Az emberi igazságszolgáltatás bírósága azt mondja nekem, hogy ahogyan vetek, úgy aratok.
Az isteni igazságosság bírósága biztosít arról, hogy amikor odaadóan gondolok Istenre, Ő mosolyogva és áldóan jelenik meg szívem szeme előtt.
Az emberi igazságszolgáltatás védelmet kíván nyújtani nekem.
Az Isteni Igazságosság védelmet, megvilágosodást és tökéletességet kínál nekem.
Az emberi igazságosság a méltányosság. Az emberi igazságosság fenyegető erő. Az emberi igazságosság kötelező érvényű törvény.
Az isteni igazságosság a Szeretet. Az isteni igazságosság az önátadás. Az isteni igazságosság beteljesítő.
Az emberi bíró problémamegoldó. Az emberi felperes problémahordozó. Az alperes a problémateremtő és -teremtő. A pereskedő vagy probléma-szerző vagy probléma-tápláló; nem is lehet más, mert így marad a földön.
Az isteni bíró a felszabadító. Itt a felperes az éhes kereső. Az alperes a minket emésztő kétkedő, a védőügyvéd pedig a lelkiismeret. Ez a védőügyvéd a felperes és az alperes közös barátja, kölcsönös barátja. A vad tudatlanság fenyegetése alatt enged a kétely szeszélyeinek, de belül, csendben szereti, dédelgeti és imádja a kereső szívét. A fizikai és az vitális világban a lelkiismeret tehetetlen. Belső világunkban a lelkiismeretet folyamatosan támogatja a Legfelsőbb Úr kérlelhetetlen Akarata. A Legfelsőbb Felszabadító felszabadítja az éhes keresőt és a kétkedőt.
Az igazságosság pártatlanság. A pártatlanság a bölcsesség. A bölcsesség az isteni Kegyelem. Az isteni Kegyelem az Isten megvilágosító Látomása és beteljesítő Megnyilvánulása.
Az átalakult és tökéletesedett emberi lény az isteni igazságosság dolga. A beteljesedett és megnyilvánult Isten az emberben az isteni igazságosság kötelessége. A tudatosság bármely szintjén teljesített kötelesség azonnal kivirágzott szépség. Isten Tudatossága az Ő Isteni Igazságosságának kötelességében marad. Isten Létezése az Ő Isteni Igazságosságának szépségében marad.
Itt a földön azt látjuk, hogy a szabadság és az igazságosság két különböző dolog. Olyanok, mint az Északi-sark és a Déli-sark: szabadság és igazságosság. Ha valaki a szabadság örömét élvezi, úgy érezzük, hogy az illető megsértette az igazságosság minden törvényét. Úgy viselkedik, mint egy vad elefánt. Élvezi a szabadságot, különösen a vitális síkon. Ezért egyáltalán nem törődik az igazságossággal. Ha pedig valaki csak az igazságossággal törődik, akkor úgy érezzük, hogy az életében nincs öröm, nincs melegség, nincs öröm, nincs a lelkesedés érzése az életében. Ez mind az emberi szinten van.
A belső világban a szabadság és az igazságosság mindig együtt jár. Olyanok, mint ugyanannak az érmének az elő- és hátlapja. Csak az hallhatja az isteni igazságosság üzenetét, akinek belső szabadsága van. Egyedül az tud szabaddá és függetlenné válni, aki megismerte, mi az Isteni Igazságosság. Nincs más út. A szabadság és az igazságosság a belső világban elválaszthatatlanok egymástól.
Az Isteni Igazságosság nem pusztán emberi elképzelés. Ez az isteni eszmény minden emberi lényben. Egy nemzet úgy érzi, hogy az erőnek igaza van. Ha egy nemzet nem ébredt fel, ha egy nemzet nem lelkesedik, ha nincs megvilágosítva, akkor úgy érzi, hogy az erőnek van igaza. Ez az emberi igazságosság. De amikor egy nemzet megvilágosodott, mindent szerető és mindent átölelő, akkor úgy érzi, hogy a jog az erő. Úgy érzi, hogy az igazságosság csak az isteni jogban rejlik. Mi is ez az isteni jog? Az isteni jog az egyetemes egység tudatos érzése. Isten Igazságosságát csak akkor láthatjuk és érezhetjük, ha az egyetemes egység érzését érezzük. Ha nem, akkor Isten minden pillanatban csalódást okoz nekünk és cserbenhagy minket. Emberi elménk soha nem lesz képes Isten Igazságosságának megismerésére. Korlátozott ismeretei és az emberiséggel való korlátozott kapcsolattartása miatt mindig zavarba fog jönni Isten Igazságossága előtt. Az isteni igazságosság minden pillanatban készen áll arra, hogy segítségünkre legyen, hogy inspiráljon, vezessen, formáljon és alakítson minket. De egyformán félünk az isteni igazságosságtól és az emberi igazságosságtól. Ha valami rosszat teszünk, úgy érezzük, hogy lelepleződünk. Ez igaz az emberi igazságosság esetében. De az isteni igazságosság soha, de soha nem fog leleplezni minket. Az első alkalommal az Isteni Igazságosság a könyörületességével megbocsát nekünk. A második alkalommal még több együttérzést fog nekünk nyújtani, a harmadik alkalommal végtelen együttérzést, és aztán, amikor Isten látja, hogy még az Ő végtelen együttérzése sem oldja meg az emberi problémát, akkor az Ő szerető isteni hatalmát, isteni erejét fogja használni.
