Száz évvel ezelőtt Indiában élt egy nagyon bölcs spirituális mester, aki férfiakat és nőket egyaránt elfogadott tanítványainak. A mester mind az egyedülálló tanítványokat, mind a házaspárokat arra ösztönözte, hogy a leggyorsabban haladjanak előre a belső életben. Az egyedülállók szarvasokként futhatnak, mondta; a házasok pedig úgy érezhetik, hogy két szívük, két lelkük, négy lábuk és négy karjuk van, amelyek segítenek nekik a leggyorsabb fejlődésben.

”De Mester” – mondta egy fiatal férfi, aki nemrég csatlakozott az asramhoz – »miért nem akarod, hogy gyermeket szüljünk?«

A Mester gyengéd mosollyal nézett a tanítványára. „Már sokszor elmondtam, miért nem szeretném, hogy a tanítványaimnak gyermekeik legyenek ebben a helyzetben. Később megkérdezheted a többieket is. Az egyetlen dolog az, hogy ha gyermekeid vannak, akkor biztosan tudom, hogy nem fogsz olyan jól meditálni vagy koncentrálni a Legfelsőbbre bennem, mint egyébként tennéd. Néha viccelődöm néhány anyával arról, hogy a gyermekeik az istenük. De mondom neked, hogy van igazság abban, amit mondok. Egy huszonnégy órás időszak alatt hányszor gondol egy anya Istenre, és hányszor gondol a gyermekére? Mindig csak a gyermekére gondol. A gyermeke a Legfelsőbb.”

A fiatalember felesége zavartan nézett. Azt mondta: ”Mester, ez azt jelenti, hogy azt akarod, hogy soha ne legyen gyermekünk?”

„Soha nem mondom senkinek, hogy ebben az életben egyáltalán nem lehet gyereke. Ha azt mondanám, hogy soha ne legyen gyereke, én lennék az első, aki ezt tagadná. De néhányan közületek spirituális háttér nélkül léptek be a spirituális életbe. Ha néhány év alatt képesek lesznek befogadni az isteni fényt, békét és erőt, akkor amikor gyerekeik lesznek, jobban tudják majd őket irányítani. Amikor készen álltak a házasságra, én mondtam nekik. Tehát kérlek, érezd úgy, hogy amikor készen állsz a gyermekvállalásra, azt is meg fogom veled beszélni.

„Két évvel ezelőtt azt mondtam minden házaspárnak, hogy várjanak két-három évet, mielőtt gyermeket vállalnának. Úgy gondoltam, hogy ezalatt a két év alatt jelentős fejlődést fogtok elérni. Ha az elmúlt néhány évben valóban nagyon gyors fejlődést értetek volna el, akkor csodálatos lett volna, ha gyermeketek lett volna. De most látom, hogy az a fejlődés, amelyet vártam tőletek, nem következett be. Ez az én igazi bánatom. Még mindig remélem, hogy el fogjátok érni ezt a fejlődést.

„A szeretet, amelyet a bennem lévő Legfelsőbbnek szenteltek, soha nem maradhat ugyanaz, ha ebben a fejlődési szakaszban gyermeket vállaltok. Négy, öt vagy tíz év múlva, ha jelentős fejlődést értetek el, ha akkor lesz gyermeketek, talán még mindig meg tudjátok őrizni ugyanazt a szeretetet a bennem lévő Legfelsőbb iránt, mert a tudatotok huszonnégy órában rám fog gondolni.”

„Mester,„ mondta egy fiatal nő, »úgy tűnik, hogy már sokszor beszéltél nekünk erről, de még mindig nem értjük a filozófiádat.«

”Két évvel ezelőtt figyelmeztettelek titeket, hogy ne legyenek gyerekeitek,” mondta a Mester. ”Mégis aznap este néhányan a belső világban könyörögtek nekem, hogy engedjem meg nekik, hogy gyerekeik legyenek. El tudjátok ezt hinni? Két órát töltöttem azzal, hogy erről beszéltem nektek, és ez az a fajta engedelmesség, amit kapok. Egy esetben azt mondtam a szülőknek, hogy kidobom őket az ashramból, ha gyermeket vállalnak. Nem hallgattak rám, de az irgalmasságom erősebb, mint az igazságosságom. Az irgalmasságomnak van ereje megvilágosítani a tanítványokat.”

Aztán a Mester az ő szavát megszegő párhoz fordult. „Mennyit szenvedtetek csak ez az egy engedetlenség miatt. Néha nem is kérdezem meg, miért vagytok olyan szomorúak, mert tudom, hogy valami bennetek megmondta nektek az okát, és ha erről a külső síkon beszélünk, az nem segít. Nem hibáztatlak titeket, de amikor belülről rátok nézek, sírok. Teljesen megbocsátom nektek a hibátokat. Íme az apa irgalma, amikor a fia és a lánya valami rosszat tett. De ha hallgattatok volna rám, milyen boldogok lennétek most.

“Sok dolgot mondtam neked és a feleségednek, amit nem tettetek meg. Sok külső engedetlenség volt, és a belső világban minden pár engedetlen volt velem szemben. Az elmúlt nyolc-kilenc hónapban mindketten nagyon szenvedtetek. Talán azt gondoljátok, hogy Isten nem szomorkodik. Ez nem igaz; ő is szomorú. Külsőleg, még ha mindkettőtökkel beszélgetnék is, nem tudnék segíteni, mert az egyik fületeken be, a másikon ki menne.”

A Mester a többi párhoz fordult. ”Mennyire szenvednek ezek a szülők. Őszintén és tisztán szeretik egymást, de a gyerekek ide-oda rángatják őket, és nem engedik, hogy ugyanúgy szeressék egymást. Hogy szenvednek! Ki az oka? A gyermek, akinek figyelemre, figyelemre, figyelemre van szüksége. Akármennyire is őszintén és odaadóan akarsz egy gyermeket boldoggá tenni, ő nem lesz boldog. Pedig ez a gyermek Isten üzenetét hordozza. Miért nem lehet boldoggá tenni? Mert nincs elég fényed, békéd, nyugalmad és más isteni tulajdonságaid. Ezért merülnek fel ezek a problémák. Gyermeket nevelni a legnehezebb dolog a világon. Csak egy kicsit kevésbé nehéz, mint az Isten-megvalósítás.„

”Ez igaz” – mondta szomorúan a férj. ”A tanítványok csak a gyermekvállalás jó oldalát látják. Az ashramban, amikor a gyerekek a szülőkkel együtt jönnek a meditációs terembe, látják az örömöt és látják, ahogy megáldod a gyerekeket. De a gyerekekkel kapcsolatos nehézségeket nem látják. Pedig sokkal több a munka és a nehézség, mint az öröm.”

A Mester azt mondta: „A gyermek egy darab cukorkát visz az apjának, és az apa nagyon büszke rá. De az apa tudja, hogy a gyermek nehéz terhet is hozhat neki. Gyermeket a világra hozni nagyon komoly dolog. Ez a legnehezebb. Néhányan közületek nem vagytok olyan helyzetben, hogy rendezni tudjátok a saját életeteket. Vannak, akiknek furcsa elképzeléseik vannak, hogy ha „anyának” hívják őket, akkor valamivé válnak – biztonságban lesznek, mert valaki sír értük. De még bizonytalanabbak lesznek. Már eleve tehetetlenek, és a gyerekekkel még tehetetlenebbé válnak. Ha tudatosan elfogadjátok a spirituális életet, és azt várjátok, hogy a gyerekeitek is isteni lények legyenek, akkor nagyon keményen kell dolgoznotok, hogy segítsétek őket.”

