Miért dolgozunk? Azért dolgozunk, hogy eltartsuk magunkat, támogassuk szeretteinket. Azon is dolgozhatunk, hogy testünket tökéletes állapotban tartsuk. De egy igazi törekvő másképp nézi a munkát. A munkát valóságos áldásnak tekinti. Számára minden nehéz és látszólag fájdalmas munka álruhás áldás. Számára a munka nem más, mint egy odaadó szolgálat. Felfedezte az igazságot, hogy azáltal, hogy elmondja, teszi és gondolja annak eredményét, képes lesz megvalósítani Istent. Isten érdekében dolgozik. Isten kedvéért él. Isten kedvéért megvalósítja az Istenséget.

A sors az épületünk. Erőnk volt arra, hogy felépítsük; hatalmunkban áll lebontani. Egy épület lebontása, új építése vagy a jelenlegi átalakítása kiemelkedően fontos kérdés. De a három bármelyikének elvégzéséhez fizikailag, vitálisan, mentálisan, pszichésen és lelkileg kell dolgoznunk. Nem cél nélkül adta Isten ilyen kegyesen a testet, a vitálisat, az értelmet, a szívet és a lelket.

Minden embernek meg kell találnia a saját dolgát, azt a munkát, amely segíti a lelkében való növekedést. Semmi sem lehet bátorítóbb, inspirálóbb és kielégítőbb, mint felfedezni valódi belső feladatát, amely az önmegvalósítás feladata. Carlyle mély igazságot érintett, amikor azt mondta: „Boldog, aki megtalálta munkáját; ne kérjen más áldást. ”

Minden lélek Isten választott eszköze. Minden léleknek sajátos küldetése van itt a földön. Mindenkinek meg kell valósítania és teljesítenie önmagát, nem a maga módján, hanem Isten saját módján. Isten végtelen szeretetéből és saját maga által elrendelt isteni kötelességéből minden törekvőnek megadja amire szüksége van. Ugyanakkor Isten nem vár többet egy kicsit sem, mint amit a törekvő fel tud ajánlani. Remek emberi gondolat volt, amely azt mondta: „Mindenkinek a képességei szerint, mindenkinek a szükségletei szerint.”

Van egy közös panasz, amelyet életkorától, kasztjától vagy hitvallásától függetlenül minden ember megfogalmaz. Mi az? “Nincs időm.” Költői sóhajjal mondják a világnak: „Annyi tennivaló, olyan kevéset tettünk”. Itt az idő a legrosszabb ellenségünk. Az idő képes aggodalmat, félelmet és csalódást okozni bennünk, mert az egónkkal és az egón keresztül dolgozunk. Mindig állandó harc folyik egónk rosszindulatú ereje és az idő kifürkészhetetlen és irgalmatlan folyása között.

De ha a lelkünkkel és a lélekért dolgozunk, akkor az idő nemcsak segít rajtunk, hanem minden pillanatban arany lehetőségként jelenik meg előttünk: hiszen lelkünk félreérthetetlenül tudja, hogyan vetheti magát a végtelen Idő kozmikus ritmusába.

Igaz, minden ember Isten eszköze, amelyet egy adott munka elvégzésére, az isteni küldetés teljesítésére választott itt a földön. De még a legmerészebb álmában sem szabad senkinek azt gondolnia, hogy nélkülözhetetlen. Isten páratlan lehetőséget ad számunkra minden különféle feladatokban, hogy belépjünk Szíve abszolút Végtelenébe. Ha nem élünk ezzel az állandó lehetőséggel, Isten, az együttérző Atya ezt mondja: „Aludj, gyermekem, aludj. Örök türelmem gyermeke vagy. Azt akartam, hogy az én mindent átalakító Fényemben legyél. Mivel te nem ezt akarod, a szem nélküli éjszakádnak kell lennem.”

Why do we work? We work to support ourselves, to support our dear ones. We may also work to keep our bodies in perfect condition. But a true aspirant looks upon work differently. He sees work as a veritable blessing. To him, each difficult and apparently painful job is a blessing in disguise. To him, work is nothing short of a dedicated service. He has discovered the truth that by offering the results of what he says, does and thinks, he will be able to realise God. He works for the sake of God. He lives for the sake of God. He realises Divinity for the sake of God.

Fate is our building. We had the power to build it; we have the power to demolish it. Whether to demolish the building, or build a new one or transform the present one is a question of paramount importance. But to do any of the three, we shall have to work physically, vitally, mentally, psychically and spiritually. Not without purpose has God so graciously granted us the body, vital, mind, heart and soul.

Each human being must find his own work, the work that helps him grow in his soul. Nothing can be more encouraging, inspiring and fulfilling than to discover one’s true inner work, which is the work of Self-realisation. Carlyle touched a deep truth when he said, “Blessed is he who has found his work; let him ask no other blessedness.”

Each soul is a chosen instrument of God. Each soul has a particular mission here on earth. Each person has to realise and fulfil himself, not in his own way, but in God’s Way. God, out of His infinite Love, and by virtue of His self-imposed divine Duty, gives to each aspirant what he needs. At the same time, God does not expect an iota more than the aspirant can offer. It was a great human voice that said, “From each according to his abilities, to each according to his needs.”

There is a common complaint which is voiced by all human beings irrespective of age, caste or creed. What is it? “I have no time.” With a poetic sigh, they tell the world, “So much to do, so little is done.” Here, time is acting as our worst foe. Time is able to cause worry, fear and frustration in us because we are working through our ego and for the ego. There is always a constant battle between our ego’s injudicious intensity and time’s inscrutable and merciless flow.

But if we work with our soul and for the soul, then time not only helps us, but at each moment it appears before us a golden opportunity: for our soul knows unmistakably how to throw itself into the cosmic rhythm of the infinite Time.

True, each human being is an instrument of God chosen to do a particular work, to fulfil a divine mission here on earth. But nobody should imagine, even in his wildest dream, that he is indispensable. God gives us an unparalleled opportunity in each distinct job to enter into His Heart’s absolute Infinitude. If we do not avail ourselves of this constant opportunity, God, the compassionate Father, cannot help saying, “Sleep, my child, sleep. You are the child of my eternal Patience. I wanted you to be in my all-transforming Light. Since you do not want that, I shall have to be in your eyeless night.”

https://www.srichinmoylibrary.com/bw-306