Bagoly mondja

Dunaszerdahely 1960-ban nyerte el a városi rangot. Vajon milyen település volt ezt megelőzően, és milyen átalakuláson ment át 1945-től eddig az időpontig? Kik játszották a legfontosabb szerepet a város arculatának átalakításában? A város 20. századi történelméről szól podcastunk. Nagy Ildikó vendége Vajda Barnabás történész, a Selye Egyetem Történelem Tanszékének oktatója.

Vajda Barnabás (1970) tanár, történész, a Selye János Egyetem történelem tanszékének a docense. Kutatóként elsősorban történelemdidaktikával, illetve a huszadik század második felének egyetemes történetével, azon belül is a hidegháború folyamatával foglalkozik. Több munkája jelent meg, amelyben Dunaszerdahely történetével foglalkozik, különös tekintettel a város arculatának a szocializmus évtizediben való átformálására. 

„Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy többször ugyanaz az üzenet hangzott el, amelyben felhívták a lakosok figyelmét, hogy a Varsói Szerződés katonái megtámadták Csehszlovákiát. Kinéztünk az ablakon, tele volt az utca tankkal, autókkal, mindre fehér csík volt ráfestve” – így emlékezett egy párkányi adatközlő 1968 forró nyarára, amikor a volt keleti blokk katonai szövetségének hadosztályai bevonultak az országba, hogy véget vessenek az Alexander Dubcek nevével fémjelzett demokratizálódási, liberalizálódási folyamatnak. A Prágai tavasz leveréséről, pontosabban annak emlékezetéről szól L. Juhász Ilona néprajzkutató, etnológus legújabb kutatásait összegző, visszaemlékezéseket is tartalmazó könyve, amely Ruszkik haza! Adalékok Csehszlovákia 1968-as katonai megszállása szlovákiai magyar emlékezetéhez címmel jelent meg a Fórum Kisebbségkutató Intézet kiadásában. A Bagoly mondja legközelebbi adásában a kötet szerzője, komáromi Etnológiai Központ tudományos munkatársa lesz a vendégünk. 

L. Juhász Ilona (1960) etnológus, a Fórum Kisebbségkutató Intézet komáromi székhelyű Etnológiai Központjának tudományos munkatársa. 2007-ig ő állította össze a (cseh)szlovákiai magyar néprajzi bibliográfiát. Kutatási témái közé elsősorban a temetkezési szokások és a temetőkultúra változásai, a különböző emlékjelek (háborús emlékjelek, halálhelyjelek, emlékoszlopok/kopjafák, a holokauszt emlékjelei stb.), valamint a szokásváltozások és a hiedelmek tartoznak. E témákban több monográfiája is megjelent.

A közép-európai nemzetállamok mindig is gyanakvással tekintettek a szomszédos népek

nemzeti szimbólumaira. Így volt ez az első Csehszlovák Köztársaságban is, ahol az

államhatalom egyáltalán nem tűrte meg a magyar nemzeti himnuszt. A szlovákiai magyarok

azonban ennek ellenére is énekelték azt, ami bírósági perek sorozatához vezetett. Erről szól

a Bagoly mondja következő adása, amelyben Nagy Ildikó kérdezi a téma kutatóját, Simon

Attila történészt.

Simon Attila (1966)

Történész. A Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, a Fórum Kisebbségkutató Intézet

igazgatója és a Selye János Egyetem tanszékvezető docense. Fő kutatási területe a szlovákiai

magyarok két világháború közötti története.

A Bagoly mondja legközelebbi adásában Horváth Mihály a Szlovák Nemzeti Bank vezető közgazdásza lesz a vendégünk. A yorki egyetem volt tanárát, illetve az Oxford korábbi kutatóját május másodikán egyebek mellett arról hallhatják majd, milyen célokat tűzhet ki maga elé a monetáris politika, milyen mértékű lenne az optimális infláció és hogyan hangolható össze a jegybanki és a költségetési politika.

Mrva Marianna szociológussal, a Szlovák Tudományos Akadémia Szociológiai Intézetének és a Fórum Intézetnek a kutatójával a lakosság kulturális fogyasztásáról beszélgetünk a Bagoly mondja podcastban. Azt a kérdést járjuk körbe, hogy ki az aktív és ki a passzív fogyasztó, mi a különbség az ún. otthoni kultúrafogyasztás és a házon kívüli között. Illetve hogy a társadalmi és demográfiai tényezők (nem, életkor, iskolai végzettség, lakóhely, szociális helyzet) hogyan hatnak a kultúrafogyasztókra. Érintjük azt is, hogy a szlovákiai magyarok miben hasonlítanak és miben térnek el a szlovák fogyasztóktól, és hogy az internet és a streaming-szolgáltatók veszik-e át a mozik, színházak helyét életünkben.

Azon túl, hogy értünk a nyelvünkön, felmerülhet a kérdés: vajon értjük-e a nyelvünket, illetve miről árulkodnak a nyelvről alkotott elképzeléseink. A Bagoly mondja második évadának második adásában Sebők Szilárd nyelvész volt a vendégünk. A pozsonyi Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének adjunktusától a podcastünk hallgatói egyebek mellett megtudhatják, milyen tényezők határozzák meg a nyelvről való beszédet, mik azok a nyelvi ideológiák és metaforák.