„De Mester,„ kérdezte egy fiatal nő, »nem szükséges gyermekeket szülni, hogy az ashram növekedjen?«

”Nem, lányom,” mondta a Mester. »Múlt hónapban rettenetes vitám volt egy anyával a telefonon. Miért? A lánya még csak gyerek, mégis azt akarja, hogy adjam hozzá valakihez. Egyszerűen dühös voltam. Azt mondtam: «Én vagyok a spirituális apád; olyan szeretettel bánok veled. Most van itt az ideje, hogy a fiatal lányod férjhez menjen?” Az anya úgy érzi, hogy ha a lánya férjhez megy, akkor lelki gyermekei lehetnek az asramnak. Mondtam neki, hogy a Földanyán számtalan lélek van, akik nem fogadják el a lelki életet, és ők új lelkeket adnak a világnak. Tehát nem kell aggódnia. Jelenleg nem akarjuk növelni a tagok számát a növelés kedvéért.

„Százszor elmondtam a filozófiámat, de vagy nem tudtok, vagy nem akartok hallgatni rám. Belsőleg és külsőleg könyörögtök nekem, hogy engedjem meg nektek, hogy gyermeketek legyen. Próbáltam és próbáltam, de nem segített.

“De ez már a múlté, és a múlt porrá vált. Ma mindannyiótoknak megadom az engedélyt, hogy gyermeketek legyen. Mától kezdve, ha gyermeketek lesz, nem leszek elégedetlen. Teljes engedélyt adok nektek. Ha úgy érzitek, hogy gyermekekkel is képesek lesztek ugyanolyan gyorsan futni, mint most, vagy ha úgy érzitek, hogy valamilyen módon meg tudjátok tartani majdnem ugyanazt a sebességet, vagy még ha messze lemaradtok is, akkor is a tanítványaimnak foglak tekinteni titeket. De ne engem okoljatok, ha problémáitok lesznek. A felelősséget rátok hárítom. Ha gyerekeitek lesznek, és azt mondod, hogy a figyelmed csak a gyerekeidre irányul, és nem haladsz olyan gyorsan a spirituális életedben, és nem tudod fenntartani a belső magasságodat, akkor kérlek, ne gyere hozzám abban a pillanatban.

“Tehát, kedveseim, tudnotok kell, hogy milyen fejlődést akartok elérni. Ha gyerekeitek lesznek, soha nem fogok haragudni rátok. De azt mondom nektek, előbb-utóbb rájöttök, hogy nélkülük többet haladtatok volna előre. Amikor ragyogó fényben vagytok, nem értékelitek a fényt. De amikor kijöttök az ashramból az irodába, akkor értékelitek az itt található meditatív hangulatot. Csak akkor értékelitek teljes mértékben a törekvő embereket, ha törekvés nélküli emberekkel vagytok együtt.

„Tehát rád bízom a felelősséget. Ha úgy érzed, hogy nem bánod, ha lassan haladsz, az nem baj. De ha csak azért akarsz gyereket, hogy több embert hozz az ashramba, azt szeretném mondani, hogy mielőtt a gyerekeid felnőnek, én már nem leszek a földön. Nem fogok örökké a földön maradni, mert csak én tudom, milyen szenvedésen megyek keresztül. Legyenek gyerekeid, de ha nem haladsz előre, nem fogok semmit sem mondani. A létezéseteknek ezt a részét illetően teljesen közömbös leszek.„

”A gyerekek nem teremthetnek testvéri érzést a férj és a feleség között?„ – kérdezte az egyik férj.

”A legtöbb esetben” – magyarázta a Mester – ”azt mondtam a házaspároknak, hogy korlátozzák az életüket. Mivel az akaraterejüket használják, növelik az akaraterejüket. Ha képesek korlátozni magukat, a korlátozásban van a szabadság. Akkor, amikor a vágyatok csökken, végül testvéri érzés alakul ki. Most nézzétek meg, mennyire tudjátok visszafogni a testi szükségleteiteket. Ahogy megtisztítjátok és minimalizáljátok azokat, idővel automatikusan közelebb kerültek a testvéri érzés kialakításához.”

„Mester„ – kérdezte egy friss házas fiatal férfi –, »ha úgy döntünk, hogy szeretnénk gyereket, igaz, hogy be tudsz menni a lélek világába, és lehozhatsz egy különleges lelket, hogy a családunkba szülessen?«

”Már csináltam ilyet a múltban” – válaszolta a Mester –, ”és most próbálok segíteni ezeknek a lelkeknek. De többé nem garantálom, hogy lehozok egy lelket a szülőknek.

„Egy spirituális mester sok mindent megtehet, ha ez a Supreme Akarata. Egy esetben a Legfelsőbb megkért, hogy változtassam meg egy csecsemő nemét. El tudjátok képzelni? Az anya szobája melletti apró szobában ilyen okkult erőt kellett használnom! Nem mondom el, miért, de a Legfelsőbbnek különleges oka volt rá. És az illető nem is közeli tanítvány.

„De ezek mind csak mesék„ – mondta a Mester mosolyogva. »Hiszti-meséknek is nevezhetjük őket.«

”Mester” – kérdezte egy idősebb férfi –, ”sok házasulatlan tanítványod szeretne megházasodni?”

„Sajnos néhány házasulatlan fiú és lány csak a házaspárokra gondol. A szomszéd fűje mindig zöldebb. A hajadon lányok irigylik a házas lányokat, a házas lányok pedig irigylik a hajadon lányokat. Mindig azt mondom, hogy ha hajadon maradsz, akkor futhatsz, mint egy szarvas. De egyes esetekben, amikor az emberek hajadonok maradnak, egyáltalán nem haladnak előre. Az elméjük vándorol, és a legrosszabb, nem isteni dolgokra gondolnak. De amikor megházasodnak, legalább egy kis tisztaság kerül beléjük a durva fizikai síkon. Az elme, az életerő, a test most már hűséges; a tudat hűségessé vált. Nos, ez nem előrelépés? Tehát a házasság ebben segített nekik.„

”Elmagyarázná ezt egy kicsit bővebben?” – kérdezte egy fiatal nő.

„Korábban csak más lányokra vagy fiúkra gondoltál, de most, amikor az elméd vándorol, azonnal arra gondolsz: »Mit fog rólam gondolni a férjem vagy a feleségem?« Tegyük fel, hogy a feleség finom reggelit készít a férjének, vagy valami kedveset mond. Ha a férj elméje elkezdi vándorolni, abban a pillanatban előtérbe kerül a feleség jó cselekedete. Korábban ki védett meg téged? Tehát mindannyian valóban előreléptek ezen a téren. Vannak olyan tanítványok is, akiknek nincs szükségük házasságra, és más módon próbálnak hasonló fejlődést elérni. Tehát fejlődést értetek el; most, ha nem akartok bonyolítani az életeteket, ne szüljetek gyereket.„

”Mi van azzal, hogy házasság után más férfiakkal és nőkkel találkozunk? – kérdezte egy nő.

