Bama.hu

Heti Bama-podcastünk vendége a korábbi ob I-es vízipólós, ma a szakosztály mellett a Hullámfürdőt is vezető De Blasio Domenico, aki munkája és hobbija mellett a család olasz gyökereihez is visszakalauzolja a hallgatót.

Tavaly ősszel egy teljesen más arcát is megmutathatta az egész ország előtt Iván Bence, a PSN Zrt. paralimpikon úszója, ugyanis a Dancing with the Stars-ban csillogtathatta meg tánctudását, ennek köszönhetően pedig még népesebb követőtábort gyűjtött.

Soron következő podcastunkban Mészáros József Karl Sebestyénnel beszélget, aki iparkodik beavatni bennünket a pékmesterség alapjaiba, a kenyér, a péksütemények, a liszt, a sikér, a savak, no meg a különféle kovászok világába – persze, csak annyira, amennyire ezt néhány percnyi műsoridő lehetővé teszi.

Dr. Varga Szabolcs történésszel, a Történettudományi Intézet Tudományos főmunkatársával, a hódoltság kori Magyarország és a mohácsi csata kutatójával beszélgettünk podcast adásunk során.

A Villányi borvidék kivételes vonzereje tagadhatatlan. A minőségi bor mellett azonban sok minden más is közrejátszik abban, hogy a borkedvelők, turisták előszeretettel utaznak a dél-baranyai térségbe, hogy helyben, a pincészeteknél, a borászok társaságában, a festői dűlők közvetlen közelében kortyolgassák a finom nedűt.

A Duna-Dráva Nemzeti Park élére 2006-ban nevezték ki Závoczky Szabolcsot, aki a bama.hu hírportálunk podcastműsorának volt a vendége. Az igazgató beszélt a múltról, jelenről és a jövőről, így a mohácsi csata 500. évfordulójáról is.

A derűs, három gyermekes házaspár közösen mesélt megismerkedésükről, hitükről és nem mindennapi életükről, néhány humoros emléket is felelevenítettek.

Egy iskola mindennapjai, a társadalom számára róla kialakult kép nehezen hozható fedésbe, állítható párhuzamba mindazzal, amivé az épp aktuális pártpolitikai csatározások emelik, vagy éppen taszítják. Ahogy a közhely nevezi: a csendes többség, látszólag ez esetben is csak mellékszerephez jut, ám ugyan úgy teszi a dolgát, mint eddig mindenkor, emberemlékezet óta – és ez a lényeg. A lényeg, ami nem más, mint a gyerekek oktatása, nevelése minden eszközzel, ami egy adott korban, időszakban rendelkezésre áll. Erről a politikai bulvár vajmi keveset beszél, így a kívülállók számára, a közoktatásról kialakítandó véleményt sok esetben immár manipulált információk próbálják terelgetni – remélt politikai haszonszerzés érdekében.

Szinte már klisé lett a megállapítás, hogy Pécsen bármely bokorból kiugorhat egy kiváló zenekar. Arról viszont kevesebbet beszélünk, hogy itt tényleg lehet valami a levegőben ha kreativitásról van szó, hisz városunk igazi fellegvára a diákszínjátszásnak is. A szintén pécsi székhelyű, Magyar Drámapedagógiai Társaság elnökének választotta Ákli Krisztiánt, akit ennek apropóján ezen sorok szerzője, és az e heti podcast műsor házigazdája vendégül láthatott a szerkesztőségben. Ismeretségünk egészen odáig gyökerezik vissza, hogy jómagam is tizenéves diákszínjátszóként, tizenhat évvel ezelőtt,  keresve önmagam és egyben menekülve is előle, az akkori Apolló Kulturális Egyesületben csöppenhettem a diákszínjátszók közösségébe, Ákli első csoportjába.

Beszélgettünk további alternatív energiahordozókról, majd a háztetőkről az utcára ugorva a villanyautózás lehetséges csodáiról, de a járművek teljes életciklusában, hatótávjában és egyelőre kissé lassú töltésében rejlő útvesztőkről is.