Hogyan éli meg az idős ember az időskort, és hogyan tudjuk őket valóban segíteni? Mit jelent ma az idősgondozás, és hol húzódnak a határok a gondozott és a gondozó között? Hogyan viszonyulunk a halálhoz, a búcsúzáshoz, és azokhoz, akik már az élet végéhez közelednek?
Tapasztalatok a dupla-szendvicsgenerációs létezésről – amikor valaki már maga is idős, de még mindig ott van középen: él az édesanyja, gondoskodik a gyerekeiről, és már az unokák életében is aktívan jelen van. Ez az állapot különös érzékenységet, türelmet és erőt kíván: egyszerre kell gyermekként, szülőként és nagyszülőként helytállni, miközben a gondoskodás súlya és az idő múlása egyaránt tapinthatóvá válik.
Vajon lenne-e értelme egy olyan „szendvics-ventillálós” körnek, ahol mindez kimondható, feldolgozható és közösségben viselhető?
A projekt az Európai Unió „Polgárok, egyenlőség, jogok és értékek” (CERV) programjának támogatásával valósul meg. Az Európai Bizottság támogatása nem jelenti a projektben megvalósított tevékenységek tartalmának jóváhagyását, amely kizárólag az azt megvalósítók álláspontját tükrözi, valamint a Bizlottság nem tehető felelőssé ezen információk bárminemű felhasználásáért.