Juhász István az előző hétvége gondolatait vitte tovább. Nem a "hogyan", vagy "hogyan ne"  kérdésre kereste a választ, hanem arra, hogy mi van akkor, ha csak mi nem halljuk meg a folyamatosan szóló Istent? Mi van, ha velünk van a baj: olyan mértékű "zaj" vesz bennünket körül – és mi oly annyira belemerülünk ebbe a zajba, hogy már nem vesszük komolyan a Zsoltár tanácsát: "Csendesedjetek el és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!"  (46.11.)