Ez a Hatalom nem a pusztító hatalom. Ez a Hatalom nem a fenyegető Hatalom. Ez a Hatalom az a Hatalom, amely felébreszti, felébreszti a szunnyadó oroszlánt minden emberi lényben. Ez az Erő nem uralkodik. Ez az Erő csak felébreszti a spirituálisan éhes oroszlánt minden emberi lényben. Az oroszlán ordíthat, de az oroszlán mélyen alszik. Ez az oroszlán testesíti be legbelső kiáltásunkat, hogy meglássuk a végső Igazságot, hogy belenőjjünk az abszolút Valóságba.
Minden egyes kereső igényt tarthat, érezheti Isten igazságosságát. Ha a kereső úgy érzi, hogy jobban kell szeretnie az emberiséget, mint amennyire elvárja, hogy az emberiség szeresse őt, ha egyáltalán nem várja el, hogy az emberiség szeresse őt, mégis tovább fogja szeretni az emberiséget, akkor biztosan érzi benne, rajta keresztül Isten Igazságosságát. Hogy miért? Amíg ő az emberiségnek ajánlja fel a szeretetét, Isten nem marad csendben. Isten nem fog aludni. Isten azonnal megadja neki az Ő határtalan Békéjét, Örömét, Fényét, Örömét. Isten kiüríti számára végtelen Tudatosságát.
Amink van, azt odaadhatjuk az emberiségnek, ha akarjuk. De Isten esetében Ő nemcsak azt adja nekünk, amije van, hanem azt is, ami Ő maga. Ő csak akkor érzi magát igazságosnak, ha azt adhatja nekünk, amije van és ami Ő maga. Mi is úgy járhatunk el, mint Isten, és nemcsak azt adhatjuk az emberiségnek, amink van, hanem azt is, amik vagyunk.
Most, amikor belső vizsgálatot végzünk, rájövünk, hogy amink van, az egy odaadó szív. Hogy mik vagyunk, ha ezt a kérdést feltesszük, akkor megtudjuk, hogy Isten kiválasztott eszközei vagyunk. Mi vagyunk a levelek, Ő pedig a fa. Nézzünk meg egy fát távolról vagy bárhonnan, ahonnan csak akarjuk. Rögtön meg tudod mondani, ha ránézel egy levélre, hogy ez egy fa. Ismétlem, nézd meg a fa törzsét, vagy egy ágát, és azonnal felismerheted, hogy ez egy fa. Amikor egy egyedi levélre nézünk, azonnal beléphetünk a forrásba, a fába, és érezhetjük, hogy ez az egyedi levél maga a fa. Amikor a fára nézünk, látjuk, hogy annak megnyilvánulásai a levelek. Maga a megnyilvánulás ugyanolyan fontos lehet, mint maga a Teremtő.
Az Isteni Igazságosság a Valóság lehelete. Az Isteni Igazságosság Bírósága naponta több ezer ügyet fogad a hálátlanság ellen. Az emberi bíróságon mindenféle bűncselekményt tapasztalunk, de az Isteni Bíróságon minden nap csak egyetlen bűncselekményt észlelünk, és ez az emberi hálátlanság. Itt a büntetés a megbocsátás. Folyamatosan folyik a játék Isten megbocsátása és az ember hálátlansága között. Emberi módon az emberek igazolják az ügyüket, mondván: „ Tudatlanok vagyunk. Ezért követünk el bűnöket. Még nem vagyunk megvilágosodottak. Ezért vagyunk hálátlanok”. Isteni módon Isten igazolja az Ő ügyét. Ő a Szeretet. Ennélfogva Ő a mindent szerető. Ő a könyörületesség. Ezért Ő mindenért megbocsátó.
The court of human justice tells me that as I sow, so I reap.
The Court of Divine Justice assures me that when I devotedly think of God, He smilingly and blessingfully appears before my heart’s eye.
The human justice wishes to offer me protection.
The Divine Justice offers me protection, illumination and perfection.
The human justice is fairness. The human justice is a threatening force. The human justice is a binding law.
The Divine Justice is Love. The Divine Justice is self-giving. The Divine Justice is fulfilling.
The human judge is a problem-shooter. The human plaintiff a problem-bringer. The defendant is the problem maker and creator. The pleader is either the problem-lover or problem-nourisher; he cannot be otherwise, for that is how he remains on earth.
The Divine Judge is the Liberator. Here the plaintiff is the hungry seeker. The defendant is the devouring doubter in us and the pleader is conscience. This pleader is the common friend, mutual friend, of the plaintiff and the defendant. Under the threat of wild ignorance it yields to the whims of doubt, but inwardly in silence it loves, cherishes and adores the heart of the seeker. In the physical and vital worlds conscience is helpless. In our inner world conscience is constantly supported by the adamantine Will of the Lord Supreme. The Supreme Liberator liberates the hungry seeker and the doubter.
