
Sign up to save your podcasts
Or


Üdvözlöm Önöket, a baloghtomi vagyok!
Ugye ismerik és talán használják is a szakmai fokozatok csúcsát jelentő Mester elnevezést?! Előfordul, hogy mi magunktól szólítjuk annak azt, aki szerintünk az átlag fölött teljesít. Persze az az igazi, ha ezt a címet egy hivatalos minősítés nyomán szerzi meg valaki. Ezúttal egy olyan eseményen vehettem részt a Tolna Vármegyei SZC Hunyadi Mátyás Vendéglátó és Turisztikai Technikum és Szakképző Iskolában, ahol a szakmai elit előtt tettek pincér mestervizsgát, többek között a Dunaföldvári Kele csárda pincérei: Horváth János és Horváth Zsíros Viktória.
Hallgassanak ki bennünket, hiszen az esemény főszereplőivel beszélgetve tanulságos és példaértékű gondolatok is elhangzottak!
Üdvözlöm Önöket, a baloghtomi vagyok!
Ezúttal nagyon komoly dologról, az érzékenyítésről fogunk beszélgetni! Ez egy olyan elvi felvilágosítás, vagy gyakorlati nevelés, aminek a célja, hogy valaki könnyebben elfogadja azokat az embereket, akik különböznek tőle, vagy eltérnek a megszokottól. Itt és most a sajnálatosan sokféle, hátránnyal élőkre gondolok. A dunaújvárosi Rosti Pál Gimnázium kiválóan felkészített végzősei, Pákolicz-Juhász Ágnes tanárnő irányításával, az előszállási nyolcadik osztályosoknak mesterien, feldolgozható módon tették lehetővé, az elesettekre váró nehézségek megismerését, amikkel ők a köznapi életben találkoznak.
Hallgassanak ki bennünket!
Üdvözlöm Önöket, a baloghtomi vagyok!
Figyelj Rá(n)k Dunaújváros!
Ez volt annak a nagy horderejű közösségi eseménynek az elnevezése, amiről most hosszabban beszélünk. A háttérben folytatott hihetetlenül komoly előkészületek után, a jelentős összefogást bemutató módon, a sok együttműködő szervezet egy fél napot áldozott arra, hogy minden érdeklődő számára bemutassa a mellrák elleni küzdelem fontosságát Dunaújvárosban a Városháza „C” szárnyában 2024.10.12-én szombaton. Az esemény motorja a Petrás Gábor vezette Jót – Szívből - Dunaújvárosért akciócsoport, házigazdái Csapó Nóra és Kollányi Zsuzsi voltak. A legfontosabb szereplőkkel beszélgettünk.
Hallgassanak ki bennünket!
Üdvözlöm Önöket, a baloghtomi vagyok!
Hiszik vagy nem, úgy mondom, ahogy történt. Az elmúlt héten egy kicsit óvodás lehettem.
Abszolút nekem való volt a program. Mesehetet tartottak az Előszállási Patakparti Óvodában. Közülük, csak egynek a címét említem meg, (ez pedig akár egy kis nyelvtörő) „A kiskakas gyémánt félkrajcárja”. Ugye emlékeznek erre az izgalmas történetre? (És, ha valamiért nem, akkor haladéktalanul olvassanak utána - nem bánják meg!) Persze ez is megelevenedett az ottani gyermekek számára, akik csodálatos erdőszéli környezetben, a meseösvényen, egy jó kis séta közben élték meg a varázslást! Az egész heti, ovisoknak való izgalmak után elsőként Bagó Kornéliával az óvoda igazgatójával beszélgettem a hét eseményeiről, majd néhány anyuka is szeretve büszkélkedett nekünk a mesemondás nagyszerű hatásairól.
Ugye nem baj, ha tanulságos? Akkor hallgassanak ki bennünket!
Üdvözlöm önöket, a baloghtomi vagyok!
Képzeljék el, a Band Of Streets koncertjén jártam. Azt hiszem, hogy szerencsémre, már több éve ismerem őket. Most sem bántam azt pár órát, amit könnyelműen rájuk áldoztam.
Ők azok közé a semmiféle stílusba bele nem erőltethető zenekarok közé sorolandók, akik nem férnek a bőrükbe, kiállnak az utcákra és - vagy a (jó nagy) terekre és ahelyett, hogy átszellemülten elvarázsolnák a közönséget… Egészségtelenül magas BPM tartományba húzzák a tempót. Őrületes táncokat kitalálva nem képesek egy helyben maradni, ezért vágtatnak az orruk után. Átfűzik magukat a gyanútlan népek sorai között, mire azok szint idő alatt úgy érzik, hogy tagok a bandában és hangszer híján énekelnek - sikítanak ordibálnak naná, hogy tapsolnak.
Egyszóval jól fölborítják a szokványos zenehallgatás rendjét, miközben fújják, mint az őrültek. Merthogy ők egy csupa jó nevű zenetanár urakból álló, bitang jó rezes fúvós banda. Pécsről. Na most legutóbb jól beszorultak. Az egész napos őszi eső miatt, szó szerint egy kis színházterem (számukra) szűkös színpadára. Persze amilyen kirafinált fajták, így is megőrjítették a közönséget. Hogy hányan vannak? Legalább harminc kéne ekkora ribillió létrehozásához. Úgy értem, hogy másoknak. Na mondom, akkor most jól leszámolok a zenekar vezetőjével, Füzi Mátéval.
Tudják mit? Hallgassanak ki bennünket!
Üdvözlöm önöket, a baloghtomi vagyok! Az Irigy Hónaljmirigyesekkel pletykálkodtam. Akik aztán megkoronázták a közönség jókedvű délutánját egy szezonzáró családi napon, Dunaújvárosban az Ambrózia Parkban. A helyszínen előbb Pető Zsolttal az Ambrózia Fesztivál megálmodójával beszélgettem, aki csupa új és modern terveket sző a következő szezonra. Ezúttal azonban ennek az ellentétét, a harmincnégy éves zenekart hívta meg. Na jó, van némi igazolt és elismerésre méltó kötődése hozzájuk. Hallgassanak ki bennünket!
Üdvözlöm önöket, a baloghtomi vagyok
Őszintén szólva a Parno Graszt cigány népzenei együttesről, akik a szabolcs-szatmári Paszabról származnak és
És,hogy milyen szerencsés vagyok? A nyár elején egy műsorban léphettem föl velük.
Hallgassanak ki bennünket!
From the publisher's feed