Ame Panzh

A szexi cigánylány, a szenvedélyes roma szerető, féktelen szexualitás és a családtervezés teljes hiánya. Ismerős sztereotípiák, ugye? Az Ame Panzh új adásában a kisebbségi lét és szexualitás témáját övező egyoldalú, a többség által megalkotott képet fogja sok-sok személyes és általános tapasztalattal árnyalni.

A szexualitás még mindig hatalmas tabunak számít Magyarországon, különösen, ha a roma közösségekről van szó, az elhallgatás és előítéletesség jellemző. Azt vizsgáljuk majd, hogyan itatja át az egyéni és társadalmi szinten jelenlévő romafóbia, szexizmus, homo-és transzfóbia és ezek keverékei (helló interszekcionalitás!) az életünk minden szexualitással összefüggő területét, a Tinder és Grindr randizástól a gyerekvállalásig.

Figyelem, nem praktikus szerelmi tanácsokat adunk, mint a Bravo magazin ‘Szerelem, szex, gyengédség’ rovatában (tudjuk, hogy te is olvastad)! Úgysem tudnánk versenyezni azokkal az életre szóló jótanácsokkal, amiket tini korunkban innen merítettünk. Helyette a berögzült sztereotípiákon túl lesz szó a szexedukáció hiányzó magyarországi gyakorlatáról és annak következményeiről és körüljárjuk az állami, (felső-)-középosztályra irányuló szüle(sz)téspolitikát is.

Megtudhatjátok milyen érzés nekünk pornókategóriaként tárgyiasítva és fetisizálva lenni online és hogy hat ez az énképünkre és kapcsolatainkra. Kitárgyaljuk, hogy meddig tart a preferencia, és hol kezdődik az előítéletesség az ismerkedéskor.

Találkozzunk csütörtökön. Addig is kezeket a paplan felé! 😉

Aki a fülledt hangulatot ezúttal biztosítja:

Bara, a kommunikátor

Judit, a civil

Laci, a kreatív

Tibi, a provokátor

Moderál Bogi, a motor.

A teljes adás visszanézhető itt: https://youtu.be/xMLsxVgRzCU

Ame Panzh - kéthetente a TV Baxtale Facebook-oldalán

https://facebook.com/TVBaxtale

Weboldal: https://magyar.baxtale.tv

Roma Integráció Évtizede Program, Nemzeti Társadalmi Felzárkózási és Roma Stratégia, a romák társadalmi befogadása, “A cigányság felemelkedése a magyarok felemelkedése”.

Tegye fel a kezét, aki legalább egy kifejezést hallott már ezek közül, és hagyja ott a kezét, aki érti is, hogy mit jelentenek akár fogalmi, akár gyakorlati szinten. Na ugye, hogy érdemes minket követni! Mindig a körmötökre nézünk, ebben az adásban például az Ame Panzh tagjainak életét meghatározó terminus technikusokat fogjuk szájbarágni.

Azt mindannyian tudjuk (hallottuk, mondták, írták), hogy a romák felzárkóztatása nagy biznisz. Az utóbbi 3 évtized legmakacsabb, nem eltávolítható, ellenben egyre terebélyesedő foltja a társadalmunknak (irónia vége). Vanish szappan helyett sokan felesküdtek az integrációs politikákra, törekedtek a diverzitásra, és pénzt, időt, energiát fektettek az inklúziós programokba. Vagy legalábbis, amit annak hittek.

Trükkösek ezek a lefordított, nyugaton született kifejezések, mivel alapvetően nem vagyunk egy idegen nyelven általában jól funkcionáló nemzet, könnyű elmagyarosítani az értelmüket. Az Ame Panzh most ezen fogalmak tisztázása mellett arra is vállalkozik, hogy személyesen reflektáljon, milyen érzés “legitimációs ingyenesen rendelkezésre álló roma szakértőnek” lenni vagy “biodíszletként” szolgálni a sajtóeseményeken századjára is.

Mit tapasztalnak ezen ideák megvalósításából a roma aktivisták? Mik a következményei a civil szférában és független médiában is elterjedt tokenizációs gyakorlatoknak a roma közösség számára, és össztársadalmi szinten? Hogyan (nem) szólítják meg a baloldali politikai pártok a roma választókat, és hogyan lenne tanácsos, ha ténylegesen céljuk lenne a cigányok képviselete.

Ha a civil szférában nyomulsz (vagy csak sokat jársz az Aurórába) és naprakész vagy a történelmi elnyomás, rendszerszintű megkülönböztetés, intézményes rasszizmus kifejezésekből, ez az adás szintlépést jelenthet a fogalomtáradnak.

