Azt már tudjuk, hogy Damian Lillardból nem lesz Reggie Miller. De hogy Clyde Drexler (a korábbi legnagyobb portlandi király) nyomdokaiba léphet-e, vagy inkább Gary Payton nyomvonalán halad, az egyelőre nyitott kérdés. A déja vu-jelenség vizsgálata (42-es, igen!), orbitális Grayson-gyalu, egy kis nosztalgia Rózsa úr iránt, a serdülőkor dicsérete, és végül előkerül Tyler Herro is, kisszoknyában. (Közben Jrue bácsiról kiderült, aminek ki kellett derülnie, de hát az élet már csak ilyen.)

Amióta a Dream Team először parkettre lépett, mindig azt várjuk, hogy a Team USA legázolja a világot, és valami sosem látott show-val kápráztatja el a kosárrajongókat. Pedig sok minden változott 1992 óta. Ezért most beszélünk kicsit a világhírű parkettarágókról, elmélkedünk LeBron koráról, feltárjuk, mire menne ma a Pistons a világ ellen, és megfejtjük azt is, tényleg az edzőkön úszott-e el az USA idei világbajnoki címe?

Két évet töltött Pécsen, a Rátgéber Akadémián James Nnaji, a spanyol bajnok Barcelona centere, akit júniusban a második kör első választottjaként draftolt a Charlotte Hornets, hogy aztán a csapat vezetése úgy döntsön: idén még pallérozódjon a fiú Európában. (Pont, mint anno Bogdanovic, Saric és Ibaka. Vagy az a "srác" Zomborból. Tuddd gi.) Bár a nigériai születésű játékos a második legfiatalabb kiválasztott volt az egész mezőnyben, beszélgetésünk során kifejezetten éretten és átgondoltan nyilatkozott a drafthoz vezető útról, a nyári ligáról és a terveiről is. (Köszönet a Rátgéber Akadémia munkatársainak az interjúhoz nyújtott segítségért.)

Az olimpiát csak egyszer bukták el az elmúlt 31 évben - világbajnokságot viszont csak háromszor nyertek. Ezúttal az amerikai "válogatott" és a VB ambivalens viszonyáról, Carmelo Anthony hagyatékáról, valamint a fiatal kanadai farkasokról fecserészünk.Káromkodásban, historizálásban és szájbarágásban gazdag adásunkban feltűnik Frederic Weiss sziluettje éppúgy, mint Doug Collinsé, és egy pillanatig sem habozunk akkor sem, amikor a 2024-es, párizsi olimpia kulcskérdéseit kell feszegetnünk. Ky Lee Anderso és a filippínó Jack Sparrow ajánlásával.

Erdem Can játékosként nem jutott a csúcsra, visszavonulása után, edzőként aztán jóval sikeresebb lett. Nyert Euroligát a Fenerbahceval, Zeljko Obradovic segédjeként, aztán a Utah Jazz csapatánál Quinn Snyder munkáját segítette. Jelenleg Európa egyik legerősebb csapata, az Anadolu Efes vezetőedzője. Nekünk az NBA-ben szerzett tapasztalatairól, a Jazzről, no meg Darko Rajakovicról beszélt.

Jerry West dühös volt miatta. Kareem leszólta. Magic szerint hiteltelen - bár (saját bevallása szerint) ő bele sem nézett. Egy biztos: a Winning Time első évada alaposan megkavarta a palacsintatésztát. Mi mindenesetre imádtuk, úgyhogy a második szakasz előtt elmélázunk kicsit a folytatáson. Larry Legendtől Kobe-ig, Shaqtől MJ-ig. Tovább is van, mondjam még?

Ragozhatjuk ezt jobbra-balra, a végkifejlet mindig ugyanaz: Nikola Jokic 2023-ban végképp felért a csúcsra. Sok kérdés mondjuk eddig sem volt - legalábbis mi azt hittük -, de az alapszakaszban elvesztett MVP-cím (és az azt előidéző kampány) alaposan felkorbácsolta a hangulatot. Úgyhogy most duplázzuk a triplát: Larry O'Brien és Bill Russell a lovardában, avagy különös fénytörések a király koronáján.

Több, mint négy évtizede nem volt olyan paritás a ligában, mint az elmúlt öt évben. Geopolitikai szálakkal is átszőtt elemzésünkben nem csupán arra térünk ki, hogy kinek jó ez, de megidézzük a Run TMC szellemét, mi több, emlékezetünk mélyszántásából kiforgatjuk a Hardensky Raketsov nevét is. És a végén az is kiderül, lesz-e domináns klub a következő években, vagy marad-e az egyenlősdi.

Hogy mi köze a török másodosztálynak az NBA-hez? Kiderül mai adásunkból, amelyben a (bajnok)csapatépítés rejtelmeibe kalauzoljuk a kedves hallgatóságot. Megvizsgáljuk azt is, Marcus Smart vajon tényleg Shaq nyomdokaiba lép-e, illetve, választ keresünk arra a kérdésre, lesz-e Finals MVP Mikal Bridgesből?