Instrumental

Újmodell (Köszi, hogy)

Elmegyünk-e ketten délre

egy végtelen hétvégére

ahol minket nem ismernek –

Köszi, hogy nem kérdezed meg.

Gondolok-e néha arra,

Hogy a szemed milyen barna,

Hogy a bőröd biztos éget,

Hogy olyan rövid az élet?

Elmegyünk-e ketten délre

egy végtelen hétvégére

ahol minket nem ismernek –

köszi, hogy nem kérdezed meg.

Ugye én is erre vártam,

Ugye jó, hogy megtaláltam,

Ugye szép így, kéz a kézben,

Ugye, hogy ezt én is érzem?

Elmegyünk-e ketten délre

egy végtelen hétvégére

ahol mindent elfelejtek –

köszi, hogy nem kérdezed meg.

Mi az hogy lágyan, mi az hogy lassan

mi az hogy csendben, mi az hogy halkan

mi az hogy várjál, mi az hogy sorba

mi az hogy edzés, mi az hogy torna

Mi az hogy tegnap, mi az hogy holnap

mi az hogy állj meg, mi az hogy szólnak

mi az hogy vessző, mi az hogy mondat

mi az hogy mi az hogy mi az hogy rossz vagy?

Mi az hogy jobbra, mi az hogy balra

mi az hogy kesztyű, mi az hogy sapka

mi az hogy máskor, mi az hogy egyszer

mi az hogy állat, mi az hogy ember

Mi az hogy este, mi az hogy reggel,

mi az hogy fáradt, mi az hogy felkel

mi az hogy jönni, mi az hogy menni

mi az hogy mi az hogy mi az hogy ennyi?

Mi az hogy ketten, mi az hogy négyen

mi az hogy tessék, mi az hogy kérem

mi az hogy tedd le, mi az hogy másé

mi az hogy pontos, mi az hogy kábé

Mi az hogy várlak, mi az hogy tetszel

mi az hogy hagyjál, mi az hogy menj el

mi az hogy álom, mi az hogy élet,

mi az hogy mi az hogy mi az hogy félek?

Ébresztő

Nem akarom hallani a hangodat

ha nem sokat

szólsz, talán kibírom.

A szemem elé egy kendő kerül

és ott belül

még összeszorítom.

Megszúrom minden ujjbegyem,

hogy ne legyen,

ami hozzád érhet.

Huszonnégy órában őrzöm,

tuti börtön,

neked nem kell félned.

Fel kellene tennem egy parfümöt

mert szédülök

ha megcsap az illat.

A bőrömet fóliába tekerem,

hogy ne legyen

ami érzi, hogy itt vagy.

Reggelre az álmomat törlöm,

ne nőjön

rá az ébrenlétre.

Az agyamat is ki kéne cserélnem,

hogy értsem,

ennek tényleg vége.

Nem akarok veled lenni reggelig

nem akarom megenni a reggelid

úgysem tudom használni a bérleted,

Meg akarom hagyni az életed.

Mi is

Lehet hogy csendben

elfelejtettem

pedig van ebben valami jó

itt van a percben

szemben a szemben,

de lehet hogy ez nem vállalható

Mi is a neve, nem jut eszembe

Pedig van erre valami szó

itt van a nyelven, az agyban a testben,

de tiszta szívvel már nem mondható.

Nagyon is rég volt

ilyen az égbolt,

elhihetem hogy nekem ilyen

nem látja senki

én színezem ki,

hogy amit érzek, rajta legyen.

Mi is a neve, nem jut eszembe

Pedig van erre valami szó

itt van a nyelven, az agyban a testben,

de tiszta szívvel már nem mondható.

Látom, lehetne, hogy mi is, hogy mi is, hogy mi is, hogy mi is,

de nem jut eszembe,

hogy mi is a mi is a neve.

Bár még lehetne, hogy mi is, hogy mi is, hogy mi is, hogy mi is,

de nem jut eszembe,

hogy mi is a mi is a neve.

Herbst 

Na jó, mostantól ősz lesz

el nem kerülheted

hogy új tereken fázz

a régiek helyett.

Kicsit már úgyis sok volt

a forróság, a fény,

a kép, a zaj, az illat,

a tetkógyűjtemény.

Nagy rekeszekbe gyűlik

az összevissza lom

ami egy nyáron át

hevert az udvaron.

Hát csukd be jól az ajtót,

bár lesz, mi kintreked,

most bentről sem kevésbé

látni az eget.

Hűtődben végre hely van,

de nincs, amit lehűts,

szabadságodba zárkózz

és csak magadra fűts.

Indián 

Fülledt késő nyári délután,

A perc megáll, a hőség rekkenő

Csak ülök itt a házunk udvarán,

és nézem, ahogy az este nő.

Valószínűtlen fénybe lép a táj

s a fűzfa hosszú árnyéka felől

pára száll az esti égbe föl

és ilyenkor minden újra fáj.

Csak ülök itt egy hosszú nap után

csak ülök itt egy kínzó év után

és nézem, ahogy az este nő

és érzem: a sötétség egyre nő.

Ilyen

Ilyen vagyok, olyan vagyok

fekete és fehér vagyok,

tűzből vagyok, hóból vagyok,

kinevethetsz, ha akarod.

Vagy repülés, vagy zuhanás,

odaadás, elfordulás,

lehet, talán ez a hibám

számomra nincs másik irány.

Tiszta ég és mély verem,

kusza vagyok, én elismerem,

de én tudom, amit te nem,

csak így teljes az életem.

Ülj be mellém, nincs veszély,

a hullámvasút úgyis visszatér,

de annak mégis jobb lehet,

ki földön állva integet.

Gyere felém

Lábnyomában lépkedek

még nem értem, hol lehet

ő is körbe jár

engem nem talál

mért ne mennék megfordulva már

Túl erősen tűz a fény

és nem értem, mért nem én

vagyok az a nő

aki elég feltűnő

hogy még ma reggel megszólítson ő

Gyere felém, ha neked mindegy, merre mész

lehetek én, aki egy darabig félrenéz

és elhiszi majd neked hogy ez talán jó irány,

és aztán...

Gyere felém, ha úgyis valamerre menni kell,

gyere felém, ha éppen senki más nem érdekel,

lehetek én, akivel ottmaradni nem kár,

és aztán...

Gyere felém, ha neked mindegy merre mész,

lehetek én, kivel egy darabig kéz a kéz,

elhiszik majd hogy nekünk ez talán jó irány,

és aztán

(menj, menj tovább).

Félig ébren folytatom

lát-e engem, nem tudom

itt vagyok hahó

egy másik földlakó

véletlen éppen meghódítható