Justice is impartiality. Impartiality is wisdom. Wisdom is the divine Grace. The divine Grace is the illumining Vision and fulfilling Manifestation of God.
A transformed and perfected human being is the duty of Divine Justice. A fulfilled and manifested God in man is the duty of Divine Justice. Duty performed on any level of consciousness is beauty blossomed forthwith. God’s Consciousness abides in the duty of His Divine Justice. God’s Existence abides in the beauty of His Divine Justice.
Here on earth we see that liberty and justice are two different things. They are like North Pole and South Pole: liberty and justice. If one enjoys the joy of liberty, we feel that person has violated all the laws of justice. He is acting like a wild elephant. He is enjoying liberty, especially on the vital plane. Therefore he does not care for justice at all. Again, if one cares only for justice, then we feel that his life has no pleasure, there is no warmth, there is no pleasure, there is no feeling of enthusiasm in his life. This is all on the human level.
In the inner world, liberty and justice always go together. They are like the obverse and the reverse of the same coin. He who has inner liberty only can hear the message of Divine Justice. He who has known what the Divine Justice is can alone be freed and independent. There is no other way. Liberty and justice in the inner world are inseparable.
The Divine Justice is not a mere human idea. It is the divine ideal in each human being. A nation feels that might is right. When a nation is not awakened, when a nation is unaspiring, unillumined, it feels that might is right. This is human justice. But when a nation is illumined, all-loving and all-embracing, it feels that right is might. It feels that justice lies only in the divine right. Now what is this divine right? Divine right is the conscious feeling of universal oneness. God’s Justice can be seen and felt only when we have the feeling of universal oneness. If not, at every moment God will disappoint us and fail us. Our human mind will never be able to fathom God’s Justice. It will always be baffled by God’s Justice because of its limited knowledge and limited concern for humanity. The Divine Justice is ready at every moment to be of help to us, to inspire us, guide us, mould us and shape us. But we are equally afraid of the Divine Justice and human justice. When we do something wrong, we feel that we will be exposed. This is true in the case of human justice. But the Divine Justice will never, never expose us. The first time, the Divine Justice will forgive us with its compassion. The second time it will offer us more compassion, the third time it will offer us infinite compassion and then, when God sees that even His infinite Compassion is not solving the human problem, He will use His loving divine Authority, divine Power.
This Power is not the destructive power. This Power is not the threatening power. This Power is the power that awakens, arouses the dormant lion in each human being. This Power does not dominate. This Power only arouses the spiritually hungry lion in each human being. The lion can roar, but the lion is fast asleep. This lion embodies our inner cry to see the ultimate Truth, to grow into the absolute Reality.
God tries with forgiveness. If forgiveness does not work, then He tries with compassion. If compassion also does not solve the problem, then He gives another chance that is infinite Compassion. If infinite Compassion also finds it difficult to free man from the fetters of ignorance, then His last resort is divine Power, divine Authority. Through this He is bound to fulfil Himself in humanity.
Each individual seeker can claim, can feel God’s Justice. If the seeker feels the necessity of loving humanity more than he expects humanity to love him, if he does not expect humanity to love him at all yet he will go on loving humanity, then he is bound to feel God’s Justice in him, through him. Why? While he is offering his love to mankind God will not remain silent. God will not remain asleep. God will immediately give him His boundless Peace, Joy, Light, Delight. God will empty His infinite Consciousness for him.
What we have we can give to mankind if we want to. But in God’s case, He not only gives to us what He has, but what He is. He feels that He is just only when He can give to us what He has and what He is. We can also act like God and offer to mankind not only what we have, but what we are.
Now when we make an inner search, we come to learn that what we have is a dedicated heart. What we are, if this question is put, then we come to learn that we are the chosen instruments of God. We are the leaves and He is the Tree. Look at a tree from a distance or from anywhere you want to. Immediately you can tell, by looking at a leaf, that this is a tree. Again, look at the trunk of the tree, or a branch of the tree and you can immediately recognise it as a tree. When we look at an individual leaf, we can immediately enter into the source, the tree, and feel that this individual leaf is the tree itself. When we look at the tree, we see that its manifestations are the leaves. The manifestation itself can be as important as the Creator Himself.
The Divine Justice is the breath of Reality. Every day the Court of Divine Justice gets thousands of cases against ungratefulness. In the human court we get all kinds of crime, but in the Divine Court we notice only one crime every day and that is human ungratefulness. Here punishment is forgiveness. Constantly the game is being played between God’s forgiveness and man’s ungratefulness. In the human way human beings are justifying their cause saying, “We are unconscious. Hence we commit crimes. We are not yet illumined. Hence we are ungrateful.” In the divine way God is justifying His cause. He is Love. Hence He is all-loving. He is Compassion. Hence He is all-forgiving.
https://www.radiosrichinmoy.org/wp-content/uploads/pilgrims-of-tomorrows-world-by-sri-chinmoy/356-1-1.m4a
https://www.srichinmoylibrary.com/aum-821
“Pilgrims of Tomorrow’s World” by Sri Chinmoy