Az Etológia és sok minden más! záró részében Gimes Júlia Miklósi Ádám etológussal beszélget – ezúttal a Magyar Tudományos Akadémia jövőjéről, vezetésről és a tudomány szerepéről a társadalomban. Miért vállal valaki ekkora kihívást, és hogyan lehetne megújítani a magyar tudományos közösséget?

Miért pályázik valaki a Magyar Tudományos Akadémia elnöki posztjára, amikor már mögötte van egy sikeres tudományos és vezetői pálya? Miklósi Ádám személyes motivációiról és víziójáról beszél: közös gondolkodásról, tudományos közösségről és arról, hogyan lehetne hatékonyabban működtetni a magyar kutatási rendszert.

Lehet-e valóban független a tudomány? Hogyan kapcsolódhat jobban a társadalomhoz, és milyen szerepe lehet az Akadémiának olyan kérdésekben, mint a mesterséges intelligencia vagy a környezeti kihívások? A beszélgetés a tudomány jövőjéről, felelősségéről és működéséről ad átfogó képet.

00:00 Miért pályázik az MTA elnöki posztra?

01:01 Egy akadémikus felelőssége és víziója

04:40 A program kulcsa: közös gondolkodás

05:56 Lehet 18 ezer emberrel együtt dönteni?

09:11 Mi az a „stratégiai kutatóintézet”?

10:17 Tudomány és társadalom kapcsolata

14:15 Az Akadémia szerepe és felelőssége

18:36 A kutatóhálózat jövője

22:14 Közösségi döntések vs. egyéni érdekek

28:59 Lehet-e független a tudomány?

30:49 Mit jelent az akadémiai szabadság?

34:15 Politikai beavatkozás – van kiút?

Az Etológia és sok minden más! újabb részében Gimes Júlia Miklósi Ádám etológussal beszélget – nem kutyákról vagy robotokról, hanem vezetésről, döntésekről és tudományos közösségekről. Hogyan működik egy sikeres kutatócsoport, és milyen kihívásokkal jár egy tanszék vagy intézet irányítása?

Milyen nehézségekkel szembesül egy etológus, amikor nemcsak kutatóként, hanem vezetőként is helyt kell állnia? Miklósi Ádám több mint másfél évtizeden át vezette az ELTE Etológia Tanszékét, valamint több éven keresztül a Biológiai Intézet igazgatójaként is dolgozott. A beszélgetésből kiderül, hogyan lehet egy tudományos közösséget úgy irányítani, hogy közben megmaradjon az együttműködés, a kreativitás és a magas színvonal.

Mi a titka a sikeres kutatói munkának? Hogyan kezelhetők a konfliktusok egy tudományos közegben? És vajon mitől válik egy intézet valóban versenyképessé nemzetközi szinten? A műsor személyes történeteken és konkrét példákon keresztül mutatja meg, milyen a tudomány „belső világa”. 

00:00 Bevezetés – vezetés és tudomány

00:42 Milyen kihívásokkal jár egy tanszék vezetése?

01:23 Közösségépítés az etológiában

02:14 Konfliktusok és együttműködés

03:14 Csányi Vilmos öröksége

04:30 Valóban konfliktusmentes a tudomány?

05:59 Mennyire „komoly” tudomány a kutyakutatás?

07:14 Sikerek és nemzetközi eredmények

08:55 A tudományos munka valósága

09:40 Intézetigazgatói tapasztalatok

11:16 Oktatási reformok és viták

13:02 Hallgatóbarát képzés kialakítása

15:47 Magyar vagy angol nyelv a tudományban?

18:01 Oktatás vs. kutatás – egyensúly

20:36 Vezetőként megérte? Személyes válasz

Az Etológia és sok minden más! című beszélgetéssorozat új epizódjában Gimes Júlia beszélget Miklósi Ádám etológussal arról, mit jelent ma tanítani a tudományban, és hogyan válik egy kutató nemcsak felfedezővé, hanem egy egész tudományos generáció formálójává.Mit jelent ma valóban tanítani a tudományban? Hogyan válik egy egyetemi oktató mentorrá, közösségépítővé és „edzővé”? A beszélgetésből kiderül, hogyan nevelődik ki egy új kutatógeneráció – és miért kulcsfontosságú ebben a személyes kapcsolat, a kockázatvállalás és a közös gondolkodás.0:00 – Miért fontos a személyes mentorálás?1:18 – Mit tanul a kutató a hallgatóktól?2:13 – Tanítványokból önálló kutatók3:57 – Új kutatási irányok és innováció5:23 – Tervezés és jövőbelátás a tudományban6:14 – Kit és hogyan érdemes tanítani?9:43 – Együttműködés és verseny a tudományban10:18 – A kutatóból „edző”: vezetői szerepváltás

Az Etológia és sok minden más! című műsor harmadik részében Gimes Júlia riporter Miklósi Ádám etológus, akadémikussal ezúttal a jövő felé nyit: a beszélgetés középpontjában a robotok és az ember kapcsolata áll.

