Csend, csend.

Amikor a csenben vagyunk, növekszünk.

Az ember csendje örömet szerz Istennek. Isten csendjével az embernek elégedetlen. Az ember csendje megérinti Isten határtalan hálájának szívét, éltető leheletét. Isten csendje megérinti az ember egyre növekvő hálátlanságának elméjét.

A külső csend tartós. A belső csend gyógyít. A külső csend Isten báránya. A belső csend Isten oroszlánja.

Isten bárányává válunk, amikor feltétel nélkül felajánljuk magunkat Isten akaratának, és amikor Isten feltétel nélkül és állandóan érezteti velünk, hogy nemcsak az Ő választott eszközei vagyunk, hanem örök barátai is. Ő a megvalósításért, Ő a beteljesítésért és Ő a kinyilvánulásért a földön: ezért jöttünk a világra. Amikor beléptünk a világba, Isten felajánlotta nekünk belső ígéretét, hogy felfedje valóságunkat és kinyilvánítsa isteni mivoltunkat. És amikor visszatérünk a mennybe, Isten elmondja nekünk, hogy eljátszottuk a szerepünket, beteljesítettük ígéretét itt a földön.

Amikor Isten akarata a mi akaratunkká válik, amikor nemcsak a külvilág javait és vívmányait ajánljuk fel Istennek, hanem a belső világ tudatosságát, törekvését és megvalósítását is, akkor Isten oroszlánjává válunk. Amikor nem törekszünk, Isten bennünk egy alvó oroszlán. Amikor törekszünk, imádkozunk és meditálunk, Isten bennünk ordító oroszlánná válik. Ez az ordító oroszlán felfalja tornyosuló sötétségünket és tudatlanságunkat.

Ahhoz, hogy lássuk Istent bennünk ordítani, belső győzelmünkért, isteni győzelmünkért ordítani, tudatos erőfeszítést kell tennünk. Ez a tudatos erőfeszítés a folyamatos önátadásunk Isten akarata szerint. Isten akaratát akkor ismerjük meg, amikor érezzük a belső csend szükségességét. A belső csend erejét akkor fejlesztjük ki, amikor látjuk, hogy az Isten nélküli világ illúzió, képzelet, valótlanság, és hogy az Istennel való világ az Isteni látomás, a beteljesítő Valóság és az örökkévaló Isteniség.

A csend Isten csírája az emberben.

Silence, Silence.

When we are in silence, we grow.

Man’s silence pleases God. God’s Silence displeases man. Man’s silence touches the very heart, the very life-breath of God’s boundless Gratitude. God’s Silence touches the mind of man’s ever-increasing ingratitude.

The outer silence endures. The inner silence cures. The outer silence is the lamb of God. The inner silence is the lion of God.

We become the lamb of God when we offer ourselves unconditionally to God’s Will, and when God unconditionally and constantly makes us feel that we are not only His chosen instruments, but also His eternal friends. Him to realise, Him to fulfil and Him to manifest on earth: for this we came into the world. When we entered into the world, God offered us His inner Promise to unveil our Reality and manifest our Divinity. And when we go back to Heaven, God shall tell us that we have played our role, we have fulfilled His Promise here on earth.

When God’s Will becomes our will, when we offer to God not only the possessions and achievements of the outer world, but also the awareness, the aspiration and the realisation of the inner world, then we become the lion of God. When we do not aspire, God in us is a sleeping lion. When we aspire, pray and meditate, God in us becomes a roaring lion. This roaring lion devours our teeming darkness and ignorance.

To see God roaring in us, roaring for our inner victory, our divine victory, we have to make a conscious effort. This conscious effort is our constant self-giving according to the Will of God. The Will of God we come to know when we feel the necessity of inner silence. We develop the power of inner silence when we see that the world without God is illusion, imagination, unreality, and that the world with God is divine Vision, fulfilling Reality and everlasting Divinity.

Silence is the seed of God in man.

https://www.srichinmoylibrary.com/tnh-3