- Anya: Változunk. Tudod, előbb a báb, azután megszületik a pillangó.

- Kisfiú: Olyan össze-visszaság van.

- Anya: Ssshhh. Csak figyelj. Ha csendben maradsz, hallani fogod.

- Kisfiú: Mit?

- Anya: Az újjászületés feszítését. Édes nyugtalanság ott belül. A mozdulatlanság áramlása. Mint mikor a jéghártya alatt csendben csordogál a patak vize. Csak engedd. Engedj el mindent.

- Kisfiú: De akkor egyedül leszek.

- Anya: Emlékszel a kismadárra, akit megmentettél?

- Kisfiú: Meggyógyítottam és hagytam, hadd repüljön.

- Anya: Így bizony. Elengedni annyit tesz, hogy hagyod szabadon szárnyalni. Mit éreztél akkor?

- Kisfiú: Megnyugodtam. Boldog voltam.

- Anya: Látod, az elengedés boldoggá tesz. Mert szabadságot adsz annak, aki arra vágyik. Igy marad itt örökre veled.

- Kisfiú: Nem értem. Hisz azt a madarat sosem láttam többé.

- Anya: Csukd be a szemed és figyelj csak csendben. Most sem látod?

- Kisfiú: De igen, most látom. Érzem a tenyeremben a puha tollait, apró kis testének melegét. Emlékszem a pillanatra, amikor kinyitottam a tenyeremet és ő felrepült.

- Anya: Így bizony.

- Kisfiú: A változás öröm. A szabadság azt jelenti: elengedem, hogy bármikor láthassam. Nem vagyok egyedül. Az Élet örök, örömmel teli változás.

- Anya: Most már mindent tudsz. Elhiszed, mert megtapasztaltad az Élet csodáját. Minden rendben lesz.