Plüss pulcsikat és illatgyertyákat bekészíteni, ez ugyanis egy kényelmetlen szembenézés lesz.

Aki a beszélgetésben részt vesz:

Heni, a diplomata

Laci, a kreatív

Niki, a kapcsolatépítő

Joci, a szókimondó

Moderál Bogi, a motor.

Új epizódok kéthetente a TV Baxtale Facebook-oldalán.

Ez az a téma, amitől a szőr feláll a hátadon, lefőzöl még egy adag kávét, kikéred a következő kört a bárban, csak ne kelljen újra végighallgatni a nyelvtörőnek is beillő szóval kapcsolatos kacifántos magyarázatokat? Akkor az Ame Panzh eheti adása pont neked szól. És még mielőtt leszaladnál a térképről a meghívót olvasva, gyorsan tisztázzuk, nem elcsépelt mondatokkal készültünk, és a saját érzéseinken túl előveszünk komoly teoretikus és gyakorlati elemeket is, amelyek az interszekcionalitás fogalmát alakították.

Az Európai Parlament néhány héttel ezelőtt tette közzé a máris súlyos kritikákat és ellenérzéseket kiváltó (újabb) európai roma stratégiát, amelyben felkérte a Bizottságot, hogy ne csak ajánlásokat, hanem az EU tagállamokra nézve jogilag kötelező erejű eszközöket is vezessen be a 2020-2030 időszakra nézve. A Parlament határozata a korábbiakhoz képest nagyobb hangsúlyt helyez a jogegyenlőségre és a diszkrimináció elleni fellépésre, és a dokumentumban több helyen is szerepel az interszekcionális hátrányokat elszenvedő csoportok védelme, pl. a roma+nők, roma+lmbtq emberek, roma+fogyatékkal élők helyzete.

Tudjuk, tudjuk, egyféle elnyomást is nehéz el- illetve felismerni, nemhogy annál többet. Ezért aztán a magyar közpolitikában többen napalmként tekintenek az interszekciós elméletet asztalra tevő diskurzusokra.

Excelszemlélet, privilégium-méricskélés, gender ideológia, identitásolimpia? Ugye ismerős szólamok? Egyet sem kell félni, az Ame Panzh ennél mélyebbre fog ásni, és olyan új kérdéseket és válaszokat fog adni, ami odaszegez a képernyőhöz. Fogalomtisztázás, az interszekcionalitás jótékony hatásai a társadalmunkra, érvek pro és kontra.

Akik a beszélgetésben részt vesznek:

Anna, az empatikus

Joci, a szókimondó

Laci, a kreatív

Marianna, a kritikus

Moderál Bogi, a motor.

Itt a szeptember: kezdődik az iskola, vége a balatoni vakációnak, és visszatér az Ame Panzh, a június elején alakult informális, roma értelmiségiekből álló csoport. A szezon első beszélgetésében online sétára invitálunk mindenkit, akit érdekel, mit gondolunk, hogyan működhetne Budapest és más nagyvárosok szolidáris(abb) városokként.

Az elmúlt években sokan remélik a baloldali politika megújulását az emancipatív várospolitika és az ezt támogató progresszív társadalmi mozgalmaktól. Az “új municipalizmus” mozgalom - mely megszületése jelentős mértékben kötődik a Barcelona en Comú állampolgári csoporthoz, mely Ada Colau polgármesterré választásához vezetett - ahelyett, hogy a városokat mint alapvetően progresszív és demokratikus helyekként kezelné, a várost “stratégiai front-nak” látja, ahol transzformatív politikák születhetnek. A 2019-es magyarországi önkormányzati választások ellenzéki vezetést hoztak nem csak Budapestnek, hanem Miskolcnak, Pécsnek és Szegednek, mely hasonló reményeket ébresztett sokakban.

Korábbi kibeszélőinkben érintettünk már számos városokhoz (is) erősen köthető témát; beszélgettünk a kisebbségeket reprezentáló terek hiányáról, adtunk tippeket, hogyan kezelhetők iskolai konfliktusok helyben, vagy éppen azt vizsgáltuk, milyen következményei vannak a rendőrség romákat vegzáló rendészeti gyakorlatainak. A következő online  beszélgetésben arról fogunk eszmét cserélni, hogyan képzelünk el egy szolidáris várost létrehozó/támogató várospolitikát, mind az önkormányzatok, mind a civil szféra, az alulról jövő társadalmi mozgalmak szempontjából magyar és külföldi tapasztalataink alapján. Dzsentrifikáció, Hős utca és Illatos út, közterületi biztonság, lakhatási politika, és még sok más téma lesz terítéken, tartsatok velünk!

