtam. „Olyan élénken látlak.”

„Azután három vagy négy órával később visszatért a házba. A tornácon állt, amikor a postás jött és átadta nekem a levelet. Kinyitottam egy levelet, és az állt benne, hogy mindössze egy héttel korábban ez a fiatalember elhunyt. Megkérdeztem tőle, hogy ez igaz-e. Ezután az összes múltbeli állati inkarnációja elém jött. Ő volt ez az állat, az az állat. A közvetlen előző megtestesülésében egy kutya volt, és ebben az életben egy emberi lény volt, az én közeli barátom.”

“Master,” said one disciple, “in your last incarnation or even in this incarnation, did you ever see or know an animal and then a few years later actually see it again as a human being?”

The Master said, “In my last incarnation I was responsible for about seven or nine animals coming into human incarnation. First I helped them, and then they came to me when they became human beings.”

“When they came to you as human beings, did you feel something for them or know that you had done anything for them?” asked the disciple.

“Certainly, certainly,” the Master replied. “First, as animals, they came to me to see if they could have human incarnations. I have dealt with cows, dogs, goats, cats and other animals. I did this for two dogs of my own family, which I was so fond of in my last incarnation. These dogs were really nice and I loved them. One of them used to take letters from our house to our cousin’s house about four miles away. We would write down the message, give it to him and he would take it to our cousin’s house. Quite often my mother used to write letters to her sister, and sometimes she sent them like this. Our dog Taga acted just like a human being, like a real messenger.

“Now, when I was very young I was like an ordinary human being; but when I realised God I received occult power. Even at the age of sixteen or seventeen I had occult power. So on my last visit to my childhood home, when I saw that the dogs were still alive, I made contact with their souls. Later, they took incarnation as human beings.

“Once I saw two or three tortoises. When I looked at them I clearly saw that it was only a matter of six months or a year until they would die and take human incarnation. It was one hundred per cent certain that no matter when they died, their next incarnation would be a human incarnation.”

Another disciple asked, “If you saw somebody as an animal and then he came back as a human being and became your disciple, wouldn’t he have a really good start? I mean, couldn’t he make very fast progress?”

The Master said, “After completing the animal incarnation, when the soul takes human incarnation it may take ten years or thirteen years or even more to come to me. Some people here have already known me in this incarnation for eight or nine years, but even so they do not make progress. If people do not make any satisfactory progress after having stayed nine, ten, twenty, fifty years with a Master, what can he do with them? Nothing. And a human incarnation is far superior to an animal incarnation. In a human being the soul is much more developed. So how can you expect someone to become very close, or very spiritually developed when he has just come out of the animal kingdom?

“As I have said before, it does not help at all if you have had a connection with someone in a previous incarnation. What difference will it make even if you are one hundred per cent certain who were your past brothers, sisters, parents, children? It only creates problems. I know of one spiritual Master who told somebody’s daughter that she was his mother in a previous incarnation, and only created problems for the young girl as well as for the father and for himself. In this incarnation I have seen at least five teachers that I once had. Also, I have seen two of my past brothers, five of my past sisters, and two of my previous mothers, as well as a few cats and dogs that I used to have. But the previous connection has not helped them or me in any way.”

The Master smiled, “Cats and dogs have very good souls. Unlike you people, they don’t create any problems for me. They are far better than you people.”

“Master,” one young man said sorrowfully, “it is true that your disciples create problems for you. But do cats and dogs make very good people when they become human beings?”

“They do if they were very good cats and dogs and if they get special help from a great spiritual Master,” said the Master. “They become very sweet and devoted. In my last incarnation I had a friend who was a dog in his previous incarnation. It was his first human incarnation. He always used to come to my house and I used to go to his. I would always help him because he had problems — problems from everybody and everywhere. We were so fond of each other.

“As a young man in his twenties, he developed cancer and was dying. On his deathbed he told his parents that it was his wish to come to the terminal and garland me when I first returned to my Motherland. I was in Africa at the time. But he died a few weeks before I returned and could not bring me a garland, so one of his brothers, who was a classmate of mine, brought me the garland when I returned. He wanted to fulfil his younger brother’s last wish.

“Shortly after this friend’s death, but before I returned to India, I was still in Africa with some disciples of mine. We were eating breakfast. This dear Indian friend appeared before me. I said to him, ‘You are here; then please have some of our food.’

“ ‘How can I eat your food?’ he asked.

“ ‘You are here and you can’t eat our food?’ I said. ‘I am seeing you so vividly.’

“Then three or four hours later, he came back to the house. He was standing on the porch when the postman came and handed me the mail. I opened one letter and it mentioned that only a week earlier this young man had passed away. I asked him if it was true. Then all his past animal incarnations came before me. He was this animal, that animal. In his immediately preceding incarnation he had been a dog and in this incarnation he was a human being, my close friend.”

https://www.srichinmoylibrary.com/aj-4