Hónapok teltek el utolsó hírlevelünk óta – és bizony nem lesz könnyű újból felvenni az elszakadt fonalat. Éppen ezért a következő hetekben igyekezni fogok minél több elmaradt igehirdetés anyagát közzétenni.

Tegnap egykét héttel korábbi igehírdetés folytatása került sorra. A gondolat nem új. Korábban egyszer már beszéltem arról, hogy életünkben Isten jelenléte saját döntésünkhöz kötődik: "annyi a világ, amennyit beletöltesz" – mondja a Dréher reklám, és elgondolkodtató lehet, hogy ez igaz szellemi értelemben is. Bizonyságtételünk ereje szoros kapcsolatban áll az "élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus" örök törvényével – mondhatnám örök kérdésével.

A főpapi imában Jézus két párhuzamos igazságot fogalmaz meg: arról beszél, hogy ebben a világban élünk, majd arról, hogy ... mégsem ebből a világból valók vagyunk. Mi lehet az egyensúly titka? Melyek azok a tényezők, amelyek segíthetnek abban, hogy a világ kívánatosnak ítélje meg a bennünk élő Krisztust?

-  Számolnunk kell azzal, hogy történelem-szemléletünk többnyire hamis
-  Mintakövetés helyett az Istennel való élő kapcsolatra kellene törekednünk
-  Kevesebbet kellene foglalkoznunk a világ dolgaival, hiszen „Minden szabad,
   de nem minden használ, minden szabad, de nem minden épít.” 
-  Pált idézve: semmiben „se szabjátok magatokat e világhoz..."