“Az indiaiak sok butaságot csináltak – mondta a Mester –, de Isten adott nekik egy kis józan észt. Egy indiai családban a férj és a feleség mindenhova együtt próbálnak menni. Ha a feleség nincs ott, a férj úgy tesz, mintha beteg lenne, és fordítva. Jól cselekszenek, mert így tartják össze a családot. Ellenkező esetben tudat alatt feszültség alakul ki. Miért kell ilyen feszültséget teremtenetek a feleségetek vagy a férjetek életében? Kit kell leginkább kielégítenetek? Ha úgy érzitek, hogy leginkább a férjeteket vagy a feleségeteket kell kielégítenetek, akkor jó. Legyetek eggyé egymással, és akkor próbáljatok leginkább engem kielégíteni. Végül is leginkább a bennem lévő Legfelsőbbet kell kielégítenetek. Azt akarom, hogy legyetek együtt és legyetek eggyé. Ha nem tudtok eggyé válni, ha állandóan veszekedtek és harcoltok, akkor senkit sem elégítetek ki. Ha azonban együtt tudtok engem elégedetté tenni, akkor azon a napon még a legrosszabb ellenségeteket is elégedetté tudjátok tenni.

“Az emberi elme tele van gyanakvással, mondom nektek. Mi történik akkor, ha a házas nők túl sokat érintkeznek házas vagy nőtlen férfiakkal? Ha te, mint férj, másvalaki feleségével érintkezel, a feleséged nem tud belelátni a szívedbe, hogy megítélje, képes vagy-e testvéri barátságra, és minden joga megvan ahhoz, hogy gyanakodjon rád. Ugyanez igaz akkor is, ha egy feleség más férjével barátkozik. Ha másokkal barátkozol, tudat alatt problémákat okozol a másik házastársnak. A barátkozás nem feltétlenül csökkenti a spirituális szintedet, mert tudod, hogy tiszta vagy. De ha a férjed vagy feleséged megfigyel téged, gyengébb pillanataiban gyanakvóvá válhat. Tehát ha barátkozni akarsz, akkor csak akkor barátkozz, amikor együtt vagytok.

„A belső világban néha panaszokat kapok a férjtől, hogy a felesége hűtlen volt, és fordítva. Úgy érzem, hogy ezek külsőleg és belsőleg is nagyon kényes helyzetek. Ezért mondom el ezt ma nektek. Miért okozzatok problémákat? Tudjátok, hogy másokkal is érintkezhettek, de ennek határai vannak.”

„Mester,„ kérdezte egy másik tanítvány, »vállalod a felelősséget további isteni házasságokért?«

”Épp ellenkezőleg,” mondta a Mester, ”a jövőben lemondok az isteni házasságokért való felelősségről. Ezek tíz inkarnáció fájdalmát okozták nekem. Az isteni házasságokon keresztül próbáltam valami újat tenni, amit más Mesterek nem engedtek meg. Néhány Mester azt mondta, hogy a nők nem alkalmasak a tanítványságra és a spirituális életre, mert földhöz kötöttek. Aztán volt egy spirituális mester, egy nő, aki azt mondta, hogy minden férfi közönséges. Ő úgy vélte, hogy a nőknek mindenképpen megvan a maguk szerepe a spiritualitásban.

“Néha szükséges így beszélni. Minden alkalommal, amikor így beszélek egy csoportnak, azonnal mindenki tudatossága emelkedik. A megbocsátás már régen megadott. A következő teendő az, hogy a tudatosságot a lehető legmagasabb szinten tartsuk. Most azt kívánom, hogy minden pár viselkedjen hősként. Ha helyesen használjátok a házasságot, az én irányításom alatt négy szemetek és négy kezetek lesz. De ti nem így tesztek. Ehelyett gyilkoljátok egymást, és miközben gyilkoljátok egymást, nyilakat lőtök a szívembe. És azok tényleg ott maradnak.”

A Mester elhallgatott. „Minden reményemet a lelki gyermekeimbe helyezem. De ahogy ti is elvárásokkal fordultok hozzám, én is nagy elvárásokkal fordulok hozzátok. Ti sokat adtatok nekem, én pedig sokat adtam nektek. De az adakozásnak nincs vége. Tehát próbáljunk meg minden módon örömet szerezni egymásnak.”

A Mester ezután elhallgatott, és néhány percre meditálni kezdett. Utána minden házaspárt magához hívott, és megáldotta őket.

One hundred years ago in India there lived a very wise spiritual Master who accepted both men and women as disciples. The Master encouraged both the single disciples and the married couples to run the fastest in the inner life. Those who were single could run like deer, he said; those who were married could feel that they had two hearts, two souls, four legs, four arms to help them make the fastest progress.

One afternoon the Master gathered all his married disciples around him. “I wish to make something very, very clear to you all,” he began. “For the last two and a half years I have been receiving letters from some of you about having children. And in the inner world some of you have been begging me to allow you to have children. Sometimes even right after a marriage has taken place, you approach me inwardly and beg me to allow you to have children. For your own good, all this time I have been pleading with your souls and with your emotional vitals not to have children. But what good does it do? Still you write me letters or beg me inwardly.”

“But Master,” said one young man, who had recently joined the ashram, “why do you not wish us to have children?”

The Master gave this disciple a gentle smile. “I have said many times why I do not wish my disciples to have children at this particular time. You can ask some of the others afterwards. The only thing is that when you have children, I know definitely that you will not be able to meditate or concentrate on the Supreme in me as you otherwise would have done. Sometimes I cut jokes with some of the mothers about how their children are their gods. But I tell you there is truth in what I say. During a twenty-four hour period, how many times does a mother think of God and how many times does she think of her child? All the times she thinks only of her child. Her child is her Supreme.”

The young man’s wife looked puzzled. She said, “Master, does that mean that you want us never to have children?”

“I never tell anybody that he or she cannot have children at all during this lifetime. If you say I don’t want you ever to have children, I will be the first person to deny that. But some of you have entered into the spiritual life without a spiritual background. If for a few years you can assimilate divine light, peace and power, then when you do have children, you will be better able to guide them. When you were ready for marriage, I told you. So please feel that when you are ready to have children, I will also discuss that with you.

“Two years ago I told all the married couples to wait for two or three years before having children. I thought that you would make considerable progress during these two years. If you people had really made very fast progress in the past few years, it would have been wonderful for you to have children. But now I am seeing that the progress I had expected you to make has not been made. This is my real sorrow. It is still my hope that you will make that kind of progress.

“The love that you are offering to the Supreme in me will never remain the same if you have children at this stage of your development. After four or five or ten years, if you have made considerable progress, then if you have children, perhaps you will be able to still maintain the same love for the Supreme in me, because for twenty-four hours your mind will be thinking of me.”

“Master,” one young woman said, “it seems that you have spoken to us many times about this, but still we don’t seem to understand your philosophy.”

