A hatvanas-hetvenes években még úgy hamisítottak festményeket, hogy egy ügyes kezű alkotó utánozni próbálta valamelyik híres művész stílusjegyeit. Később viszont az úgynevezett donorfestészet vált meghatározóvá, amikor egy korabeli – egyébként tehetséges, de legalábbis nem ügyetlen – festő névtelen alkotását próbálták „feljavítani”, majd alászignózták egy híres alkotó nevét. A régiségkereskedés Kádár-kori kriminalisztikájáról szól a Tangó és Kes legújabb adása, amelyből az is kiderül, miért nem repült rá a hazai szervezett bűnözés a műtárgyhamisításokra.