"A mai napon az Apple újraalkotja a telefont" - mondta Steve Jobs 2007 júniusában, amikor a nagy nyilvánosság előtt is bemutatta az első iPhone-t. Jobs próféciája csonk nélkül bejött: a világ mára elképzelhetetlen lenne a zsebünkben lévő okoseszköz nélkül, amit valamiért még mindig telefonnak hívunk.
A fenti történet csak egy apró szelete az évtizedek óta zakatoló digitalizációnak, ami nem csak a tech szektort és a világgazdaságot forgatta fel fenekestül, hanem az egész globális társadalmat. A folyamat pedig egyre gyorsul, így az átalakulás megértése nem egyszerű feladat. Mi most mégis kísérletet tettünk rá Dessewffy Tibor szociológussal és Kertész Bencével, az EU digitális szabályzásain dolgozó policy officerrel.
A beszélgetésből kiderül,
szinte nincs olyan területe az életnek, amit ne alakítana át a digitalizáció – legyen szó a gyász megéléséről, oktatásról, szexualitásról, vagy akár előválasztásról.
A digitalizáció ráadásul exponenciálisan gyorsul, ami komoly fejtörést a jogalkotóknak, akiknek a változást szabályok közé kellene terelnie a folyamatot, és olyan kérdésekre válaszolnia, melyek korábban nem léteztek.
A folyamat nyomán gigantikus cégek (Google, Facebook, stb) nőttek fel, amelyek szolgáltatásait szinte minden ember használja valamilyen formában.
Ezek a szolgáltatások általában ingyenesek, ennek viszont ára van: ezek a cégek olyan mélységben megismerik a felhasználóik viselkedését, vágyait, szokásait, mint korábban senki más. Ez az adat hatalmas érték a hirdetőknek, akik elképesztően precízen célba juttathatják reklámjaikat – nehéz helyzetbe hozva ezzel például a hirdetésekből működő sajtót és médiát.
De konfliktus van máshol is, például a taxisok és az Über között; a régi bankok és a fintech cégek között; a kiadók és a streaming szolgáltatók között.
Ebben a helyzetben várják egyre többen az EU-tól, hogy a konfliktusos helyzeteket új szabályok révén feloldja, ám ez nem lesz egyszerű feladat.