Mi az álom? Az álom teremtés. A teremtés vagy megosztás, vagy egyesülés. A „megosztás” egy bonyolult kifejezés. Amikor a megosztást az létezés-valóság felosztására használjuk, belépünk az ego és az egyéniség világába. Ugyanakkor, amikor a munkát, a fáradságot és a képességeket osztjuk fel vele, akkor ez valódi áldás. Ha különválasztunk, és a különválasztásunk révén szilárd, konkrét módon jutunk el az eredményhez, hogy egy igazságot és egy valóságot alkossunk, akkor ez jó. De amikor a valóságot részekre osztjuk, és egyik résznek elsőbbséget adunk, a többit pedig nem értékeljük, nem becsüljük meg, akkor a szétválasztás dalát énekeljük. Ez a fajta különválasztás pusztulással végződik, annak a kis világnak a pusztulásával, amelyet a miénknek tartunk.
Az „egység” szintén bonyolult kifejezés. Amikor együtt dolgozunk, az nagy áldás. Amikor összeolvadunk, az nagy áldás. De amikor a sötétség és a fény egységéről, amikor a vágy és a törekvés egységéről van szó, akkor az sajnálatos hiba. A törekvés-életnek nem szabad összekeverednie a vágy-élettel. Ha mégis keverednie kell, akkor mindig a lemondás életével kell keverednie – a felesleges javakról való lemondással, amelyek nem isteniek, nem megvalósítók és nem tökéletesek.
Az törekvés életével kell megkezdenünk utazásunkat. De eljön az az idő, amikor úgy érezzük, hogy az törekvés életünk jelentősen kiteljesedett, és készen áll arra, hogy belépjen a vágy-életünkbe, hogy átalakítsa azt. Az törekvés-életnek a vágy-élet és a megvalósítás-élet közötti híd szerepét kell betöltenie. A kereső törekvés-élete belép a vágy-életbe annak azonnali és teljes átalakítása érdekében. A kereső megvalósítás-élete belép az törekvés-életbe hogy tökéletesítése azt és az Abszolút Suprem-ot kinyilvánítása. Minden álom egy alkotás. Minden alkotás vagy tudatos törekvés, vagy tudattalan törekvés. Törekvésünk belép a vágyakozó életbe, a kis testvérbe, és segít neki megtisztítani testét, megtisztítani elméjét és megvilágítani földi létezését. A törekvés minden apró részecskéje szintén felgyorsítja a megvalósulás eljövetelét. Törekvésünk belép a megvalósulás-életbe, vagy a megvalósulás-életet hozza a törekvés-élebe, azért, hogy a törekvés-életet teljesen tökéletessé tegye fizikai valóságunk fölébresztésére, és a bennünk és értünk lévő lélek-valóságunk kivirágoztatására.
Az álom Isten teremtése a belső világban. A belső világból lépünk be a megvalósulás világába. Teremtés és álom, törekvés és megvalósulás – mind ugyanazon család tagjai. Ha az egyiket tudatosítani tudjuk, akkor automatikusan megkapjuk a másik hármat is; hiszen álmunk végső soron álcázott valóság, és az álcázott valóság nem marad mindig álcázva. Megtisztítja elménket. Dinamizmust ad életerőnknek, és belső ébredést hoz fizikai valóságunkba.
Az élet semmivel sem kevesebb, mint Isten Álma, és ez az Álom kezdet és vég nélküli. Isten beteljesíti e kezdet és vég nélküli Álmát az Ő mindent átölelő és mindent betöltő valóságában és valóságán keresztül: az emberben.Meghajlok az álom előtt, mert édes és tiszta. Meghajlok a valóság előtt, mert nemcsak lehetőségeket és képességeket rejt magában, hanem teljes mértékben elkerülhetetlen. Meghajlok a törekvés előtt, mert határtalan létezésében szeretetettel van irántunk. De szeretem a megvalósulást, mert a megvalósulás az egyetlen dolog, amire szükségem van ahhoz, hogy Belső Vezetőmet állandóan és a lehető legboldogabbá tegyem.
What is dream? Dream is creation. Creation is either division or union. “Division” is a complicated word. When we use division to divide the existence-reality, we enter into the world of ego and “I”-ness. But again, when we use it to divide work, labour, capacities, at that time it is a veritable blessing. If we divide and, through our division, get the result in a solid, concrete way to form one truth and one reality, then that division is good. But when we divide the reality into pieces and give supremacy to one piece and do not appreciate or value the other pieces, then we sing the song of separativity. This kind of division ends in destruction, the destruction of the little world that we claim to be ours. “Union” is also a complicated word. When we work together, it is a great blessing. When we mix together, it is a great blessing. But when it is the union of darkness and light, when it is the union of desire and aspiration, then it is a deplorable mistake. The aspiration-life must not mix with the desire-life. If it is to mix, always it must mix with the renunciation-life — the renunciation of unnecessary possessions, of the things that are not divine, illumining and perfect.
With the aspiration-life we have to start our journey. But then there comes a time when we feel that our aspiration-life has blossomed considerably, and is ready to enter into the desire-life to transform it. The aspiration-life has to play the role of the bridge between the desire-life and the realisation-life. The seeker’s aspiration-life will enter into the desire-life for the immediate and total transformation of the desire-life. The seeker’s realisation-life will enter into the aspiration-life for the perfection of the aspiration-life and for the manifestation of the Absolute Supreme.
Each dream is a creation. Each creation is either conscious aspiration or unconscious aspiration. Our aspiration enters into the desire-life, the little brother, and helps him clean his body, purify his mind and illumine his earthly existence. Each iota of aspiration also expedites the arrival of realisation. Our aspiration enters into the realisation-life or brings the realisation-life into the aspiration-life in order to make the aspiration-life completely perfect for the awakening of our physical reality, and for the blossoming of the soul-reality, which is within us and for us.
A dream is God’s creation in the inner world. From the inner world we enter into the realisation-world. Creation and dream, aspiration and realisation — they are all members of the same family. If we can become aware of one, then automatically we can have the other three; for our dream is, after all, a disguised reality, and a disguised reality does not remain always in disguise. It purifies our mind. It offers dynamism to our vital and it offers an inner awakening in our physical reality.
I bow to dream because it is sweet and pure. I bow to reality because it not only has possibility and potentiality but it also has inevitability in boundless measure. I bow to aspiration, for it has love for us inside its boundless existence. But I love realisation, for realisation is the only thing that I need to make my Inner Pilot constantly and supremely happy.
