Egymásba fonódó kötelek, kötélből font párok, csomók, amelyek megkötöznek és hurkok, amelyek összetartanak. Felcsavarodó műút és helyüket kereső székek… T. Szabó László képei megállítanak, megszólítanak. Nemcsak a tartalmukkal, hanem különleges, egyedi frottázs-technikájuk által is. Hogy mi a frottázs? Ez is kiderül a riportból.

A művész a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola elvégzése után számos szakmában szerzett gyakorlatot, és a festészet, grafika területén is sokféle stílussal kísérletezett. A frottázs technikára 1994-ben talált rá, azóta összetett, és rá jellemző, egyedi technikává fejlesztette. Számos kiállítása volt, egyebek mellett Budapesten, Veszprémben, Keszthelyen, de Japánban és Ausztráliában is. Tapolcai műtermében beszélgetünk.

| Szerkesztő: Pozsgai Nóra

| Zenei szerkesztő: Laczó Zoltán Vince