A Kṛṣṇa-tudati mozgalom célja megtanítani mindenkinek Kṛṣṇa imádatát
A Kai-korban mindig mindenki zavart
Mivel elfelejtjük a fájdalmat, mindig újra reménykedünk az élvezetekben
Kṛṣṇa a leginkább imádatra méltó
Régen rendszeresen jöttek a félistenek a Földre
Vṛndāvana uyganolyan imádandó mint Kṛṣṇa
A gopīk szeretete önzetlen
Ne azt kérdezzük, hogy mit csinál nekünk Kṛṣṇa, hanem hogy mit csinálunk mi Kṛṣṇának
Az angol és a német asszonyok is azért imádkoztak, hogy a férjeik ahazjöjjenek a háborúól
A vagyonos és a tolvaj is imádkozik, de ez nem tiszta szeretet
Kṛṣṇát nem lehet vagyonnal, lemondással lekötelezni
Kṛṣṇa sokat követel, de az Úr Caitanya maga fut utánunk, hogy elfogadjuk a premát
Ha mindig énekeljük a szent nevet mindig boldogok leszünk
Arjunācārya kételkedik az ananyaś cintayanto mām versben, Kṛṣṇa ígéretében, hogy személyesen elhoz mindent a bhaktájának
Azokat a nőket, akik nem az ember felesége, anyának hívják
Kṛṣṇa és Balarāma meglátogatja Arjunācārya házát és mutatják a feleségének, hogy megverte őket
Mi csak prédikálunk és Kṛṣṇa mindenről gondoskodik
A Kṛṣṇa-tudat olyan, mint a legértékesebb gyémánt, és ha kevesen veszik, az nem csökkenti az értékét
Kṛṣṇa nekünk adja Magát, ha mi Neki adjuk magunkat
Prabhupāda vágya az volt, hogy midneki legyen boldog
Csatlakozhatunk Kṛṣna līlājához, Caitanya līlājához vagy mindkettőhöz is
Ahogy az öszvér szenved a rugásoktól, úgy szenvedünk mi is māyā rugásaitól, de nem elégeljük meg
Māyā olyan, mint egy boszorkány – teliholdkor kitépett fejjel lefelé fordított fákon repülnek és gyerekeker rabolnak
Ha Māyādevī ölébe hajtjuk a fejünket, le fogja vágni
Az egyetlen menedék a világon a szent név
Avatāra az, aki alászáll a lelki világból – van, amikor Maga Kṛṣṇa terjed ki és valamilyen tulajdonságait megnyilvánítja, mint Nṛsiha a dühét vagy Mohinī a szépségét
Kṛṣṇa szolgái is lehetnek avatārák
Isten abszolút, mert nincs benne kettősség
A jelek, amiket viselünk azt jelzik, hogy Kṛṣṇa szolgái vagyunk
Mitől lesz valaki bhakta?