And1 NBA Podcast

(Ha Scott Skilest nem számítjuk,) közös múltjuk harminc évre vezet vissza. Tavaly mindketten 45-37-re végeztek, és nagy meglepetést okoztak azzal, hogy minden további cécó nélkül bekerültek a rájátszásba, ahol nem vallottak szégyent, sőt! Az egyik támadásban, a másik védekezésben tartozik a liga krémjéhez. Mindkettő soraiban tudhat egy játékost, aki emelte már magasba a Larry O'Brient, és egy szikrázó tehetséget, akiből minden emberi számítás szerint szupersztár kell, hogy váljon. És van még egy rakás feltörekvő fiataljuk, plusz három megbecsült veteránjuk, akiket két, egymást jól ismerő edző irányít. Ki jut magasabbra? Kiderül!

A szezon első labdafeldobásával végképp eldőlt: JJ Redick nem követi Tark the Shark nyomdokait, így viszont olyan űrt hagy maga után a podcast-galaxisban, amit nem tölthet be más, csak az A... Na jó, fordítsuk komolyra a szót: ezúttal fejtetőre állítjuk a régi alapigazságot, és azt vizsgáljuk, akik Északnak indulnak a tabellán, azok tényleg a döntő felé masíroznak, a Délre tartók pedig az örökkön fortyogó üstbe süllyednek-e az olyan koloncok miatt, mint Russell Westbrook vagy Jo-Jo Embiid bekötetlen tornacsukája? A gyorsan avuló igazságok mellett szemlézzük a Hartenstein divatház legújabb kollekcióját, de az adásban felfedezhetők a még a szkeptikus Lakers-szurkolókra is veszélyes, kezdődő Dalton Knecht-láz jelei is.

Elindult a szezon, s ha az első eredményekből még nem is lehet messzemenő következtetéseket levonni, úgy éreztük, itt az ideje, hogy összeszedjük az e pillanatban minket leginkább érdeklő kérdéseket. Úgyhogy elmondjuk, mit gondolunk a mindig tökéleteset nyújtó játékosrobotokról, a Nagy Hármasok koráról, és a Celtics 83 százalékáról. Ezen felül kedvenc fotelünkben terpeszkedve megítéljük, mit jelent az igazi keménység, megfejtjük a legjobbak motivációs mátrixát, felvázoljuk a mennyiség és a minőség kölcsönhatásának egyenletét, no meg persze egy-két szentséget is szépen porrá törünk. És hogy kinek lesz a legkevesebb eladott labdája egész szezonban? Ez is kiderül az adásból.

Az NBA jelenlegi mezőnyében öt klubot találunk, amelyik még sosem jutott el a nagydöntőig. Tavaly sokáig azt lehetett hinni, a Minnesota T'wolves megtöri a (Garnett-)átkot, de aztán jött Luka Magic, a többi pedig történelem, ahogy mondani szokták. Márpedig mi pont azt vizsgáljuk, a históriát, Olowokandistól, Morantostól, Chris Paulostól. A közös pontok mellett szó esik persze a nagyobb piacok magnetikus erejéről, a nagyobb kutyák különös szokásairól, illetve a KAT-cseréről is. Five-nah(ls), baby!

Amikor a jövő bajnokairól beszélünk, szinte mindig a fiatal, feltörekvő csapatok ragadják meg a fantáziánkat. Ez persze nem csoda, hiszen ezek a gárdák a Nézhetetlen dűlő irányából igyekeznek - szó szerint - jó tempóban a Legyőzhetetlen tér felé, a Felettébb szórakoztató utcán keresztül, ahol mi magunk is szívesen lebzselünk napjaink többségén. De a serénykedők csak igen ritkán érnek célba: féltékenység, kifulladás, szétesés rémei mélyítik az árkokat a kezdetben pirozspozsgás pofikon, hogy a váratlanul beelőző hűvös profikat már ne is említsük külön. De vajon mit tanulhat az ifjú Sengun és az ő Rob... akarom mondani, Jalen-je Shaq és Penny, vagy éppen KD és Russ példájából?

Jerry Krause egyszer azt mondta: "A bajnokságokat nem az edzők és a játékosok nyerik, hanem a klubok." Hogy igaz, vagy sem, eldönthetetlen: mi mindenesetre elmerengünk a predesztináción és az evilági machinációkon éppúgy, mint azon, hogy milyen hatással lenne a liga jövőjére, ha Lukát és Wembyt egyazon strandon habzsolná be egy hatalmas cethal. Szó esik ezen kívül még minden idők legmagasabb huplijáról, a Charles Oakley - Anthony Mason szkandermeccsről, valamint Chet Holmgren és Karl-Anthony Towns autóskártyáiról is. Törilecke és kristálygömbözés, ahogy csak mi tudjuk.

Mióta Michael Jordan lekapcsolta a magnót és búcsút intett Chicagónak, az NBA Európához közelebbi fele összesen 9 darab bajnoki címet volt képes besöpörni nagy ellenlábasával szemben. Az alapszakaszokat figyelembe véve a két konferencia egymás elleni mérlege még ennél is egyoldalúbb. Ki az a hülye, aki ennek fényében a mégis Keleten szeretne pattogtatni? Vagy lehet, hogy pont annak nincs elég sütnivalója, aki a nagyobb konkurrenciát választja? Ezen kérdéskör megválaszolásához úgy sportszakmai, mint gazdasági oknyomozást folytatunk, és lesz persze tenyérjóslás is, baboskendőben. All-Star Giddey, Paul George gurulós bőröndje, meg egy kis Kobe-izmus.

Mi a játék szépségéért, a csodás passzokért és hatalmas zsákolásokért szeretjük, de nem tagadhatjuk: az NBA egy profi szórakoztatóipari termék és egy kőkemény üzleti vállalkozás is egyben. Néha mégis egy apró szeszélyen (vagy egy elsőre simán csak önzőnek tűnő döntésen) múlik, hogy merre fordul a liga szerencséjének kereke. Ezúttal ilyen sorsfordító  alkalmakat szemlézünk az elmúlt négy évtizedből, MJ-től Popovich-ig, AI-tól LBJ-ig, narratívákon innen és túl.

Fontos nyári témáink kifejtése után végre eljött az ideje, hogy visszanézzünk az elmúlt NBA szezon legjobbjaira is. Garbage time-tól Chip Engellandon át a legtöbb elrúgott labdáig vezet az út, kiosztjuk az Isiah Hartenstein-díjat és persze feltűnnek a Cream Team egyes tagjai is. Néha támaszkodunk a statisztikákra, néha függetlenítjük magunkat tőlük, leendő szülőknek viszont feltétlenül érdemes odafigyelniük Dani atyai intelmeire is - kivéve persze, ha az minden vágyuk, hogy csemetéjük az And1 podcast pellengérjén pipiskedjen húsz év múlva. Nosza!

Nyakunkon az olimpia, a sajtó pedig a barcelonai kulthéroszok és a 2024-es Team USA összehasonlításától visszhangos. LeBron kontra MJ (nyilván), támadópotenciál a védőkoncepció ellenében, ki verne rommá kit? Mi azért megkeressük a közös pontokat is, elelmélkedünk az idő relativitásán, és megvitatjuk, vajon