Gryllus Dánielt a legtöbben az általa alapított, és lassan már a harmadik generációt a zene és a vers szeretetére nevelő Kaláka együttes vezetőjeként, Kossuth-díjas zenészként, zeneszerzőként és előadóként ismerik. A Beatkorszak friss adásában azonban nem elsősorban erről, hanem az 1980-ban, Diósgyőrben indult, 2012 óta pedig már Egerben megrendezendő Kaláka Fesztivál kezdeteiről és szervezéséről, illetve a mindezekben vállalt szerepéről kérdeztem. Hogy aztán óhatatlanul szót ejtsünk az 1990-ben alapított, és végül nemcsak az ő és zenekara műveit gondozó Gryllus kiadóról is.

Ez alkalommal Váradi Ferenc Bálint Lajossal beszélget, A Hollóének Hungarica Régizene Együttes középkori zenét játszó magyar zenekar alapítójával. Eredeti középkori dallamok mellett modern átdolgozásokat is előadnak népzenei, világzene stílusban, s hagyományőrző eseményeken lépnek fel Európa-szerte. Na de mi köze az egészhez Ritchie Blackmore-nak?

Tereh Istvánt az Első Emeletben láttam kongázni. Ma már tudom, hogy az részben alibi volt, hiszen akkoriban nem lehetett egy bandának külön menedzsere, a zenekari ügyeket csak valamelyik tag intézhette. A nyolcvanas évek könnyűzenei világának felelevenítése közben természetesen szó eset a Solaris-ról, a Step-ről és a Napóleon Boulevrd-ról is, amelyekben az volt a közös, hogy Tereh István volt a menedzserük.

Minden zenekar motorja az atombiztos ritmusszekció, stílusoktól függetlenül. A dob és a basszusgitár együtt biztosítják a zene lüktetését és az alapokat, amire ráépülhet minden más. Történetesen, ha egy csapatban egy testvérpár látja el ezt a feladatot, az különleges ízt, zamatot ad az egésznek, mert olyan szinten hangolódnak egymásra, ami igazi kuriózum. A győri Citrom együttesben a dobos Boros Péter és bátyja, Boros Csaba basszgitáros már lerakták az alapokat. Pályafutásuk később külön utakon folytatódott, aztán pár éve ismét összeért. Erről mesél Boros Péter, a hazai zenészvilág népszerű Pöpije Rozsonits Tamásnak.

Nem biztos, hogy ebben a történetben kitapinthatók a klasszikus hősszerepek. Disszidensek és csencselők bukkannak fel, egy gitáros, egy foghíjas zenekar, egy magára maradt anya, meg az állítólagos Los Angeles-i papírmaffia. Bűnözők és rocksztárok, hamis alakok és tiszta szavak. Ha arra nem is kínálhatunk választ, miért kellett a szupergruppó gitárosának a napfényes Kaliforniában meghalnia, Bezsenyi Tamással és Böcskei Balázzsal a könnyűzene, az alvilág és a Kádár-korszak Bermuda-háromszögébe tett könnyed korzózás alkalmával arra jutunk, hogy a sors végső soron metonímia. Hát ez meg mit jelent? A Beatkorszak következő adásából kiderül!

Legközelebb Dr. Kapusi Kálmán egyetemi docens, a Debreceni Egyetem Könnyűzenei Intézetnek a megbízott igazgatója lesz a vendégem. Magyarországon elsőként Debrecenben indult el a felsőfokú könnyűzenei képzés. Mit jelent ez? Miféle plusz adhat egy diploma a popzenésznek? Tényleg lesz tornaóra is?

Gerendai Károlyt mindenki úgy ismeri, mint a Sziget Fesztivál alapítóját. Azt viszont kevesen tudják, hogy mire 22 évesen eljutott odáig, hogy barátaival belevágjanak az első Sziget megszervezésében, már komoly könnyűzenei szervezői, menedzseri múlt állt mögött. Korán kezdte. A rendszerváltás környéki évekről beszélgettünk, és többek között kiderült, hogyan lehetett akkoriban meghívni egy ismert énekest, miként működött a vidéki plakátozás, na és, mi köze Gerendai Károly első Zsigulijához a Beatricének.

Bár a nemzedéke számára a Music Television jelentette az egyik legfontosabb igazodási pontot, Majnik László szívéhez már kiskamasz korában is közelebb álltak az orsós magnóról visszahallgatott sercegő beatdalok. A rétsági zenész alig múlt még negyven, de máris három roppant fontos könnyűzenével foglalkozó kötetet jegyez. A Beatkorszak legújabb adásában a Hungaria történetét feldolgozó munkája kapcsán a gombafejek forradalmáról, Fenyő Miklós country-rajongásáról, valamint rockbandák szentté avatásának lehetőségéről is beszélgettünk vele. Kiderül továbbá, hogy tényleg volt-e Pesten limbó-láz!

Pap Béla a nyolcvanas évek óta meghatározó alakja a szolnoki könnyűzenei életnek. Nemcsak számtalan koncert fűződik a nevéhez, de az ő gondozásában jelentek meg a kilencvenes évek elején azok a válogatás bakelitek is, amelyeken a város akkori zenekarai hallhatóak. Pap Béla neve nemcsak Szolnokon, de a világ számos pontján is ismerősen cseng, hiszen negyedszázada szervezi az Örökség világzenei fesztivált, amelyen számtalan nemzet zenekara megfordult már. Pap Bélával elsősorban a nyolcvanas évek koncertszervezési lehetőségeit igyekeztünk feleleveníteni. A műsor végén azonban nem kerülhettük meg a nyolcvanas években fénykorát élő Ippolit Matvejevics együttes 2020 karácsonyára megjelent első lemezét, amelynek Pap Béla nemcsak kiadója, de szövegírója is.

A Beatkorszak mostani epizódjában egy báli zenekart ismerhettek meg. A debreceni D. Vitamin zenekar a hetvenes-nyolcvanas években kelet-magyarországi falvakban léptek fel. Azokban az évtizedekben több mint 200 ilyen jellegű banda létezett az országban. Munkásságukat –valljuk be- nem tartotta sokra a szakma. Holott hétvégenként a magyar dalok legjavát népszerűsítették. A közönség igen őszinte és kritikus volt ezekkel a zenekarokkal. Muszáj volt jól és pontosan játszani, mert legközelebb mást hívtak. Két vendégem, Lakatos Sándor és Papp Attila elárulja azt is, vertek-e meg a helyi kemény fiúk báli bandát. Váradi Ferenc vagyok, tarts velem. Beat - Az ütős alternatíva.