Hogyan jut el egy etológus a robotokig? A válasz az etorobotika, egy új tudományterület, amely azt vizsgálja, hogyan tudnak a robotok a társainkká válik, mi a szociális robotika jelene és jövője. Az egyik fontos eleme nem az, hogy a robot „érezzen”, hanem az, hogy úgy viselkedjen, amit mi értelmezni tudunk.

A beszélgetés egyik központi szereplője Biscee, a kutatási robot, amely egyszerű eszköz – mégis képes reakciókat, sőt, kötődést kiváltani. Nem azért, mert „érez”, hanem mert úgy viselkedik, hogy azt mi jelentéssel töltjük meg.

A műsor betekintést ad azokba a kísérletekbe is, ahol robotot idősek otthonában próbálják ki. A tapasztalatok szerint ezek az eszközök nem kiváltják az emberi kapcsolatokat, hanem új helyzeteket teremtenek: beszélgetéseket indítanak, jelenlétükkel aktivizálnak, és – váratlan módon – közösséget formálnak.

Az Etológia és sok minden más! új része megmutatja, hogyan találkozik viselkedés, technológia és emberi értelmezés egy közös térben.

00:00 Robotok az etológiában?

00:14 Mi az az etorobotika, és miért fontos?

01:48 Hogyan „tanul” viselkedést egy robot?

04:41 Tud egy robot kötődni hozzánk?

05:46 Biscee a szociális robot

07:46 Hogyan „játszik” az érzelmekkel egy gép?

12:31 Idősek otthonában tesztelve – meglepő reakciók

15:47 Mire jó valójában egy ilyen robot a mindennapokban?

20:48 A jövő robotjai – akár vakvezetők is lehetnek?

Szerkesztette: Bőhm Sára

Zene: Bőhm Marcell

Az Etológia és sok minden más! című műsorban Gimes Júlia riporter Miklósi Ádám etológust, akadémikust kérdezi a tudományról, mindennapokról és arról a különleges kapcsolatról, amely ember és kutya között alakult ki.Hogyan lett a kutya az ember legközelebbi társa – és közben az etológia egyik legizgalmasabb kutatási modellje? A kutyák vizsgálata nemcsak róluk szól, hanem rólunk is. Arról, hogyan működik a társas viselkedés, az együttműködés, sőt, maga az emberi gondolkodás.A kilencvenes években a kutyakutatás még szokatlan, sőt sokak számára meghökkentő ötlet volt. Ma már világszerte elismert tudományterület. A felismerés egyszerű, mégis forradalmi: a kutya – amely évezredek óta él velünk – különleges módon „hangolódott rá” az emberre. Ezért válhatott ideális modellé annak megértésére, hogyan alakult ki az ember egyedülálló szociális világa.A kutatás nem zárt laborokban zajlik: családi kutyák és gazdáik részvételével történik, valós élethelyzetekben. Ez a közvetlenség a műsor hangulatában is visszaköszön: tudományos alaposság találkozik személyes történetekkel és hétköznapi tapasztalatokkal.A beszélgetés egyik fontos üzenete, hogy a kutya nem „tárgy” vagy „eszköz”, hanem társ. Olyan lény, amely figyelmet, időt és valódi kapcsolatot igényel. És miközben mi próbáljuk megérteni őt, egyre többet tanulunk saját magunkról is.

00:00 Bevezetés – Kutyakutatás és a beszélgetés témája

00:37 Miért nincs saját kutyája Miklósi Ádámnak?

02:09 A Családi Kutyaprogram indulása

02:57 Hogyan alakult ki a kutya és ember különleges kapcsolata?

04:41 A kutyakutatás kezdeti ellenállása és elfogadása

05:16 Hogyan zajlik a kutyakutatás a gyakorlatban?

07:30 Utánzás és tanulás – mit és hogyan tanul a kutya?

12:07 A kutya agya és az MRI-kutatások

19:00 Kutya és gyerek – hasonlóságok és különbségek

26:04 Kutya és ember kapcsolata a modern társadalomban Szerkesztette: Bőhm SáraZene: Bőhm Marcell

“A tudomány egy közösségi élmény”

Egyedülálló beszélgetéssorozat indul az etológia világáról, amelynek középpontjában nemcsak az állati viselkedés rejtélyei, hanem a tudományos gondolkodás emberi történetei is állnak. Az Etológia és sok minden más! című műsor házigazdája Gimes Júlia riporter, vendége Miklósi Ádám etológus, akadémikus, aki személyes élményein keresztül vezeti be a hallgatókat a kutatás izgalmas és gyakran váratlan fordulatokkal teli világába.