“Two years ago I warned all of you not to have children,” said the Master. “Yet that very night some people were begging me in the inner world to be allowed to have children. Can you believe it! Two hours I had spent talking to you about this, and this is the kind of obedience I get. In one case I told the parents that I would throw them out of the ashram if they had children. They did not listen to me, but my compassion is more powerful than my justice-light. It is my compassion that has the power to illumine the disciples.”

Then the Master turned to the couple who had disobeyed him. “How much you have suffered only through this one act of disobedience. Sometimes I don’t even ask you why you are so sad, because I know that something inside you has told you the reason, and talking about it on the outer plane will not help. I don’t blame you, but when I look at your face inwardly, I cry. I fully forgive you for the mistake you have made. Here is the father’s compassion when the son and daughter have done something wrong. But if you had listened to me, how happy you would be now.

“I have told you and your wife to do many things which you have not done. There has been much outer disobedience, and in the inner world every couple has disobeyed me. For the last eight or nine months both of you have been suffering like anything. You may think God does not feel sad. This is not true; He does feel sad. Outwardly, even if I give both of you interviews, I won’t be able to help because it will only pass from one ear out the other ear.”

The Master turned to the rest of the couples. “How much these parents are suffering. They love each other wholeheartedly and purely but the children pull them this way and that way, not allowing them to go on loving each other in the same way. How they suffer! Who is the cause? The child, who needs attention, attention, attention. No matter how sincerely and devotedly you want to please a child, he won’t be pleased. Yet this child has the message of God. Why can’t he be pleased? Because you don’t have enough light, peace, poise and other divine qualities. That is why these problems arise. To raise a child is a most, most difficult thing to do. It is only a little less difficult than God-realisation.”

“It is true,” the husband said sadly. “What the disciples see is only the good part of having children. At the ashram, when the children come with the parents to the meditation hall, they see the joy and see you blessing the children. But the hard times with the children they don’t see. And there is much more work and hard times than joy.”

The Master said, “A child brings a piece of candy to the father and the father is so proud. But the father knows that the child can also bring him a heavy load to carry. Bringing a child into the world is a very serious matter. It is most difficult. Some of you are not in a position to settle your own life. Some people have strange ideas that when they are called ‘Mother’, they will be something — they will be secure because somebody is crying for them. But they become more insecure. They are already helpless and with children they become more helpless. After consciously accepting the spiritual life, if you expect your children to be divine, then you must work very hard to help them.”

“But Master,” asked a young woman, “isn’t it necessary to have children to keep the ashram growing?”

“No, my daughter,” said the Master. “Last month I had a terrible fight with one mother on the phone. Why? Her daughter is still just a child, yet she wants me to marry her to someone. I was simply furious. I said, ‘I am your spiritual father; I show you such affection. Is this the time for your young daughter to get married?’ The mother feels that when her daughter gets married, she can have spiritual children for the ashram. I told her that on Mother Earth there are countless souls who won’t accept the spiritual life, and they will provide the world with new souls. So she doesn’t have to worry. Right now we do not want to increase the number for the sake of the number.

“Hundreds of times I have given my philosophy, but either you are unable or unwilling to listen to me. Inwardly and outwardly you beg me and beg me to allow you to have children. I have tried and tried, but it does no good.

“But this is all in the past, and the past is dust. Today I am giving all of you permission to have children. From today, if you have children I will not be displeased. I give you full sanction. If you feel that with children you will have the capacity to run as fast as you are now running, or if you feel that in some way you can maintain nearly the same speed, or even if you fall far behind, I will still claim you as my disciples. But don’t blame me if you begin to have problems. I give the responsibility to you. After you have children, if you say that your attention is roaming or staying only with your children, and if you don’t make as fast progress in your spiritual life and you fail to maintain your inner height, then please do not come to me at that time.

“So, dear ones, you have to know what kind of progress you want to make. If you do have children, I will never be angry with you. But I tell you, sooner or later, you will come to realise that you were making more progress without them. When you are in dazzling light, you don’t appreciate the light. But when you go out of the ashram to the office, then you appreciate the meditative mood you find here. Only when you are with unaspiring people do you fully appreciate aspiring people.

“So I give the responsibility to you. If you feel that you won’t mind going slowly, no harm. But if you want children just to bring more people into the ashram, I wish to say that long before your children grow up, I will no longer be on earth. I am not going to stay on earth indefinitely, because the suffering I am going through only I know. Have children, but if you do not make progress, I will say nothing. With regard to that particular part of your existence I will be totally indifferent.”

“Couldn’t children create a more brotherly and sisterly feeling between husband and wife?” asked one of the husbands.

“In most cases” explained the Master, “I have told the married couples to restrict their vital life. Because you are using your will-power, you increase your will-power. If you can restrict yourself, in restriction is freedom. Then, when your desire diminishes, ultimately the attitude is one of brotherly-sisterly feeling. Right now, see how much you can curb the need of your vital. As you purify and minimise it, then automatically in time you come closer to establishing a brotherly or sisterly feeling.”

“Master,” a newly married young man asked, “if we do decide we would like to have children, is it true that you can go into the soul’s world and bring down a special soul to be born into our family?”

“I have done this in the past,” the Master replied, “and now I am trying to help these souls. But I will no longer guarantee that I will bring down a soul for the parents.

“A spiritual Master can do many things, if it is the Will of the Supreme. In one case, the Supreme asked me to change the sex of a baby. Can you imagine? In a tiny room near the mother’s room, such occult power I had to use! I won’t tell you why, but the Supreme wanted this for a special reason. And the person is not even a close disciple.

“But these are all stories,” the Master said, smiling. “You can call them cock-and-bull stories.”

“Master,” asked an older man, “do many of your unmarried disciples want to get married?”

“Unfortunately, some of the unmarried boys and girls think only of the married couples. The grass is always greener on the other side. The unmarried girls envy the married girls and the married girls envy the unmarried girls. I always say that if you remain unmarried, you can run like a deer. But in some cases, when people remain unmarried, they don’t make any progress at all. Their mind roams and they think absolutely the worst type of undivine things. But when they marry, at least some purity enters into them on the gross physical plane. The mind, the vital, the body have a faithfulness now; the consciousness has become faithful. Now, is that not progress? So marriage has helped them in that way. ”

“Could you explain a little further?” one young woman asked.

“Before you only thought of other girls or boys, but now when your mind roams, you immediately think, ‘What will my husband or my wife think of me?’ Suppose the wife prepares a nice breakfast for the husband or says something nice. If the husband’s mind starts to roam, at that moment the good thing that the wife has done will come forward. Before, who was there to guard? So all of you have really made progress in this way. Again, there are some disciples who do not need marriage and are trying in another way to make this same kind of progress. So, you have made progress; now if you don’t want to complicate your life, don’t have children.”

“What about mixing with other men and women once you are married?” asked one woman.

“Indians have done many silly things,” the Master said, “but God gave them some sense. In an Indian family, husband and wife try to go everywhere together. If the wife is not there, the husband pretends he is sick and vice versa. They are doing the right thing, for in this way they are keeping the family close. Otherwise, unconscious irritation begins. Why do you have to create this kind of uneasiness in your wife’s life or your husband’s life? Whom do you have to please most? If you feel that you have to please your husband most or your wife most, good. Become one with each other and then try to please me most. Ultimately, it is the Supreme in me whom you have to please most. I want you to be together and become one. If you cannot become one, if you are quarrelling and fighting all the time, then you are pleasing no one. If together you can please me, however, on that day you can please even your worst enemy.

