A különböző gazdaságfejlesztési programok mellett a Trianonutáni legnagyobb rendszerszintű nemzetpolitikai beavatkozásnak nevezhető a magyar kormány Kárpát-medencei óvoda- és bölcsődeépítési programja. A tíz évvelezelőtt indult kezdeményezés keretében több mint 900 külhoni magyar óvoda és bölcsőde épült vagy újult meg a magyar kormány támogatásával, ebből több mint 500 Erdélyben. Pataky Lehel Zsolt összeállítása konkrét Arad megyei megvalósítások révén mutatja be a támogatás jelentőségét.

Aradon a vértanúk emlékművénél, a Zala György alkotta monumentális Szabadság-szobornál emlékeztek meg az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc kitörésének 178. évfordulójáról. Március 15. aktuális üzenet aszórványban élő magyarság számára az, hogy a közösségi jogokért ma is ki kell állni, az identitástudat, az együvé tartozás érzése pedig átsegítheti a közösséget a nehézségeken – hangzott el többek között. A vasárnap délutáni aradi ünnepségről Pataky Lehel Zsolt készített tudósítást.

Ha létezik a helytörténetben elválaszthatatlan kapocs egy-egy település, illetve személyiség között, akkor Arad és Szántay Lajos esetében egyértelműen megállapítható ez. A néhai műépítész nagyban meghatározta a város mai arculatát – ugyanakkor a szülővárosában teljesedhetett ki művészi igényű munkássága. Az első világháború után tudatosan vállalta a kisebbségi létet, az új román hatalom ellehetetlenítette, a kommunista diktatúra idején pedig ipari létesítmények tervezésére volt kénytelen „fecsérelni” tudását. 89 évesen hunyt el, 1961. március 8-án, 65 évvel ezelőtt. Szellemi öröksége már-már feledésbe merült, de az elmúlt másfél évtizedben aradi magyar helytörténészek és közéleti szereplők visszahozták Szántay Lajos nevét a köztudatba, immár emléktáblák és köztéri szobor őrzi emlékét, a város épített örökségéhez való hozzájárulását pedig a helyi román kultúrpolitika és műemlékvédelem is elismeri. Pataky Lehel Zsolt összeállítása.

Sokáig a város legmagasabb épületének számított az aradi víztorony, mely a 19. század végétől a 20. század második felének kezdetéig látta el ivóvízzel a központi háztartásokat. Az építészeti és mérnöki szempontból is különlegesnek számító víztorony 130 évvel ezelőtt épült, a terveit a feltételezések Ybl Miklós budapesti irodájában készítették – de bizonyítékot mindeddig nem találtak erre a helytörténészek. Az egykori közmű jelenleg magánkézben van, tulajdonosa galériát, saját gyűjtés alapján összeállított víz- és tűzoltómúzeumot hozott létre benne. Pataky Lehel Zsolt összeállítása a 130 éves aradi víztoronyról

Közel ötszáz erdélyi, bánsági és partiumi oktatási intézmény 8700 magyar nyolcadikos diákja kapja meg ezekben a napokban azt az ingyenes román nyelvű tesztgyűjteményt, amelyet az RMDSZ kezdeményezésére a Communitas Alapítvány adott ki, és amely az általános iskolát befejezők számára a tanév végi románvizsgára való felkészülést segíti. Az úgynevezett képességfelmérőn elért jegy fontos az iskolaválasztás, a továbbtanulás szempontjából, az egyik kritikus tantárgy pedig a magyar diákok számára a román nyelv. A magyar osztályokban tanító romántanárok tapasztalatai és példái alapján összeállított tesztgyűjtemény hiánypótló segédanyag, amely konkrét vizsgafeladatokat ésjavítókulcsokat is tartalmaz. Kedden Aradon közel 40 diák vehette át a könyvet, akkor készült Pataky Lehel Zsolt összeállítása.

Korábban már beszámoltunk arról, hogy a Magyar Kultúra Napja alkalmából kiosztott Kölcsey-díjak egyikét idén Kurunczi Ferenc amatőr fotósnak ítélte az aradi Kölcsey Egyesület. A végzettségének megfelelően informatikai mérnökként dolgozó kitüntetett szabadidejében hódol a szenvedélyének, és a közösségi oldalán teszi közzé a felvételeket, immár helytörténészi szorgalommal megírt magyar és román, olykor német és angol nyelvű kísérő szöveggel. Kurunczi Ferenc az aradi magyar épített örökség megörökítőjeként, a közösségi élet képes krónikásaként érdemelte ki a nagymúltú Kölcsey Egyesület díját, amelyet 2003 óta osztanak ki minden évben olyan személyeknek, akik sokat és önzetlenül tesznek az aradi magyarságért, a kultúráért, a város épített és szellemi örökségének megóvásáért. Korábban a városvezetés is felfigyelt értékmentő munkájára, a polgármesteri hivatal a 2022-es Aradi Városnapok alkalmával Kiválóság-díjjal tüntette ki. Kurunczi Ferencet a Kölcsey-díjátadón kérdezte a hobbijáról és szenvedélyéről Pataky Lehel Zsolt.

