Miklya Attila új felfedezettjei; 

1999-től napjainkig tart Roberto Binda két zenekarának története; az összesen négy nagylemezről hallhattok ma egy szubjektív válogatást, némi kitérővel és néhány információval megtoldva.

http://www.rockit.it/bartok

http://www.rockit.it/lomo 

 a tracklist;

1 - Iggy Pop - Life of work

2 - Bartók - Slacker

3 - Bartók - Traffic jam

4 - Bartók - Untitled

5 - Bartók - Devil's hands

6 - Bartók - Polansky

7 - Bartók - Double spoiling

8 - Hugo Race - Cold eye (Walkabouts  cover) 

9 - Catherine Graindorge & Hugo Race - Extreme lenghts

10 - LO.MO with Eco Nuel and Henry Hugo - Litorale 

11 - LO.MO with Hugo Race - Notte dei segni

12 - LO.MO - Piaceri singolari 

13 - LO.MO - Una storia incompiuta

...és egy kis extra:

http://www.youtube.com/watch?v=rSxC1JgBPcE 

info:

A Bartok 1999-ben, Varese-ben született, egy meglehetősen szokatlan felállásban; zongora, cselló, basszus, dob, ének és elektronika keveredik a dalokban. Saját bevallásuk szerint is hibrid zenét játszottak, erős post-punk hatásokkal, lecsupaszított városi blues-sal és klasszikus zenei beütésekkel, minimalista előadással, feketén- fehéren, egyfajta sötét atmoszférában.

Az első, 2001-ben kijött "The finest way to offend you" című lemezről, amelyet a Red House Recordings-nál rögzítettek, a kritikák is elismerően nyilatkoztak, az akkori év legfigyelemreméltóbb albumai között emlegették. Rengeteget koncerteztek, filmes munkákhoz is beszálltak és nem utolsósorban; szöveges előadásokkal is előjöttek, Guido Morselli, Italo Calvino és Pier Vittorio Tondelli dolgaival kapcsolatban.

Néhány szám a lemezről különböző válogatásokra is felkerült, például a Vertigo a "Best Served Chill"-re, ami az európai elektronikus színteret térképezte fel. 2002-ben Chiara Folletto filmművésszel dolgoztak egy dokumentumfilmen a Gallarate-i Modern Művészeti Galéria számára, az "It's so complicate to love you" c. szám felkerült a kiadó "Ghost Town; 13 songs from the lake country" című válogatására, a "Kind of waters" pedig aláfestő zenéje lett a RAI "Geo&geo" sorozatának.

A második album, a "Few lazy words" 2003 elején jött ki és hasonlóan jó fogadtatásra talált, mint az előző. Ebben az évben a banda a félsziget egyik legtöbbet koncertező társasága volt, az ország minden fontos klubjában felléptek és a pontot az i-re azzal tették fel, hogy előzenekara voltak a legendás, angol Wire-nek. Nem sokkal később Ivan Vania rendezésében elkészült a "Late fragment" kislemezhez kapcsolódó videó. 2004-ben aztán a társaság úgy döntött, hogy egy jó időre félreteszik ezt a projektet és a tagok más, különböző formációkkal kezdtek el dolgozni. Roberto Binda, Tomasso Canal-lal és Raffaello Migliarini-vel megalakítoták a LO.MO-t és Hugo Race producerkedésével felvették a "Camere da riordinare" c. lemezt. A zenekar azóta is Roberto irányításával működik és idén januárban kiadták a második, "Il tre nel segno" című albumot, szintén Hugo bábáskodásával. A Bartok tagjai azt is tervezik, hogy szintén még az idén, 10 év elteltével újjáélesztik a közös munkát.

A LO.MO tehát - a Bartok tapasztalataiból kinőve, de ezt a sztorit egy időre jegelve - az olaszországi alternatív zenei színtér utóbbi éveinek egyik legkreatívabb és legérdekesebb csoportja. A csoport Roberto Bachtold Binda jóvoltából született, csatlakozott hozzá az egykori IK14 tagsága, illetve gitáron Paolo Zangara, aki addig a Hikobusha-ban basszerozott és az ausztrál Darren Cinque zongorán és billentyűs hangszereken. Erősen sötét hangulatú anyagot sikerült összehozniuk, félúton a melankolikus balladák és a szikár blues között. Ettől a bandától sem áll távol a post-punk, ahogy az autentikus olasz zene sem. A már említett első lemezt, Hugo Race irányítása alatt a Fuori Porta stúdióban rögzítették és 2005 nyarán a Desvelos-nál jött ki. Hugo-n kívül Marta Collica is jelentősen hozzájárult az album munkálataihoz, énekel és zenél is több számban. Az ezt követő turnék után, 2006 őszén csatlakozott a zenekarhoz a gitáros Lucio Bardi, aki emellett a Nada-ban is nyomul és állandó tagként Francesco De Gregori - velük együtt egy akusztikus koncertsorozatot adtak, többek között Mick Harvey előzenekaraként. 2008-ban ismét új korszak következik, Roberta Cartisano ideiglenes beugrásával a bőgőn és a billentyűkön és Lucio Sagone-val, aki a dobokon és ütősökön játszik. Már velük vették fel a következő, kiadói válogatáslemezekre felkerült dalokat. A zenekar egy ideiglenes, kibővített formája volt az a Milano-t és Zürich-et összekötő projekt, melyben részt vett az argentin származású Henry Hugo és a svájci hegedűs Pascale Amstutz is. Az idei, "Il tre nel segno" című lemezen ők is szerepelnek, továbbá Eco Nuel, Mauro Ermanno Giovanardi és természetesen Hugo Race. 

Mindkét formáció új számokat rögzít a  - többek között a Movie Star Junkies cuccait is kiadó - Ghost Records tíz éves fennálása alkalmából készülő válogatás-lemezre, ami idén júniusban fog megjelenni.