“The human mind is full of suspicion, I tell you. So what happens if married women mix too much with unmarried or married men? If you are a husband mixing with someone else’s wife, your wife will not read your heart to see whether you have the capacity to have a friendship on a brotherly level, and she has every right to suspect you. The same is true when a wife is mixing with someone else’s husband. If you mix with others, unconsciously you are making problems for the other married partner. Mixing may not bring you down from your spiritual height, because you know you are pure. But if your husband or wife observes you, in his or her weaker moments he may be full of suspicion. So if you have to mix, mix when you are together.

“In the inner world I sometimes get complaints from the husband that the wife was unfaithful and vice versa. I feel these are such delicate situations both outwardly and inwardly. That is why I am telling you this today. Why create problems? You know that you can mix with others, but there should be a limit.”

“Master,” another disciple asked, “will you take responsibility for more divine marriages?”

“On the contrary,” said the Master, “in the future I will relinquish my responsibility for divine marriages. These have given me the pain of ten incarnations. I have been trying through the divine marriages to do something new which other Masters didn’t allow. Some Masters have said women are not meant for discipleship and the spiritual life because they are earthbound. Then, there was one spiritual Master, a woman, who said that all men are vulgar. She believed that women definitely have their part to play in spirituality.

“Sometimes it’s necessary to talk like this. Each time I speak like this to a group, immediately everybody’s consciousness goes up. Forgiveness was long ago granted. The next thing to do is to keep the consciousness as high as possible. Now, I wish all the couples to act like heroes. If you utilise marriage properly, under my guidance you will have four eyes, four hands. But you don’t. Instead you are killing each other, and while killing each other, you are aiming arrows at my heart. And they really stick there.”

The Master paused. “I have all hope in my spiritual children. But as you expect things from me, I also have high expectations of you. You have given me much and I have given you much. But there is no end to our giving. So let us try to please each other in every way.”

The Master then became silent and entered into meditation for a few minutes. Afterwards, he called each of the married couples up to him and blessed them.

https://www.srichinmoylibrary.com/dlp-7

Kérdező: Amikor békéről beszél, akkor arra gondol, hogy nincsenek háborúk, vagy az egyéni békére?

Sajnos a világ még mindig az elmében él. Minden ország vagy megpróbálja megmutatni a felsőbbrendűségét, vagy fél a többi országtól, és ezért a világból nagyon hiányzik a béke. Hogyan szerezhet a világ békét? Az imádságból és a meditációból. Ha az imám és a meditációm által békét szerzek, akkor nem támadlak meg sem téged, sem mást. Az én lelki békém pedig titeket is arra fog inspirálni, hogy imádkozzatok és meditáljatok, és elnyerjétek a lelki békét. Tehát az egyéni békéből lehet közös békénk.

Imádságos üzenetem a világnak a következő: előbb legyen egyéni békénk, és onnan jutunk el a kollektív békéhez. Ha egy kertben van egy gyönyörű növény, akkor fokozatosan más növények is kinőnek belőle. De hirtelen nem tudok egyetlen növényből több száz és ezer gyönyörű növényt nevelni; ez lehetetlen. Ha egy embernek megvan a lelki békéje, akkor másokat is arra fog inspirálni, hogy megteremtse a lelki békéjét. Ha a világ egyik országában béke van, akkor az az ország egy másik országot is arra fog ösztönözni, hogy békés legyen.

Interviewer: When you talk about peace, are you talking about having no wars, or individual peace?

Unfortunately, the world is still living in the mind. Each country either is trying to show its supremacy or is afraid of other countries, and therefore the world is sorely lacking in peace. How can the world get peace? From prayer and meditation. If I get peace from my prayer and meditation, then I will not attack you or anybody else. And my peace of mind will inspire you also to pray and meditate and acquire peace of mind. So from individual peace we can have collective peace.

My prayerful message to the world is this: let us first have individual peace, and from there we will go to collective peace. If there is one beautiful plant in a garden, then gradually other plants will grow from it. But all of a sudden I cannot get hundreds and thousands of beautiful plants from one plant; it is impossible. If one person has peace of mind, then he will inspire somebody else to have peace of mind. If one country in this world has peace, then that country will inspire another country to have peace.

https://www.srichinmoylibrary.com/sca-44

Minden álom egy új virágzó teremtés.

Each dream is a newly blossoming creation.

Singing With Synthesizer (Japan Song): My Japanese Heart-Garden

https://www.radiosrichinmoy.org/wp-content/uploads/the-kingdom-of-heaven-mountain-silence/14-khama-karo.m4a

Khama Karo: “The Kingdom of Heaven“ – Mountain Silence

Kérdés: Spirituálisan ártalmas a kósza hírek terjesztése és a fecsegés?

Sri Chinmoy: Sok embernek szerez hatalmas élvezetet, rosszindulatú élvezetet szaftos történetek megosztása vagy vad, megalapozatlan szóbeszédek terjesztése. De a mai híresztelők holnap kétségtelenül, kétségtelenül, kétségtelenül maguk is a pletyka áldozatává válnak. Ma lehet, hogy szándékosan terjesztesz valakiről pletykákat abban a hitben, hogy a legtisztábbnál is tisztább vagy, és a legjobbnál is jobb. De hamarosan te magad leszel a tehetetlen áldozat. Miért? Mert ha mások gyengeségeire gondolsz, akkor az ő gyengeségeik ténylegesen beléd hatolnak; és akkor utolér ugyanaz a sors, mint őket.

Próbálj tehát mások jó tulajdonságaira, isteni tulajdonságaira, odaadó tulajdonságaira gondolni. Ha mindig a rossz tulajdonságaikra gondolsz, akkor csak saját spirituális sírodat ásod meg. Nem kell sok idő, hogy a spirituális életed elérje a mélypontot – a feneketlen mélységet.

Question: Is it spiritually destructive to spread rumours and gossip?

Sri Chinmoy: Many people get tremendous pleasure, malicious pleasure, by distributing juicy stories or spreading wild, unfounded rumours. But today’s rumour-mongers definitely, definitely, definitely will themselves fall victim to rumour tomorrow. Today you may be deliberately spreading rumours about somebody, with the idea that you are purer than the purest and better than the best. But, before long, you yourself will be the helpless victim. Why? Because when you think of others’ weaknesses, their weaknesses actually enter into you; and then you will suffer the same fate that they have suffered.

So try to think of others’ good qualities, divine qualities, self-giving qualities. If you are always thinking about their bad qualities, you are only digging your own spiritual grave. Before long your spiritual life will touch rock bottom — the abysmal abyss.

https://www.srichinmoylibrary.com/sca-228

A lehetőség mindenkié, és nem csak a kiválasztottaké.

Opportunity is for each and everyone and not for the chosen few.

