Felütés - Zenei Podcast

30 éves lett a grunge-korszak (öhömm... a seattle-i szcéna) egyik utolsó, igazán nagyot szóló lemeze, a Soundgarden Superunknown című csúcsműve. A néhai Chris Cornell által vezetett csapat zenéjében ott volt a Beatles, Zepp, a Sabbath, ám különleges hangszeres játékukkal, sokszor "furcsa" hangzásaikkal, váltakozó ütemmutatókkal és a mindezek fölött sikoltó énekhanggal egyedi, utánozhatatlan világot teremtettek. Közben pedig képesek voltak DALokat, sőt, világslágert is írni. A Felütés 82. adásában egy zseniális együttesről beszélgettünk, a Superunknowns nevű hazai Soundgarden tribute zenekar énekesével, Székely Marcival. Ha kedvet kaptatok, április 6-án a Muzikumban a banda a teljes lemezt el fogja játszani, ne hagyjátok ki!

Nick Cave szinte iskolapéldája a mindig megújulni tudó művész archetípusának. Több évtizedes kultstátusza egészen biztosan köszönhető annak, hogy muzsikájába legalább annyira belefér a punkos lendület, mint a mélyről jövő istenkeresés, de slágerlistás popduett is belefér az életműbe, mindez a csapongás pedig érezhetően egy belső vívódás (pozitívabb szemléletben - fejlődés) önazonos eredménye. Nemrég magyarul is megjelent interjúkötete "Hit, remény és vérontás" címmel, melynek fordítójával Német Róberttel beszélgettünk arról, kinek mit jelent az ausztrál prédikátor. A felvétel után másnap fogadott minket a hír, hogy Nick Cave és zenekara, a Bad Seeds nemcsak új albummal jelentkezik idén, de a lemezbemutató turné hazánkat is érinti.

Nagy kedvencünk volt a KETTŐNÉGY csatorna. Az egyik videójukból rémlett, hogy Dani is nagy INCUBUS rajongó, ahogy én is. Arra gondoltam, "bárcsak itt lenne velem" és beszélgetnénk egy jót az idén újrafelvételes kiadást is kapó, 23 éves 'Morning view' kapcsán.

Amikor angol srácok a saját képükre formálják az Amerikából hallott fekete muzsikát, abból rendszerint valami nagy dolog születik. De hogy ez vezessen a Hard Rock születéséhez? A Felütés 79. adásában most a legendás Led Zeppelin jelentőségét tárgyaljuk, fókuszálva az együttes csúcsművére, a cím nélkül megjelent negyedik albumra. Zsenik vagy tolvajok? Mit gondolunk külön-külön a négy tagról? Mikor és ki sír a - bizonyos helyeken betiltott - Stairway to Heaven-re? Ja és újra együtt kedvenc párosotok!

Az ausztrál KGLW alig több mint tíz éve van a pályán, de ezalatt 25 nagylemezt és számtalan mellékprojektet kaptunk már tőlük a garage rockos debütálásuk óta. Pszichedelikus western sci-fi zene, öko thrash metal, szinti őrület, mikrotonális riffek - csak néhány stílus és hangzás, amit már csúcsra járattak és még koránt sincs vége a történetüknek. A világ egyik legkeményebben dolgozói kisembereiből álló zenekar humorával, vizuáljával és a dalokban elrejtett karakterekkel igazi univerzumot épít, melyben minden összefügg mindennel - vagy talán ezt az egészet csak a rajongók találják ki? Erről is beszélgettünk Csóka Ági (a.k.a. LADY / BIRD) énekessel, zenei újságíróval és gigarajongóval.

'Hogy lehet ennyit pofázni egy lemezről' c. műsorunk ismét visszatér: ezúttal Miki és vendége, Poniklo Imre (amber smith, The Poster Boy...) beszélték ki egy laza 3 órában a U2 1991-es klasszikusát, az Achtung Babyt. Azt az albumot, amivel az együttes (és zseniális produceri gárdája) újradefiniálta hangzását, mítoszt épített és ahogy egy másik nyolvanas évekbeli óriás, a 'tallica, képes volt felvenni a versenyt az akkor előretörő új, fiatal zenekarokkal is. Hogyan született meg a Légy karaktere vagy a 'One' klipje(i)? Túlértékelt vagy zseniális? Várhatunk még "csodát" tőlük? Ezekre is keressük a választ. Tartsatok velünk!

Joggal kértétek számon rajtunk és lassan mi is annyit ígértük ezt az adást, mint a TOOL anno a legutóbbi lemezét. Visszatértünk az ezredfordulóhoz és elmélyültünk a valós vagy kitalált vallási szimbólumokkal, legendákkal, matematikai megoldásokkal és mély, ám a viccet sem elhanyagoló szövegvilágával a világ egyik legfanatikusabb rajongói bázisát kiépítő négyes történetében. Megtudhatjátok, mi hányadán is állunk a progrock-al, mit gondolunk a lemezeikről, az őket körülvevő hype-ról és persze mesterművökről, a Lateralus-ról. Kommentben várjuk a Ti véleményeteket és sztoritokat az együttessel és persze az adással kapcsolatban. Zsenik, trollok? Túlértékeltek? Melyik lemezükre lehet a legjobbakat meditálni? Matek szakosok és énoki vallástörténészek, ez ma a Ti napotok!

Hihetetlen, de már több, mint 23 éve ordítja be minden rockdiszkó közepén egy hang, hogy "Cut my life into pieces...", mi pedig már 23 éve örülünk ennek és kölcsönzött riffjeiknek is. A Papa Roach a numetal egyik utolsó hajójaként indult és bár néha-néha cikis vizekre eveztek, máig szépen lengetik zászlójukat. Ügyesen haladnak a korral, folyamatosan alkotnak, pedig lazán eltűnhettek volna a korszak süllyesztőjében. A szokásosnál kritikusabb, ám a nosztalgiától mégiscsak meghatódott adás!

3 gitáros 3 lemeze, amik mentén haladva beszélgettünk újításaikról, technikáikról és egy csomó más dologról is persze. Neo-klasszikus dallamokkal sárkányokkal harcolás, földönkívüliekkel szörfözés, giccs, mágia és még az új Radics film is szóba kerül.

Vannak zenék, amik csak egy bizonyos geográfiai pontokból indulhatnak ki. Ilyen a stoner rock, amit sokszor a kultikus KYUSS-hoz és a sivatagi aggregátoros bulijaikhoz kötünk. Josh Homme azonban nem elégedett meg a beszívott, végtelen hosszú gitárriffekkel és életre hívta a QotSA-t, amiben bármi megtörténhet és bárki megfordulhat. Harmadik lemezükön csúcsra járatták a receptet, grunge ikonokkal és underground legendákkal bővítették amúgy is őrült csapatukat és felvették (egyik) mesterművüket, amivel egy MTV-s slágert is letettek az asztalra, amit kamaszként hallva, mi bizony nehezen tudtunk hova tenni. Na de mi lett aztán? Megszerettük mindketten? Kiderül a FELÜTÉS 69. adásából.