Az Eljátszott jövőben ígéretünkhöz híven ismét egy punk lesz a főhősünk Thália punknője helyett.

A korszakon nem változtatunk, sőt a művészkörön sem. Az előző alkalommal Várkonyi Zoltán munkásságát vizsgáltuk a kezdeti színész évektől a rendezésen át egészen a színházigazgatásig.

Akkor kiderült, gyakran sodorta össze az élet mai alanyunkkal, Egri Istvánnal.

Rácz Ráchel, színháztörténész minden alkalommal bebizonyítja, hogy az aktuálisan választott művész igazi punk, a szó legmenőbb értelmében. Ez most sem lesz másként.

Továbbra is a punkoké a terep az Eljátszott jövőben. Nekik ígértük ugyanis a nyarat.

Thália Punknői most bizonyára hűsölnek valahol, így jelenleg kiemelkedő férfi színészeinek munkásságát vizsgáljuk meg közelebbről.

Rácz Ráchel, színháztörténésszel az előző adásban Várkonyi Zoltánt választottuk elemzésünk tárgyául. Akit megdöbbent, hogy a szakma punkjai közé soroltuk a legtöbbek emlékezetében konszolidált, középkorú színházigazgatóként élő urat, az mindenképpen pótolja a korábbi adást. Ezen a héten ugyanis kiderül, hogy a hatalmas igazságérzetből fakadó fiatalkori meggondolatlanságok után egy olyan szakasz következik az idősebb Várkonyi Zoltán életében, amelyben semmit sem változtat korábbi szokásain.

Az Eljátszott jövőben ahogy közeledünk a nyár végéhez, a műsorban is egyre kevesebb rendhagyó adásnak marad hely. Most azonban még újabb epizódot hallhatnak a Thália Punknői című műsorelem nyárra átalakított változatából, a Thália Punkjaiból, amelyben olyan csodás színészek, színházcsinálók sorsát, munkásságát foglaljuk össze, mint amilyen Ráday Imre volt a korábbi két hétben.

Rácz Ráchel, színháztörténésszel ez alkalommal átbeszéljük Várkonyi Zoltán sokrétű pályáját, amelyben nem csupán a Vígszínház vezetése és történelmi filmek rendezése kap figyelmet, hanem a pályakezdő, de annál izgalmasabb évek is.

Folytatjuk nyári rendhagyó adásaink sorát az Eljátszott jövőben.

A műsor egyik szegmensének, a Thália punknőinek egy kifordított változatában kivételesen a „punkoknak” biztosítunk helyet.

Rácz Ráchel, színháztörténésszel az előző héten már elkezdtünk beszélgetni Ráday Imréről. A színművész fordulatos életének csupán a feléig jutottunk, így annak megtárgyalását most folytatjuk. Többek között az is kiderül, milyen különleges tudást adott át a színészhallgatóknak és általában a fiataloknak Ráday Imre az 1960-as években.

Anyár végéig tartjuk magunkat ahhoz, hogy nem tartjuk magunkat a műsor szabályaihoz.

Az Eljátszott jövőben az utóbbi hetekben hallhattak közös beszélgetést visszatérővendégeinkkel, akik a szakmájuk egy közös keresztmetszetét vizsgálták, a történelmi filmet; természetesen történelmi és filmes szempontból.

Most pedig néhány adás erejéig a Thália punknői olyan nagyvonalú lesz, hogy punkokat is beenged. Vagyis a hőségre vagy a szabadságokra tekintettel – tetszés szerint választható – jeles férfi színészeinkről is megemlékezünk Rácz Ráchel, színháztörténésszel.

A sort Ráday Imrével kezdjük.

Aktuális minisorozatunk záró epizódjához érkezünk ezen a héten. Az Eljátszott jövő nyári rendhagyó adásaiban is állandó vendégeinkkel találkozhatnak a hallgatók, a szokványostól eltérően azonban most egyszerre vannak jelen a stúdióban. Rácz Ráchel, színháztörténész és Paár Ádám, a Méltányosság Politikaelemző Központ főmunkatársa ugyanarra a témára, illetve művekre reagál, csak éppen ki-ki a saját szakterületének szempontjából.

Trilógiánk a Rákóczi szabadságharcra, és annak filmes, valamint színházi feldolgozására fókuszál, mindezt párhuzamba állítva a művek bemutatásának időpontjával, az ötvenes évek első felével. A császár parancsára és a Rákóczi hadnagya című filmek mellett ebben az adásban már a Vígszínház II. Rákóczi Ferenc fogsága című előadására is kitérünk.

Az Eljátszott jövőben folytatjuk rendhagyó nyári minisorozatunkat, amelyben egyszerre látjuk vendégül a műsor két állandó megszólalóját, és olyan témát vesézünk ki, amely érinti mindkettejük szakterületét.

Rácz Ráchel, színháztörténésszel és Paár Ádám, történésszel, a Méltányosság Politikaelemző Központ főmunkatársával a Rákóczi-szabadságharc idején játszódó két filmet és egy színdarabot hasonlítunk össze.

A trilógia második részében a stúdióbeszélgetés kiindulási pontjának szánt A császár parancsára című alkotás mellett már nagyobb hangsúlyt kap a szintén az 1950-es évek első felében készült Rákóczi hadnagya című film, amely sokkal inkább a harci műveletekre összpontosít, szemben a másik, emberi kapcsolatokat ábrázoló művel.

Az Eljátszott jövőben egy újabb különleges trilógiával indítjuk el nyári rendhagyó adás sorozatunkat. Első, de remélhetőleg nem utolsó alkalommal egyszerre lesz a műsor vendége Rácz Ráchel, színháztörténész és Paár Ádám, történész, a Méltányosság Politikaelemző Központ főmunkatársa.

A történelmet, a filmművészetet és a színházi kultúrát egy fogalom köti most össze, ez pedig a forradalom. Annak ténye és a róla való gondolkodás, amelynek fontos része az esemény művészi ábrázolása. A népfelkelés kora és az azt bemutató alkotás megszületésének időpontja között nem ritkán, és nem véletlenül fedezhető fel analógia.

Ezt vizsgálandó választottuk a stúdióbeszélgetés kiindulási pontjának A császár parancsára című 1957-es magyar filmet, amely a Rákóczi-szabadságharcnak állít emléket.

Az Eljátszott jövő e heti adásában záró epizódjához érkezik trilógiánk, amelyben a két világháború közötti mindennapokat vizsgáljuk több korabeli, illetve utólag a korszakot bemutató alkotáson keresztül.

Így az Illatszertár című tévéjátékot is több szempont szerint elemezte és elemzi tovább Paár Ádám, történész. A Méltányosság Politikaelemző Központ főmunkatársa a város és a vidék különbségeit bemutatandó veti össze a korábban már említett alkotásokat az 1944-ben készült A két Bajthay című filmmel.