Sebők Szilárd (1989)

Sebők Szilárd a Galántai Kodály Zoltán Gimnáziumban érettségizett, majd a pozsonyi Comenius Egyetem Bölcsészettudományi Karán szerzett magyar–esztétika szakos tanári oklevelet. 2016-ban ugyanitt doktorált általános nyelvészetből. Később városi karbantartóként dolgozott Szliácson, majd fordítóként helyezkedett el a Szlovák Köztársaság Hírügynökségénél (TASR). 2018-tól a pozsonyi Comenius Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének adjunktusa. Elsősorban fordítással és tolmácsolással kapcsolatos tárgyakat oktat, illetve a magyart mint idegen nyelvet. Fő kutatási területe azonban a nyelvleírás módszertana, a nyelvi problémák, valamint a nyelvi ideológiák és metaforák. Kutatásainak eredményeit a Meta és nyelv: Kísérletek a nyelvleírás nyelvének leírására (2017) c. monográfiájában foglalta össze, amely online is elérhető:

https://fphil.uniba.sk/fileadmin/fif/katedry_pracoviska/kgn/META_ES_NYELV__TLAC_Sebok_Szilard.pdf

A Bagoly mondja tudományos podcast második évfolyamának első adásában Szarka László történész volt a vendégünk, aki a multietnikus nemzetállamok kialakulásáról beszélt Kelet- Közép-Európában a 19–20. században. A beszélgetésben Szarka László felvázolta a nemzetállami törekvések okait a 19. századi Habsburg Birodalomban, majd az Osztrák–Magyar Monarchiában, és részletesen elemezte azokat a hibás politikai döntéseket, amelyek a kisebbségek elégedetlenségéhez, végül pedig az I. világháború kitöréséhez vezettek. A beszélgetésben szó volt többek között a birodalmak széteséséről és az új nemzetállamok, többek között Csehszlovákia létrejöttéről, valamint arról is, hogy mit jelentett mindez a kisebbségek számára.

Szarka László (1953)

A gyerek- és fiatalkorát Alsószeliben töltő, egyetemi tanulmányait Pozsonyban végző, tudományos karrierjét azonban Budapesten elindító Szarka László jelenleg a Selye János Egyetem történelem tanszékének professzora és a Rubicon Intézet főmunkatársa. Intézményvezetőként és tudományszervezőként is jelentős eredményeket ért el. Történészként főként a szlovákok és a szlovákiai magyarok történetével, valamint a közép-európai kisebbségi kérdéssel foglalkozik. 2024-ben a Fehér Kettőskereszt Érdemrend harmadik fokozatát vette át Zuzana Čaputová köztársasági elnöktől.

Gyurgyík László demográfus voltaképpen egyszemélyes intézmény a szlovákiai magyar világban, hiszen ha bárki a szlovákiai magyarok demográfiájára kíváncsi, kizárólag őt kérdezi. A Bagoly mondja új adásában a demográfia alapvetéseiről, a demográfus mesterségéről, a népszámlálások történetéről beszél Vataščin Péter mikrofonja előtt.

Gyurgyík László

Szociológus, demográfus. Kiemelt kutatási területe a szlovákiai magyarság népesedési folyamatainak vizsgálata. Ennek egyes aspektusait – a természetes szaporodást, migrációt és a nemzetváltást a népszámlálási és a népmozgalmi adatok alapján vizsgálja. Gyurgyík László az ipolysági gimnáziumban érettségizett 1973-ban. 1985-ben szociológusként végzett a pozsonyi Comenius Egyetemen. Az 1970-es évek végétől bekapcsolódott a Jogvédő Bizottság munkájába. Az egyik alapító tagja a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalomnak. 1992-től kizárólag tudományos kutatással és oktatással foglalkozik. A Mercurius Társadalomkutató Csoport alapítója és szervező titkára, a budapesti Teleki Intézet (1999–2006), a budapesti Európai Összehasonlító Kisebbségkutatások Közalapítványa (2007–2011), 2011-től a Fórum Kisebbségkutató Intézet munkatársa. 2004-től a komáromi Selye János Egyetem oktatója. Írásai szlovákiai magyar és magyarországi folyóiratokban, tanulmánykötetekben jelennek meg.

1944-ig a felvidéki zsidóság egyik központja Komárom volt. Arról, hogyan élte meg ez a közösség az első bécsi döntést és miben változott meg a sorsa a magyar uralom visszatértével, Bajcsi Ildikó történész beszél. Aki pedig kérdezi, Vataščin Péter.

Bajcsi Ildikó

Történész. A komáromi Selye János Egyetem egykori végzőse, aki PhD. fokozatát Egerben szerezte meg, jelenleg a budapesti Erőszakkutató Intézet munkatársa. Kutatási területei között kiemelt helye van az 1938 és 1945 közötti, ún. magyar idők feltárásának, különös tekintettel Komáromra és környékére.

Bár az árvaházak nélkülözhetetlen szerepet töltenek be, történetük mégis kevéssé feltárt és alig ismert. Ilyen a komáromi Timóteus Árvaház is, amelynek történetéről és általában az árvaházak történeti sajátosságairól Galo Vilmos történésszel beszélget Vataščin Péter.

Galo Vilmos történész, történelemtanár

A komáromi Duna Menti Múzeum munkatársa. A múzeumban végzett munkája mellett foglalkozott már többek között Tornalja és Komárom helytörténetével és a komáromi zsidóság sorsával is. Munkáit a témában való elmélyülés, az részletekre való odafigyelés jellemzi.