Sri Chinmoy plays indonesian Bamboo Bones: My Prayerful Salutations to the United Nations – Part 2

Lyrics:

Bharater kabi Bharater rishi

Translation:

India’s poet, India’s seer, India’s Yogi-Avatar,

Two Hundred Bengali Songs – Part 1

A Guru nem a test. A Guru egy isteni Erő megjelenése és kinyilvánulása itt a földön.

The Guru is not the body. The Guru is the revelation and manifestation of a divine Power upon earth.

Vasanti Jirnani: Hope’s Fragrance Heart

Kedves, a legmagasabb Igazság keresői, kedves testvéreim és nővéreim a spirituális családban, mint tudjuk, minden államnak megvan a maga jelmondata. Legmélyebb örömömre az Önök államának, Wisconsinnak a mottója nagyon jelentős a spirituális életben. Előre! Számomra az „előre” nem egy puszta szó vagy egy gondolat, hanem egy titkos és szent kulcs, amely kinyitja Isten Kapuját.

Mindannyian keresők vagyunk; mindannyian a spiritualitás világában vagyunk. Számomra a spiritualitás egy egyirányú út, amely elvezet minket a célunkhoz. Ha egyszer elindulunk az utunkon, lehet, hogy megbotlunk, lehet, hogy lassan megyünk, lehet, hogy menetelünk, vagy lehet, hogy gyorsan, gyorsabban, leggyorsabban futunk a Célunk felé. Lehet, hogy eljön az idő, amikor visszafelé haladunk a Cél felé vezető úton, de ez csak egy átmeneti tapasztalat. Egy idő után ismét előre megyünk.

Nem a múlthoz tartozunk, hanem a jövőhöz, a jövőhöz, amely a ma frissességében növekszik és ragyog. Azt mondom a tanítványaimnak, hogy a múlt por, függetlenül attól, hogy mennyi mindent értünk el a múltban, vagy milyenek voltunk a múltban. A múlt nem adott nekünk végtelen mértékben Igazságot, Fényt és Boldogságot. Ezért ezeket a dolgokat csak a mától, vagy a jövőből várhatjuk és kell várnunk, amely a ma szívében nagyban felsejlik.

A lelki életben rájövünk, hogy négy jó barátunk van: az egyszerűség, az őszinteség, az alázat és a tisztaság. E barátok segítségével haladunk előre.

Az egyszerűség-barát azt akarja, hogy a lehető legegyszerűbbek legyünk. Azt mondja nekünk, hogy az elménk azt az érzést kelti bennünk, hogy Isten nagyon bonyolult, de valójában Ő nagyon egyszerű, maga az egyszerűség. Ezért nekünk is egyszerűnek kell lennünk, hogy befogadhassuk és elérhessük Őt.

Az őszinteség-barát azt mondja nekünk, hogy Isten csupa őszinteség. Bár nem ismerjük vagy nem értjük az Ő működését, az Ő módját, ahogyan bennünk és rajtunk keresztül működik, Isten mégis nagyon őszinte. Ezért nekünk is őszintének kell lennünk ahhoz, hogy Istenhez hasonlóak legyünk.

Az alázatosság-barát azt mondja nekünk, hogy Isten nagyon alázatos. Bár Ő a Legmagasabb, a Legfelsőbb Úr, az Ő Alázatosság-ereje és Egység-ereje azt érezteti velünk, hogy ha mi is alázatosak vagyunk, egy napon képesek leszünk elérni a Legmagasabbat. Isten olyan, mint egy fa. Amikor a fának nincs gyümölcse, felegyenesedik, és büszkének és gőgösnek tűnhet. De amikor a fa gyümölcsökkel van megrakva, meghajol. Isten tehát, aki mindig tele van belső gyümölcsökkel, meghajol és meghajol, hogy gyermekei felmászhassanak a fára, és kedvükre ehessenek.

A tisztaság-barát azt mondja nekünk, hogy Isten csupa tisztaság. Azt mondja nekünk, hogy élő leheletünknek a tisztaság áradásának kell lennie, ha meg akarjuk tartani, ápolni és becsben akarjuk tartani Isten jelenlétét magunkban.

Amikor őszintén haladunk előre, akkor látjuk, hogy az utunk nagyon egyenes. Amikor egyszerűek vagyunk, érezzük és belső látásunkkal látjuk, hogy az út napfényes. Amikor alázatosak vagyunk, érezzük, hogy az út rövid, és ugyanakkor Isten Kegyelme által még tovább rövidül. Amikor tiszták vagyunk, belső látásunkkal tisztán látjuk, hogy maga a végső Cél fut felénk, ahogy mi is futunk a Cél felé. És a találkozási pontunk ott van, ahol a véges egyesül a Végtelennel.

Charai veti! „Haladj előre, előre!” Volt idő, amikor az ásványi világban voltunk, de amikor belülről jött a szükségszerűség, továbbléptünk, és beléptünk a növényi világba. A növényvilágból továbbléptünk az állatvilágba. Az állatvilágból beléptünk az emberiség birodalmába. Most a belső késztetésünk az, ami elvezet minket az Isteni Királyságba.

Az ásványi világban az uralkodó a Tudatlanság-Király. A növények világában az uralkodó a Tudatlanság-Király. Az állatvilágban az uralkodó a Tudatlanság-parancsnok. Az emberi világban az uralkodó a Tudatlanság-Kapitány. Az isteni világban az uralkodó az örökké túllépő és örökké beteljesedő Túlvilág Legfelsőbb Fénye.

Külső és belső képességeink erejével haladunk előre. A külső nevelés időnként nem mondja el nekünk, hogy van valami, amit belső nevelésnek hívnak. Vagy előfordul, hogy a külső oktatás eltántorít bennünket attól, hogy belépjünk a belső iskolába. Nos, a külső nevelésnek azt kell nyújtania, amije van, a belső nevelésnek pedig azt kell nyújtania, amije van. De néha előfordul, hogy amikor túl sok külső nevelésben van részünk, túl sok információt halmozunk fel a világról, és nem túl sok tudást, nem is beszélve a bölcsességről. Ilyenkor nehezen lépünk be a belső nevelés világába. Ismétlem, a túl sok értelem, a fizikai elme túl sok kétséggel, félelemmel, szorongással, aggodalommal és más elkedvetlenítő elemekkel feltöltve megnehezíti számunkra, hogy belépjünk a belső nevelésbe és fejlődést érjünk el.

Szükségünk van az elmére, de csak arra az elmére, amely hallgat a szívre, mert a szív hallgat a lélekre. Máskülönben az elme, az életerő és a test lelki családunk fegyelmezetlen tagjaivá válnak. Ezért nagyon meg kell próbálnunk a szívben maradni, mivel ennek a szívnek kell hallgatnia családja legidősebb tagjára, a lélekre. Hasonlóképpen, az elmének hallgatnia kell a szívre, az életerőnek hallgatnia kell az elmére, és a testnek hallgatnia kell az életerőre. Ily módon a lelki család együtt tud növekedni, és beteljesíteni az Abszolút Legfelsőbb üzenetét.