Gyerekkorában érdekelte az irodalom és a rajz, szépérzékét afelmenőitől örökölte, a tanítást pedig hivatásának tekintette Brittich Erzsébet. A képzőművészet melletti elköteleződéshez végül egy személyes trauma adta a végső lökést, és az alkotást nemcsak kifejezési formának tekintette, hanem terápiaként is szolgált. Legyen szó linóleummetszetről, faragásról, bronzmunkáról, versről vagy prózáról, műveiben visszaköszönnek a természettel összhangban élő egykori faluközösségbe kapaszkodó gyökerek, a mindennapi életben irányt mutató népi bölcsességek, a sallangok nélküli kifejezések, a deportálást túlélő falusfelek közösségi traumája. Az Arad megyei Simonyifalva, a szűkebb tájegység és a tágabb régió iránt érzett szeretete, hűsége, jobbító szándékú aggodalma vezérli munkásságában Brittich Erzsébetet, akivel a képzőművészetről, írásról, a gyerekkori indíttatásról beszélgetett Pataky Lehel Zsolt.

A második világháború után, 1945 januárjában közel 75 ezernémet származású személyt deportáltak a Szovjetunióba Erdély, a Partium és a Bánság különböző településeiről csupán a származásuk miatt. A kényszermunkára – ahogy ironikusan nevezték, „egy kis munkára”, „málenykij robotra” – vitt civileket a kollektív bűnössége elve alapján vagonírozták be, és az Uráltól Szibériáig különböző munkatáborokban dolgoztatták őket. Az Arad megyei Simonyifalváról 59 lakost, férfiakat és nőket deportáltak, közül 13-an sosem tértek vissza a lágerekből. A sztálini Szovjetunió egészét behálózó kényszermunkatáborok, a Gulag áldozataira emlékeztek vasárnap a Körös-közben fekvő Simonyifalván. A római katolikus templomban ökumenikus, katolikus és evangélikus szertartás szerinti istentiszteletet mutattak be a deportáltak lelki üdvéért, ezt követően megkoszorúzták a Simonyiak Háza udvarán álló emlékművet. Ott készült Pataky Lehel Zsolt összeállítása.

Tizennégy éves korában volt először hajón, és öt éve ő magais vezet vitorlásokat. A aradi Bálint Botond a tengerészéletbe nyilván nem a Maros-parti városban kóstolt bele, hanem az Adriai-tengeren, amelyre évente többször is kihajózik: versenyeken vesz részt vagy nyaral a családjával, esetleg a barátaival, de a lényeg, hogy minél több időt a fedélzeten és a nyílt vízen tölthet. Számára szenvedély, hobbi, sport a vitorlázás, de – utolsó éves egyetemistaként – reméli, hogy hivatásává is válhat. Tavaly nagy megtiszteltetés érte Botondot, ugyanis november végén, december elején – a magyar nyelvterületről egyedüliként – három hetet tölthetett el az Ománi Királyi Haditengerészet tanulóvitorlásán, megismerkedhetett egy háromárbócos óriás kezelésével, a matrózélettel és az ománi kultúrával. Pataky Lehel Zsolt az arab országban szerzett élményeiről és a vitorlázási iránti szenvedélyéről kérdezte Bálint Botondot.

Január derekán az Országházban adták át a Nemzet Gazdásza címet. Idén hárman vehették át az AGROTREND Csoport által alapított, harmadik alkalommal kiosztott kitüntetést, amelyet a kezdeményezők szerint „a magyar nemzet olyan erkölcsileg feddhetetlen gazdálkodó szakembere érdemli ki, aki gazdálkodásával, mezőgazdasági tevékenységével, munkáltatói viselkedésével, technológiai színvonalával, innovációival, társadalmi szerepvállalásávalmaradandót alkotott”. A díjazottak között volt Balla Géza, a történelmi arad-hegyaljai borvidék, Ménes Kárpát-medencei hírű szaktekintélye, akit 2018-ban a Magyar Bor Akadémia első külhoni magyarként választott az Év bortermelőjének.Balla Géza a szőlőtermesztés és borkészítés mellett hivatásának tekinti a ménesi borvidék egykori dicsőgének visszaadását, a már-már feledésbe merült fajták megismertetését a nagyközönséggel, a minőségi borok megjelenítését az őket megillető módon. Balla Gézát a ménesi borvidéken, ópálosi pincészetében kereste fel Pataky Lehel Zsolt.