Sign up to save your podcasts
Or
Share Egy mantra felfedezése
Share to email
Share to Facebook
Share to X
Share to email
Share to Facebook
Share to X
Or
Egy mantra felfedezése
Közel húsz éve, hogy egy időtlen, szabadon lebegő állapotban egyszercsak váratlanul kibuggyant belőlem egy szó. Nem tudtam akkor, hogy életem legcsodálatosabb mantrája talált rám, de perceken belül magával ragadott. Valahogy úgy, ahogy Ady írja:
Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.
Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborus éjjel.
És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.
(Az Úr érkezése)
A mai üzenetemben megosztom ezt a mantrát.
View all episodes
By Haas GyörgyKözel húsz éve, hogy egy időtlen, szabadon lebegő állapotban egyszercsak váratlanul kibuggyant belőlem egy szó. Nem tudtam akkor, hogy életem legcsodálatosabb mantrája talált rám, de perceken belül magával ragadott. Valahogy úgy, ahogy Ady írja:
Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.
Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborus éjjel.
És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.
(Az Úr érkezése)
A mai üzenetemben megosztom ezt a mantrát.