A belső nevelésből rájövünk, hogy az Igazság és a Bölcsesség-Fény már bennünk van. Néha azonban segítségre van szükségünk, hogy meggyőzzük külső lényünket arról, hogy valóban bennünk van, amit valójában keresünk. A külső nevelés során úgy érezzük, hogy a tudás valahol máshol van, és nekünk kell megkeresnünk és megszereznünk. A belső nevelésben a végső Tudás, a Bölcsesség-Fény mind bennünk van, de erről valakinek meg kell győznie minket. A belső tanító azt mondja nekünk: “Benned van a kincs, benned van a doboz, de sajnos elvesztetted a kulcsot. Ez a te kincsed és nem az enyém. Ez a te dobozod és nem az enyém. De én megmutatom neked, hol van a kincs, és ha akarod, segítek neked kinyitni a dobozt is. Ha egyszer kinyitod a dobozt, az összes kincs a tiéd lesz.” A belső tanító olyan, mint egy folyó. Csak kövesd a folyót, és az elvisz a tengerhez, ami a saját Valóságod, a saját Istenséged, a saját Halhatatlanságod.

Mielőtt belépünk a spirituális életbe, kis emberek vagyunk. Ha egyszer belépünk a lelki életbe, nagy emberek leszünk. De miután elkezdünk valódi fejlődést elérni a lelki életben, jó emberekké válunk. Egy kis ember soha nem gondolja, hogy kicsi. A nagy ember azt gondolja, hogy nagy. A jó ember azt gondolja, hogy nem jó és nem rossz. Látja, hogy ő csak egy szemernyi Fény, csak egy szemernyi Igazság, míg Isten a Fény és az Igazság végtelen tengere. Amikor valódi fejlődést érünk el, rájövünk, hogy milyen kicsik, milyen jelentéktelenek vagyunk valójában. De ismét eljön az idő, amikor a véges, a végtelenül kicsi csepp beleolvad az Igazság, a Fény és a Boldogság óceánjába, és maga lesz a hatalmas óceán.

A kis ember fél továbblépni, mert úgy érzi, hogy a megismerhetetlenség teljesen elpusztíthatja őt. Számára az előre lépés azt jelenti, hogy belép a megismerhetetlenbe. A nagy ember vonakodik előre lépni, mert úgy érzi, hogy ez az előre lépés valami ismeretlenbe vezetheti, ami lehet, hogy barátságtalan. A jó ember úgy érzi, hogy a megismerhetetlen vagy az ismeretlen nem más, mint a rejtőzködő Isten. Amint belépünk a megismerhetetlenbe és az ismeretlenbe, Isten lelepleződik – leleplezett Valóság, leleplezett Istenség. A jó ember tehát soha nem fél a fejlődéstől. Tudja, hogy közvetlenül előtte van a rejtőző Valóság, és ha megközelíti ezt a rejtőző Valóságot, akkor az a leleplezett Valósággá válik.

Csak akkor tudunk előrehaladni, ha van bizalmunk. Mielőtt belépünk a lelki életbe, nagyon kevés önbizalmunk van, még önmagunkban is. Nem tudjuk, vagy nem érdekel bennünket, hogy van valaki, akit Istennek hívnak, aki eláraszt bennünket bizalommal. De amint belépünk a lelki életbe, látjuk, hogy Isten az, aki bizalmat ad nekünk. Ezért haladunk előre, és gyalogolunk, menetelünk, futunk a kijelölt Célunk felé. Isten minden pillanatban azt mondja nekünk, hogy ha és amíg nem rendelkezünk mi is isteni bizalommal, nem leszünk képesek a leggyorsabb fejlődésre. Csak akkor tud Isten Bizalma a legsikeresebben és legdicsőségesebben működni bennünk, ha van isteni bizalmunk. És mi a mi isteni bizalmunk? Az a bizalom, amely azt mondja nekünk, hogy Istentől származunk, és így nem keveredhetünk a tudatlansággal. Nem úszhatunk a tudatlanság tengerében. Nem! A Fény és az Öröm tengerében kell úsznunk.

Az előre menetelés, a befelé menetelés és a felfelé menetelés ugyanaz. Ha teszünk egy lépést előre, éreznünk kell, hogy ezzel egyidejűleg tettünk egy lépést befelé és egy lépést felfelé. Az előre lépésünkben Isten Testét látjuk. Befelé tett lépésünkben Isten Szívét látjuk. Felfelé tett lépésünkben Isten Lelkét látjuk. Amikor megvan Isten Teste, Isten Szíve és Isten Lelke, akkor nincs szükségünk semmi másra.

Tovább kell lépnünk, tovább kell lépnünk, messzebbre, messzebbre, messzebbre; mélyre, mélyebbre, mélyebbre; magasra, magasabbra, legmagasabbra. Mivel keresők vagyunk, nincs vége az eredményeknek. A belső bizonyosság erejével érjük el – a mi bizonyosságunk Isten felé és Isten bizonyossága felénk. Isten állandó bizonyossága számunkra ez: „Gyermekeim, ti mindannyian belőlem, az én Végtelenségemből, Örökkévalóságomból és Halhatatlanságomból vagytok”. A mi bizonyosságunk Istennek ez: “Atyám, mi érted vagyunk. A Te megnyilvánulásodért vagyunk, a Te teljes megnyilvánulásodért, a Te tökéletes megnyilvánulásodért itt a földön.” Ily módon, amikor Isten biztosít minket, és mi biztosítjuk Istent, akkor a legmagasabb Magasság, a legmélyebb Mélység és a legtávolabbi Túlvilág felé vezető utunk eléri rendeltetett Célját; az Álom-csónak megérinti a Valóság-partot.

Dear seekers of the highest Truth, dear sisters and brothers of the spiritual family, as we all know, each state has a motto of its own. To my deepest joy the motto of your state, Wisconsin, is very significant in the spiritual life. Forward. To me, “forward” is not a mere word or an idea, but a secret and sacred key to open God’s Door.

We are all seekers; we are all in the world of spirituality. To me spirituality is a one-way road that leads us to our destination. Once we start our journey, we may stumble, we may walk slowly, we may march or we may run fast, faster, fastest towards our Goal. There may come a time when we proceed backwards on our way towards the Goal, but this is only a temporary experience. After a while we go forward again.

We do not belong to the past; we belong to the future, the future that grows and glows in the immediacy of today. I tell my students that the past is dust no matter how much we have achieved in the past or what we were in the past. The past has not given us Truth, Light and Bliss in infinite measure. Therefore, we can and must expect these things only from today, or from the future that is looming large in the heart of today.

In the spiritual life we come to realise that we have four good friends: simplicity, sincerity, humility and purity. With the help of these friends, we move forward.

Simplicity-friend wants us to be as simple as possible. It tells us that our mind makes us feel that God is very complex, but actually He is very simple, simplicity itself. Therefore we, too, have to be simple in order to receive and achieve Him.

Sincerity-friend tells us that God is all sincerity. Although we do not know or understand His operation, His way of working in and through us, still God is very sincere. Therefore we, too, must be sincere in order to be God-like.

Humility-friend tells us that God is very humble. Although He is the Highest, the Lord Supreme, His Humility-power and Oneness-power make us feel that if we, too, are humble, one day we will be able to reach the Highest. God is like a tree. When the tree has no fruit, it stands erect and may look proud and haughty. But when the tree is laden with fruit, it bows down. So God, who is always full of inner fruits, bends and bows so that His children can climb up the tree and eat to their heart’s content.

