Egy 2020-as kutatás eredményei alapján a beteg családtagja magas szintű pszichés és fizikai stresszt és konfliktust él meg a gondozás során, ami rossz hatással van az életminőségére, és úgy vélik, hogy a szabadidős tevékenység ezt ellensúlyozhatja, javíthatja

„Ahány ház, annyi szokás” tartja a mondás, ami a kihívásokkal való megküzdésre is igaz. A megküzdési képességet a családban érvényes kommunikációs minták, az értékrendek és felelősségmegosztás eredményezi. Ez alapján a családi rendszernek a következő két pólusát különböztethetjük meg. A legtöbb családi rendszer ennek a két pólusnak a közepén helyezkedik el, és az az optimális, ha a saját negatív tulajdonságait le tudja győzni. Ezekre a családokra a nyílt kommunikáció, tolerancia, rugalmasság jellemző. A kutatások azt bizonyítják, hogy a probléma-orientált stratégiák sokkal hatékonyabbak a nehéz helyzetek kezelésében, de azt is jó, ha tudjuk, hogy minél nagyobb érzelmi megterhelésnek vagyunk annál inkább a kevésbé adaptív érzelem-orientált megküzdési stratégiákat választjuk. 

A betegséggel való megküzdéseben nagy szerepe van a kommunikációnak, hogy nyíltan tudjunk beszélni az igényeinkről, érzéseinkről, hogy legyen kinek beszélni erről, legyenek barátaink, ismerőseink, akikhez fordulhatunk nehézség esetén, a vallás gyakorlása, a gyülekezet is erőforrásul szolgálhat, az információk felkutatása, a humor és a tagadás is. 

Ebben a részben a családok előtt álló kihívásokat csoportosítjuk, melyekkel meg kell küzdeniük a betegség során. Ezek a családi szerepek megváltozása; a betegség különböző szakaszai, melyek más-más igényeket támasztanak a családok elé; a kommunikáció, hogy mennyire tudnak nyíltan beszélni a családtagok az érzelmeikről; a társas támogatottság, vagyis van-e akire támaszkodhatunk ebben az időszakban. Ezenkívül szó lesz a tehetetlenségről, és az ambivalens érzésekről; a külső csoporttok és a jövőbeli tervek megváltozásáról. Ezekkel mind szembe kell néznie a családnak a rák betegség folyamán.

A sorozat 3. részében a rák diagnózisát követően a betegnél és családtagjainál megjelenő érzelmi változásokról szeretnék beszélni, melyek a család változásának igényét hívják elő. A diagnózis közlésével nem csak a beteg, hanem az egész család érzelmi változáson megy keresztül, ami a család egyensúlyát, szokásait teljesen megváltoztatja. A családtagoknak nagy szerepe van a betegség ideje alatt, nem csak passzív elszenvedői annak, hanem aktív részeseivé válnak a folyamatnak, az addigi szerepek, kommunikációs minták érvényüket vesztik, és sokszor az alapvető szabályok is megkérdőjeleződnek, ezért is nevezik a rákot családi betegségnek.

A rák diagnózis és az azt követő időszak által kiváltott érzelmek a szorongás, félelem, bűntudat, depresszió, distressz, melyek kialakulását a társadalom által hozzátapasztott üzeneteket, jelentések felerősítik, és nagyban meghatározzák a betegséghez való alkalmazkodás, megküzdés módját. Egy olvasmányélményem (Susan Sontag: A betegség, mint metafora) alapján járom körbe ezt a témát.

A családi rendszer szemlélete a családot egy társas rendszerként értelmezi, melynek számos formája van, és amely különféle kulturális örökséget hordoz. A család egy önszabályozó rendszer, melynek két alapvető funkciója a változás és a nem változás. A változás során a család próbál igazodni az új körülményekhez, a nem változással pedig igyekszik fenntartani stabilitását. A rák betegség a családi rendszer teljes átstrukturálódását igényli.   Az, hogy mennyire képes vagy nem képes a család ehhez az igényhez alkalmazkodni, a sajátos szabály- és értékrendszere, a strukturális jellegzetessége és a kommunikációs sémái alakítják.

Podcast bemutatása