A beszélgetés betekintést nyújt saját tudományos életútjának nagyobb történeteibe és a tudományos közösség működésébe: a külföldi tapasztalatszerzés, a közös gondolkodás, a mindennapi szakmai párbeszéd mind hozzájárulnak ahhoz, hogy egy kutató valóban kiteljesedjen. Miklósi Ádám szerint a tudomány nem magányos tevékenység, hanem közösségi élmény, ahol a felfedezés öröme közös eredmény. Ez a közösségi érzés határozta meg későbbi kutatócsoportvezetői attitűdjét is.A sorozat nemcsak a szakma iránt érdeklődőknek szól, hanem mindenkinek, aki kíváncsi arra, hogyan születnek új gondolatok, hogyan alakulnak ki tudományos áttörések, és mi hajtja azokat az embereket, akik az ismeretlen megértésére teszik fel az életüket.A következő epizódokban a kutyakutatás legizgalmasabb eredményei és a „családi kutya program” története kerül a középpontba.

00:00 Hogyan lett Miklósi Ádámból biológus? És miért az állatok érdeklik?

02:00 Az első találkozás Csányi Vilmossal - Az állati elme és a gondolkodás kérdései

05:00 Családi háttér és pályaválasztás

10:00 Az első tudományos felismerések és kutatás kevés pénzből

13:40 Nagy váltás: halakról kutyákra

16:50 Hogyan lesz kutatási ötlet egy hétköznapi megfigyelésből?

18:30 Nemzetközi tapasztalatok: angliai évek és inspiráció

23:20 Vezetői szerepek és a tudományos közösség építése

Szerkesztette: Bőhm Sára

Zene: Bőhm Marcell

Két pszichológus, két külön út – ugyanaz a cél: megérteni az embert.

Az ELTE Etológia Tanszék 30 éves kutyakutatásának történetét bemutató különleges podcast-sorozatban ezúttal Konok Verával és Andics Attilával beszélgetünk.

Vera az Alfa Generáció Labor vezetőjeként azt vizsgálja, hogyan formál minket a digitális világ – és hogyan lehet az alapkutatásból gyakorlati tudás.
Attila a Neuroetológiai Kutatócsoport élén az evolúciós gyökereinket kutatja – hogyan alakult a viselkedésünk és képességeink az idők során.

Két kutató, két külön nézőpont, mégis közös kérdés: hogyan érthetjük meg jobban önmagunkat és a világot, amelyben élünk?

Hallgasd az új epizódot az Etológusok. podcast sorozatban, és tarts velünk a kutatás kulisszái mögé!

Kérdező: Bőhm Sára

Zene: Bőhm Marcell

#EtológusokPodcast #ELTEEtológia #kutatás #pszichológia #neuroetológia #digitáliskor #tudományközelben #kutyakutatás

Ebben a sorozatban a kutyakutatás elmúlt harminc évét idézzük fel, és közben azokkal a kutatókkal beszélgetünk, akik régóta részesei a tanszék életének, akik nemcsak a tudomány, hanem a történetek, emlékek és közös élmények őrzői is.

Ma két régóta a tanszéken dolgozó kollégával beszélgetek: Pogány Ákos, az ELTE Etológia Tanszék adjunktusa, és Pongrácz Péter, a tanszék docense. Péter eredetileg a halak miatt került ide, aztán jöttek a nyulak, a kutyák, most pedig már a macskák és vadmacskák világa érdekli. Ákos pedig a madarak miatt csatlakozott a tanszékhez, de ma már az Alfa Generáció Laborban a digitális világ hatásait vizsgálja. Mindketten jól ismerik a régi gödi állatházat is – azt a helyet, ahol a tanszék sok mai története elkezdődött.

A kutatás mellett rengeteget oktatnak is, aktívan részt vesznek a hallgatók képzésében, így a tudásukat nemcsak a tudományos közösséggel, hanem a következő kutatónemzedékkel is megosztják.

Szó lesz arról, milyen érzés ennyire szabadon kutatni, miért izgalmas az alapvető kérdések mögé nézni, és hogyan lesz ebből a társadalom számára is hasznos tudás. Beszélgetünk arról, hogy mit jelent az oktatásban az egyenlőség, és arról, milyen hasznos, amikor egy csapatban sokféle hátterű ember találkozik – meg persze arról is, miért jó kutatónak lenni.

Tartsatok velünk, mert ebből a beszélgetésből is kiderül, hogy a kutatás nemcsak munka, hanem egy folyamatos felfedezés – néha kutyákkal, néha madarakkal, néha épp velünk, emberekkel.

Kérdező: Bőhm Sára

Zene: Bőhm Marcell

A mai epizódban megismerhetjük Koós-Hutás Éduát, az ELTE pszichológia PhD-hallgatóját, aki az Etológia Tanszékkel közös kutatásban vizsgálja a hangmagasság és a mimika változását a házi kedvencekkel és gyerekekkel folytatott kommunikáció során.

Zene:

Bőhm Marcell

Mi is az a neuroetológia? Hogyan alakult a tanszék, és milyen kutatásokkal foglalkoznak? Miként lehet EEG-vizsgálatot végezni egy vaddisznón? Hogyan kapcsolható mindez az emberi nyelv evolúciójához? A mai epizódban Dr. Andics Attila és Dr. Boros Marianna válaszol kérdéseinkre a nyelvről, malacokról és kutyákról.Zene:

Bőhm Marcell