Minden születés lehetőséget hordoz magában. Persze vannak örökletes tulajdonságok – a hívő családoknál ez az az előny, hogy burokban nőhet fel a gyermek –, de a jellemfejlődés nagyobbik részét a felszedett (tanult), a társadalomból ránk rakódott tulajdonságok szabják meg. Ugyanez igaz a keresztény létünkre is. Jézus Isten fiaként, de emberfiaként is megszületett. Előtte is feltárult mind a két lehetőség, de az Ő jellemét nem tudta átformálni a világ. Döntései az Atya akaratában gyökereztek, nem automatikusan azért, mert mert Isten fia volt, hanem azért, mert állandó kapcsolatot tartott fenn az Atyjával.

A kapcsolatfenntartás volt az Ő igazi döntése.

Isten akaratában gyökerező jó döntéseket hozni csak élő, pulzáló kapcsolat mentén lehetséges. Jézus maga jelentette ki, hogy a megoldás útja a kapcsolat. Az, amelyik abból táplálkozik, hogy „Isten úgy szerette a világot (úgy tette lehetővé a kapcsolatfelvételt), hogy elküldte az Ő Fiát, hogy aki HISZ benne...” Minden egyéb megoldási javaslatunk a testből és a vérből táplálkozik. A mi igazi döntésünk is a kapcsolattartás!