Purity-friend tells us that God is all purity. It tells us that our living breath must be purity’s flood if we want to hold, cherish and treasure the Presence of God within us.

When we are sincere in our forward journey, we see that our road is very straight. When we are simple, we feel and we see with our inner vision that the road is sunlit. When we are humble, we feel that the road is short and, at the same time, shortened still further by the Grace of God. When we are pure, we see clearly with our inner vision that the ultimate Goal itself is running towards us as we are running towards the Goal. And our meeting place is where the finite unites with the Infinite.

Charai veti! “Move on, forward!” There was a time when we were in the mineral world, but when the necessity came from within, we moved on and entered into the plant world. From the plant world, we moved on into the animal world. From the animal kingdom we entered into the human kingdom. Now it is our inner urge that will lead us to the Divine Kingdom.

In the mineral world, the ruler is Ignorance-Emperor. In the plant world, the ruler is Ignorance-King. In the animal world, the ruler is Ignorance-Commander. In the human world, the ruler is Ignorance-Captain. In the Divine World, the ruler is the Light Supreme of the ever-transcending and ever-fulfilling Beyond.

We move forward on the strength of our outer and inner education. Outer education at times fails to tell us that there is something called inner education. Or it happens that outer education discourages us from entering into inner education. Now, outer education has to offer what it has and inner education has to offer what it has. But it sometimes happens that when we have too much outer education we accumulate too much world-information and not so much knowledge, not to speak of wisdom. At this time we find it difficult to enter into the world of inner education. Again, too much of the intellect, too much of the physical mind surcharged with doubt, fear, anxieties, worries and other discouraging elements, makes it difficult for us to enter into the inner education and make progress.

We need the mind, but only the mind that listens to the heart, for the heart listens to the soul. Otherwise the mind, the vital and the body become unruly members in our spiritual family. So we have to try very hard to stay in the heart, since this heart has to listen to the eldest member of its family, the soul. Similarly, the mind must listen to the heart, the vital must listen to the mind, and the body must listen to the vital. In this way, the spiritual family can grow together and fulfil the message of the Absolute Supreme.

From the inner education we come to realise that Truth and Wisdom-Light are already within us. But sometimes we need help convincing our outer being that we do have within us what we actually seek. In outer education, we feel that the knowledge is somewhere else and we have to search for it and get it. In the inner education the ultimate Knowledge, the Wisdom-Light, is all within us, but somebody has to convince us of this. The inner teacher tells us, “Inside you is the treasure, inside you is the box, but unfortunately you have misplaced the key. It is your treasure and not mine. It is your box and not mine. But I will show you where the treasure is and, if you want me to, I will also help you open the box. Once you open the box, all the treasure will be yours.” The inner teacher is like a river. Just follow the river and it will take you to the sea, which is your own Reality, your own Divinity, your own Immortality.

Before we enter into the spiritual life, we are small people. Once we enter into the spiritual life, we are great people. But after we start making real progress in the spiritual life, we become good people. A small man never thinks that he is small. A great man thinks that he is great. A good man thinks that he is neither good nor bad. He sees that he is just an iota of Light, just an iota of Truth, while God is the infinite sea of Light and Truth. When we make real progress, we come to know how small, how insignificant we really are. But again, there comes a time when the finite, the infinitesimal drop, merges into the ocean of Truth, Light and Bliss and becomes the vast ocean itself.

The small man is afraid of moving forward because he feels that the unknowable may destroy him altogether. For him, to step forward is to enter into the unknowable. A great man is reluctant to step forward because he feels that this forward step may take him into something unknown, which may be unfriendly. A good man feels that the unknowable or the unknown is nothing but God veiled. Once we enter the unknowable and the unknown, God becomes unveiled — unveiled Reality, unveiled Divinity. So a good man is never afraid of progress. He knows that right ahead of him is the veiled Reality and, if he approaches this veiled Reality, it will become the unveiled Reality.

We can move forward only when we have confidence. Before we enter into the spiritual life, we have very little confidence, even in ourselves. We do not know or do not care to know that there is someone called God who can inundate us with confidence. But once we enter into the spiritual life, we see that it is God who offers us confidence. That is why we make progress and walk, march, run towards our destined Goal. At every moment God tells us that unless and until we also have divine confidence, we will not be able to make the fastest progress. Only when we have divine confidence can God’s Confidence operate most successfully and gloriously in us. And what is our divine confidence? It is the confidence that tells us we came from God, and so cannot mix with ignorance. We cannot swim in the sea of ignorance. No! We have to swim in the sea of Light and Delight.

The forward march, the inward march and the upward march are the same. If we take one step forward, we have to feel that simultaneously we have taken a step inward and a step upward. In our forward step, we see the Body of God. In our inward step, we see the Heart of God. In our upward step, we see the Soul of God. When we have the Body of God, the Heart of God and the Soul of God, at that time we do not need anything else.

We have to move on, move on far, farther, farthest; deep, deeper, deepest; high, higher, highest. Since we are seekers, there is no end to our achievement. We achieve on the strength of inner assurance — our assurance to God and God’s assurance to us. God’s constant assurance to us is this: “Children, you are all of Me, of My Infinity, Eternity and Immortality.” Our assurance to God is this: “Father, we are for You. We are for Your manifestation, Your complete manifestation, Your perfect manifestation here on earth.” In this way, when God assures us and we assure God, then our journey towards the highest Height, the deepest Depth and the farthest Beyond reaches its destined Goal; the Dream-Boat touches the Reality-Shore.

Sri Chinmoy plays erhu: Maestro Sri Chinmoy in Concert, 13 August 2007

Kérdés: Hogyan győzhetjük le a hibáinkat?

Sri Chinmoy: Kezdetben, tudatosan vagy nem tudatosan, valójában dédelgetjük a gyengeségeinket. Ezek általában kísértés formájában jelentkeznek. Amikor bölcsekké válunk, akkor elválasztjuk magunkat a gyengeségeinktől. Úgy érezzük, milyen ostobaság volt, hogy bizonytalanok, féltékenyek vagy tisztátalanok voltunk, és hogy le akarjuk győzni a gyengeségeinket. Ha őszintén le akarjuk győzni őket, egyáltalán nem lazíthatunk; teljesen céltudatosak kell hogy legyünk. Honnan származik ez a céltudatosság, melyre szükségünk van? Ennek csak egy Forrása van, és ez a Forrás Isten Könyörülete. Végül a Forráshoz kell mennünk, hogy legyőzzük a hibáinkat, mert a szükséges eltökéltségnek Isten Kegyelméből kell származnia.

Question: How can we conquer our defects?

Sri Chinmoy: In the beginning, consciously or unconsciously, we actually cherish our weaknesses. Usually they come in the form of temptation. When we become wise, we separate ourselves from our weaknesses. We feel how stupid we were to have been insecure or jealous or impure, and we want to conquer our weaknesses. If we sincerely want to conquer them, we cannot be at all relaxed; we have to be fully determined. Where does this determination that we need come from? It has only one Source, and that Source is God’s Compassion. Ultimately, we have to go to the Source to conquer our defects because the determination that we need has to come from God’s Grace.

https://www.srichinmoylibrary.com/sca-219