1849-es körözése szerint: középmagas termetű, zömök, arca kissé vöröses és himlőhelyes; bajuszt visel; haja: fekete, ősszel vegyült; a hangja kiáltó, ő maga heves természetű; barna felsőkabátot és kalábriai kalapot viselt. Egy olyan aradi vértanúról van szó, akit a magyar közvélemény alig ismer, volt olyan emlékkötet, amiből ki is maradt, s a 16-ok közül ő az egyetlen, akiről nem maradt fenn arckép. Annak idején a magyar szabadságharc képviselői a bécsi forradalmárt tisztelték benne. Egy korabeli cikk így ír róla: „a vész utolsó napjaiban kardjával védelmezé azon tiszta demokráciái eszméket, miket tollával hirdetett vala.” A Magyar tékában Ludwig Haukról lesz szó, akinek könyvalakban még kiadatlan életrajzát Hermann Róbert, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum parancsnokának tudományos helyettese készítette el. A kötet várhatóan egy olyan már létező sorozat részeként jelenik meg, amelyet pont az aradi vértanúknak szenteltek.

Kép: Ludwig Hauk "üdvözlése" a Kossuth Hírlapjában | Szerkesztő: Nagy György András

| Zenei szerkesztő: Laczó Zoltán Vince