Ha minden nap a teljes odaadás és önátadás tárgyává tesszük magunkat, az a boldogság legmagasabb formája. A boldogság akkor jön, amikor az „én és enyém” és a „te és tiéd” örökre elhagynak bennünket. Csak akkor jöhet a boldogság, amikor azt tudjuk mondani, hogy Isten a miénk, és mi Istené vagyunk. Majd amikor érezzük, hogy Isten bennünk és rajtunk keresztül nyilvánul meg, még boldogabbak leszünk. És végül, amikor úgy érezzük, hogy azért létezünk, hogy örömet szerezzünk Istennek, és csakis Istennek, amikor úgy érezzük, hogy csak azért jöttünk a világra, hogy örömet szerezzünk Istennek, akkor felvirrad a legnagyobb boldogság odaadó és önátadó szívünkben.

To make oneself every day an object of total dedication and surrender is the highest form of bliss. Bliss comes when ‘I and mine’ and ‘thou and thine’ leave us for good. Only when we can say that God is ours and we are God’s can bliss come. Then, when we feel that God is manifesting in and through us, we get greater bliss. And finally, when we feel that we exist to please God and God alone, when we feel that we came into the world only to please God, then the greatest bliss dawns in our devoted and surrendered heart.

https://www.radiosrichinmoy.org/wp-content/uploads/adarsha-iv/306-Every-Day-I-Love.mp3

https://www.srichinmoylibrary.com/ltl-3