Az ötödik szülinapunk környékén annyira nosztalgikus hangulatba kerültünk, hogy a „vissza az alapokhoz” metódus szellemében készítettünk egy nagyon hagyományos lemezkibeszélő műsort – nagyon hagyományosan kép nélkül...Ha viszont egészen őszinték akarunk lenni, akkor csak hibáztunk, és véletlenül nem kapcsoltuk be a kamerát, de most is, mint minden hasonló esetben, a „trúság” áldásos leplét magunkra öltve álcázzuk fogyatékosságaink tényét.De kiről is szól a műsor?Röviden: Peter Steele-ről. A brooklyni óriásról, aki egyszemélyben volt törvénytisztelő nyárspolgár, akinek életében eszébe nem jutott volna biztonságos, szűk környezetéből kimozdulni – és a goth szexistenről, akinek nők ezrei hevertek a lába előtt, amerre csak hajlandó volt turnézni a világban.Közben pedig zenekaraival, a Carnivore-ral és a Type O Negative-val, a metálzene mérföldkövévé (vagy inkább égig érő világítótornyává) avanzsálódott.Sötétség, vér, szuicid hajlamok és rengeteg erotika – terítéken a Bloody Kisses és az October Rust.

Az előző adásban kedvenc supergroupjainkat vettük górcső alá – most pedig hazai vizekre evezünk. Ezúttal a magyar rocktörténelem aranykorát idézzük fel: a Taurus, Skorpió, Locomotiv GT indulásától egészen a rendszerváltásig követjük nyomon, hogyan születtek a hazai „szupercsapatok”, kik formálták a korszak hangzását, és milyen hatással volt mindez a mai magyar zenére.

Mi történik, amikor zenei óriások összefognak, és a rivaldafény helyett egymás energiájából táplálkoznak? A ’90-es évek és az ezredforduló rockszíntere igazi kincsesbányát adott a rajongóknak: olyan supergroupok születtek, mint a Down, a Mad Season vagy az Audioslave, amelyek nemcsak tagjaik múltbeli sikereiből éltek, hanem új irányokat mutattak a rockzenének. De vajon mitől működik egy supergroup, és miért bukik el egy másik? A Felütés legújabb adásában ezt a különleges jelenséget járjuk körül, legendás példákkal és tanulságos történetekkel.

Az elmúlt hetekben több olyan koncerten is részt vettünk, amit már túl az adott előadó karrierjének csúcsán tekinthettünk meg. Győz a nosztalgia akkor is, ha már nem a régi az énekes? Lehet a korra fogni a hibákat? Belépett Axl a Mickey Mouse klubba? És akkor Sting miért nem? Amíg erre a kis kibeszélőre készültünk, elveszítettünk egy igazi legendát, de az ő búcsúkoncertjéről amúgy is szerettünk volna néhány szót ejteni.

Mi a feladata egy popsztárról készült életrajzi filmnek? Tekintsük puszta marketingterméknek, amely az adott előadóról kialakult heroikus képet kell, hogy megerősítse az emberek tudatában? Egy erre vállalkozó filmesnek érdemes egyáltalán önálló művészi vízióval előrukkolni? Az írók és rendezők nincsenek könnyű helyzetben, hiszen művük hőse nem saját fantáziájuk terméke. Az alkotóknak sokszor pereskedő multicégek, jogvédőirodák, dühös örökösök hadával kell szembe néznie és a kifosztott maradékból főzni egy finom vacsorát. A Felütés legújabb adásában felhozunk néhány jó és kevésbé jó példát erre a hálátlan műfajra vonatkozólag.

Milyen volt a Korn, a Linkin Park vagy a Slipknot az osztrák határon túl?

Az adásban tárgyalt dalok gyűjteménye: https://open.spotify.com/playlist/0VWHr0m6OOjwrURWEZddd2?si=1de8500995b04edbA csatorna történetében második alkalommal foglalkozunk a One-hit Wonder jelenséggel és ahányszor újra nekiesünk a témának, mindig fel tudunk hozni 10-15 olyan releváns produkciót, akikről érdemes szót ejtenünk. Korszakhatárnak ismét 1990-et lőttük be, fókuszban az időszak alternatív egyslágereseivel. Neveket nem is mondunk a hiphop gigaslágertől, a grunge dalból ausztrál popslágerré torzult szerzeményen át az ezredforduló garázsrock robbanásáig lesz itt minden!#zenekar #fesztivál #coolio #therasmus #rock #grunge #numetal #90severgreen #történelem #natalieimbruglia

Mióta David Bowie távozott, biztosan tudjuk, hogy szépen öregedni és az utolsó pillanatig nagybetűs szerzőnek/előadónak maradni igen is lehetséges. Trent Reznor, ha nem is követi az egykori popsztárt ezen az úton, de mindenképpen ért ahhoz, hogyan kell elengedni, átlényegülni és korához hűen aktuálisnak maradni. Persze a Nine Inch Nails egyszemélyes agya az idő múlásával egyre inkább visszavonulót fúj a rivaldafényből és elrejtőzik ott, ahol mindig is igazán otthon érezte magát: a stúdiók árnyékában és a keverőpultok mögötti világban, hogy onnan zúdítsa ránk továbbra is magas igényű muzsikáját. Most azonban karrierje első (sokkal vadabb) évtizede kerül terítékre, elevenítsük fel a Pretty Hate Machine, The Downward Spiral és a The Fragile albumokat.

“Ezért is tört meg a grunge-korszak, mert az embereknek azt vették ki a kezükből, ami a legtöbbet ért: az emberséget, a normalitást, a humanitást.” – Nyilatkozta Bozi Tibor fényképész egy Magyar Zene Házás podcastban, aki tisztességgel végig fotózta a korszak nagyjait az aranykorban. Bizony a kockás inges, tornacipős amerikai szegénylegény mítosza dollárhegyeket hozott a kiadóknak, 1994 után pedig megindult a stílus felhigítása és plasztikázása. Az ezredfordulóra sikerült a műfaji manírokat odáig dagasztani, hogy a rádiós konzervzene és zenecsatornás giccs abszolút klisézenekaraivá torzuló, milliókat hozó fejőstehén legyen. Tartsatok velünk és merüljünk mélyre!

Nyakunkon a fesztiválszezon és ennek örömére gondoltuk szemezgetünk, hogy mit kínál idén az ipar csatornánk tematikájával egybevágó szelete. Ráadásként pedig megálltunk egy pillanatra és elbeszélgettünk a csatornánk múltjáról és jövőjéről! Tartsatok velünk!#numetal #cypresshill #kor #linkinpark #fesztivál #novarock #slipknot