Ébresztő

Nem akarom hallani a hangodat

ha nem sokat

szólsz, talán kibírom.

A szemem elé egy kendő kerül

és ott belül

még összeszorítom.

Megszúrom minden ujjbegyem,

hogy ne legyen,

ami hozzád érhet.

Huszonnégy órában őrzöm,

tuti börtön,

neked nem kell félned.

Fel kellene tennem egy parfümöt

mert szédülök

ha megcsap az illat.

A bőrömet fóliába tekerem,

hogy ne legyen

ami érzi, hogy itt vagy.

Reggelre az álmomat törlöm,

ne nőjön

rá az ébrenlétre.

Az agyamat is ki kéne cserélnem,

hogy értsem,

ennek tényleg vége.

Nem akarok veled lenni reggelig

nem akarom megenni a reggelid

úgysem tudom használni a bérleted,

Meg akarom hagyni az életed.