A beszélgetésben részt vesz:

Jóni Tibi - a provokátor

Márton Joci - a szókimondó

Suha Niki - a kapcsolatépítő

Jónás Marianna - a kritikus

A moderátor ezúttal is Fedorkó Bogi - a motor lesz.

Három tartalmas, tanulságos élő adás után, mielőtt nálunk is kitörne a vakáció, elérkezett az idő az összefoglalásra és némi reflexióra.

Az Ame Panzh (“Mi Öten”) június elején alakult informális, roma értelmiségiekből álló csoport a nyári szünet előtti kibeszélőjében reagál az elmúlt hetek során a hallgatóktól érkező hideg-meleg visszajelzésekre.

Az első adásban foglalkoztunk a magyarországi anti-rasszista diskurzussal (vagyis leginkább annak hiányával), a második alkalommal a rendőrség szegényeket büntető, társadalmat kettészakító szerepét veséztük ki, míg legutóbb a roma közösségek siralmas popkulturális és média reprezentációjáról hallhattátok a meglátásainkat. Olyan izgalmas és ellentmondásos témákat érintettünk, mint a roma “szószólók” létjogosultsága, a Mónika-show kártékony hatásai, a “felejtéspolitika”, vagy épp Kusturica romaábrázolása. Az volt a közös pont a beszélgetésekben, hogy kézzelfogható, eddig fel nem hangosított üzeneteket fogalmaztunk meg azok számára, akik potenciálisan szeretnének szolidaritást vállalni a roma közösség, vagy más elnyomott csoport tagjaival, de nincsenek támpontjaik, kipróbált eszközeik. Kisebbségi csoportokért tenni akaró fiatal, munkáltató, oktatási szakember, médiamunkás vagy ellenzéki politikus vagy? Akkor itt az alkalom, hogy nyitott szemmel és füllel meghallgasd a következő, csütörtöki adásunkat, amelyben összegezzük, miről is beszéltünk eddig, és megpróbálunk praktikus tanácsokat adni, hogyan lehet saját eszközökkel a leghatékonyabban segíteni a sztereotípiák lebontását, egy plurálisabb művészeti - és médiareprezentáció elősegítését vagy csupán csak a saját, önreflexiós képességünk javítását.

Legforróbb témáink, ízelítőként: PC-terror, identitáspolitika vagy az eltörlés kultúrája (“cancel culture”), passzív fotelharc vs. felelős kiállás. Ha szeretnéd hallani a véleményünket, pro - és kontra érveinket a kommentháborúkat generáló különböző álláspontokról, ne maradj le ezen a héten sem.

A beszélgetésben részt vesz:

Ignácz Judit - a civil

Jóni Tibi - a provokátor

Márton Joci - a szókimondó

Suha Niki - a kapcsolatépítő

A moderátor ezúttal is Fedorkó Bogi - a motor lesz.

Új epizódok kéthetente a TV Baxtale Facebook-oldalán.

https://facebook.com/TVBaxtale

A 21. századi tömegmédiából és - kultúrából - legyen az nyomtatott vagy online sajtó, TV műsor vagy köztéri műalkotás - a kisebbségi csoportok megjelenítése szinte teljesen hiányzik Magyarországon, ha mégis belekerülnek egy-egy alkotásba, sajtótermékbe, az vagy a szocio-doku műfajban történik meg, vagy sztereotíp skatulyába zárva. Mivel az emberek jelentős hányadának a különböző társadalmi csoportok közötti átjárhatatlanság és kisebbségek szegregált pozíciója miatt nincsen első kézből származó információja, személyes tapasztalata a kirekesztett csoportokról, ezért alapvető fontosságú, hogy a tömegkultúra milyen képet sugároz róluk.

Az Ame Panzh kibeszélője a rendőrség társadalmi szerepéről és felelősségéről. 

Az Egyesület Államokban az elmúlt hetekben széles nyilvánosságban központi téma az az aktivista követelés, hogy a rendőrség pénzügyi támogatása megszűnjön és az átcsoportosításra kerüljön oktatási és szociális rendszerekbe (“Defund the Police”).  A George Floyd megölését követő tüntetéshullám során ugyanis eddig sosem látott mértékben derült fény a militarizált amerikai rendőrség brutális gyakorlataira, melyet a COVID-19 miatt otthon maradni kényszerült tömegek élő adásban követhetnek a kanapéjukról.

