Örökös és a Tartalék – nem értékítélet, mégsem lehet félreérteni. Én

voltam az árnyék, a támasz, a B terv… Akkor hívtak, ha helyettesítésre

vagy figyelemelterelésre volt szükség. Ezt életem kezdetén tudatták

velem, majd rendszeresen meg is erősítették.” Édesanyja elvesztése előtt

Harry herceget úgy ismerték, mint a komoly Örökös (bátyja, Vilmos

herceg) gondtalan, jókedvű Tartalékát. A gyász azonban mindent

megváltoztatott. Nehézségei akadtak az iskolában, dühös volt és

magányos. Mivel a sajtót tartotta felelősnek anyja haláláért, nehezen

fogadta el, hogy neki is a reflektorfényben kell élnie az életét. 21

éves korában csatlakozott a brit hadsereghez, ahol a fegyelem rendszert

vitt az életébe. Két bevetés után hősként kezelték otthon, mégis

elveszettebbnek érezte magát, mint valaha. Poszttraumás stressztől

szenvedett, pánikrohamokkal küzdött. És ami a legfontosabb: nem találta

az igaz szerelmet. Aztán találkozott Meghannal. A világot magával

ragadta a pár filmbeillő szerelme, és örömmel követték a meseszerű

esküvőt. A sajtó azonban a kezdetektől fogva bántó, rasszista

megjegyzésekkel, illetve különféle hazugságok terjesztésével támadta

Harryt és Meghant. Látva felesége szenvedését, biztonságuk és mentális

egészségük romlását, Harry nem látott más kiutat, mint hogy elhagyja

szülőföldjét, még mielőtt a történelem megismételné önmagát. Az

évszázadok során nem sokan merték otthagyni a királyi családot… az

utolsó, aki ezt megpróbálta, épp Harry édesanyja volt. A könyv

keresetlen és tántoríthatatlan őszinteséggel mutatja be az önvizsgálat

és a küzdelmes megértés fájdalmas folyamatát, a gyászt is legyőző

szeretet örök hatalmát. Fordította: Silent Library Pro (1. fejezet, 2.

1-26 rész); Németh Anikó Annamária, Szepes András (2. fejezet 27.

résztől végig) | Felolvassa: Ambrus Attila József