A mozgalom nem előzmény nélküli. Afro-amerikai és fekete aktivisták évtizedek óta beszélnek a börtönipari komplexumról (“prison-industrial complex”), radikális változásokat követelve lassú reformok helyett. Elemzésükben felhívják a figyelmet a börtönökben fogvatartottak számának gyors expanziójára, olcsó munkaerejük kizsákmányolására, melyekből a büntetés-végrehajtási intézményeket fenntartó magáncégek profitálnak. Az iskolából-börtönbe folyamat (“school-to-prison pipeline”) táplálja ezt a jelenséget: az amerikai oktatási rendszer zéró tolerancia szabályai, az iskolákban jelenlévő rendőrség, a szegregáció és az alacsony minőségű oktatás iskolaelhagyáshoz és lemorzsolódáshoz vezetnek, melyek növelik jogellenes cselekmények számát a fekete lakosság körében.

Az online  beszélgetésben arról fogunk eszmét cserélni, hogy a magyar társadalomban, ahol a lakosság egyre nagyobb része szegénységgel veszélyeztetett, és egy egyre szűkebb elit tartja kezében az erőforrások nagy részét, mit is jelent a biztonság érzése különböző társadalmi csoportoknak. Hogyan körvonalazható az a rend, amit a rendőrség hivatott fenntartani? Ki a haszonélvezője és mitől lesz valaki rend(szer)ellenes? Hogyan és miért válik rendészeti kérdés társadalmi problémákból, ahelyett, hogy a mindenki számára elérhető, emberséges oktatási és szociális rendszerekbe fektetnénk erőforrásokat? Mi lenne a rendőrség elvárható szerepe? Mit tanulhatunk a jelenlegi egyesült államokbeli amerikai aktivista diskurzusból?

Roma fiatalok reagálnak az elmúlt hónapok eseményeire

Fájdalom, düh és a szolidaritás hiánya. Ezeket érezzük magyarországi romákként az elmúlt hetek és hónapok eseményei kapcsán. Megrázott minket, ahogy végignéztük, hogyan gyilkolja meg George Floyd-ot, egy afro-amerikai férfit egy fehér rendőr Minneapolisban, pár nap múlva pedig a Jeruzsálemben készült felvételeken egy zokogó palesztin anyával éreztünk sorsközösséget, aki autista fia, Iyad El-Hallak kivégzése után vonja felelősségre az izraeli rendőrséget. Mindeközben egy tragikus gyilkosság kapcsán Budapest belvárosában “cigánybűnözést” skandálva neo-nácik vonultak múlt héten, a rendőrség közbeavatkozása nélkül, pár nappal később pedig „Cigányirtás = bűnözésirtás” felirattal rongálták meg a Roma Holokauszt Emlékművét.

Ezek nem elszigetelt események a világ random pontjain. A szálak mind öszefutnak egy olyan fehér felsőbbrendűségre, szexizmusra és kapitalizmusra épített világrendben, ahol a COVID-19 globális fenyegetése ellenére még helyzetben lévő csoportok közönyösen semmibe vehetik vagy éppen agresszíven támadhatják az elnyomott állampolgárokat, nincstelen közösségeket. Ez az a világrend, amibe a mainstream integrálni akar minket, magyar romákat, bármit is jelentsen ez. Minket, akik többségében se anyagi, se társadalmi tőkével nem rendelkezünk.

Az online beszélgetés során egymás között reflektálunk arra, milyen folyamatok vezettek ide, és milyen érdekrendszerek tartják fenn ennek a világrendnek a létezését. Nem összehasonlítani akarjuk a tragikus történéseket a magyar helyzettel, hanem a gyűlölet hatalom által továbbgerjesztett mechanizmusaira szeretnénk közösen rávilágítani és azok számára is egyértelművé tenni, akik bár mindig biztosítanak minket megértésükről, nem adnak nekünk platformot a megszólalásra, fizetett munkát a közösségszervezésre vagy épp szalonrasszista kommentekkel teszik tönkre a péntek esténket.

Ez a beszélgetés más lesz, mint a többi. Nem öltözünk fel szépen, ahogy elvárják, nem mondunk olyan mondatokat, amiket elvárnak, és nem maradunk pozitívak sem csak azért, mert elvárják, hogy elnyomjuk a dühünket. Kihasználjuk, hogy egymás között vagyunk, ahogy az elmúlt hetek és hónapok során is támogattuk egymást, és olyan dolgokról is beszélünk, amik kellemetlenek lehetnek/lesznek a hallgatóknak. Miért nincs hangunk a médiában? Miért kell naponta okítanunk tanult barátainkat és ismerőseinket a rasszizmusról? Mit várunk el azoktól, akik támogatni szeretnék munkánkat és aktivizmusunkat? Miért van elegünk az áldozat szerepéből? Ezekről a kérdésekről beszélget:

Ignácz Judit

A beszélgetést moderálja Fedorkó Bogi, emberi jogi szakember és aktivista.