Hétvégi Kötekedő

Bár szeretünk a focira valami barbár dologként gondolni, igazán közel kerülni hozzá akkor lehet, ha olvasunk is róla. A focin keresztül egész történelmi korszakokat és társadalmi jelenségeket érthetünk meg, miközben tele van jobbnál jobb történettel, hihetetlen figurákkal. Ezért aztán ezúttal könyveket ajánlunk, hiszen eláruljuk, mik a kedvenc kapcsolódó könyveink, miközben Botond megint nem tudta felvenni a telefont. 

Az emlegetett könyvek:

• Kiss László: ⁠Elfeledett főszereplők⁠
• Moldova György: ⁠A börtönválogatott⁠
• Pista ennek kapcsán emlegett posztja: ⁠Plókai bombájával 1-0 ide, nyolc perc van hátra⁠
• Péter László: Szabadság a hegyen
• Nick Hornby: ⁠Fociláz⁠
• Jonathan Wilson: ⁠A magyar futball aranykora⁠
• Tobias Jones: ⁠Ultra⁠
• Brian Clough: ⁠The Autobioraphy⁠
• Pongrácz György: ⁠Puha, vagy Jenő!⁠
• Vándor Kálmán: ⁠Üllői úti kapufák⁠
• Bocsák Miklós: ⁠A Császár és utána a sötétség⁠

Honnan jött, micsoda, miért nem megy nekik mostanában? Lehet a Vasas-narratívában perspektíva, vagy ők egyértelműen a múlt klubja?

Az első részben inkább az érzelmek domináltak, most azonban megpróbáltunk tényekkel, vagy tényszerűnek látszó dolgokkal operálni. Ilyesmi témák kerültek elő:

• a Kispest/Honvéd szurkolóinak viszonya a felcsúti klubhoz,
• a Felcsút előtti Felcsút SE története,
• hogyan lett egyáltalán önálló klub a Felcsút, miután sokáig a Videotonnal élt szimbiózisban,
• és ilyesmik.

Benne van, hogy a Felcsút megnyeri a 2024/25-ös bajnokságot. Ennek kapcsán próbáltuk meg értelmezni azt a jelenséget, amit képviselnek, képviselni akarnak, vagy amit mi érzékelünk, hogy képviselnek.

Ezúttal kevesebb lett a tény, a név és az évszám, viszont jóval több a hőbörgés.

Miközben 1989 nyarán a magyarországi szocializmus az utolsókat, addig egy szegedi szurkoló épp az elsőket rúgta a Vasas melegítő védőjébe, Komjáti Andrásba, hogy másfél órával később kitörjön az első modernkori futballbotrány. A Szeged a Vasassal játszott osztályozót, teltház a szegedi stadionban, és egy furcsa ítélet a félhomályba boruló szegedi kapu előtt a 90. percben. A bíró menekül, a pályát és környékét pedig ellepték a feldühödött szurkolók.

Az utolsó fordulóknak mindig is megvolt a maga romantikája. Ilyenkor minden a helyére kerül. Néha azonban úgy működik a kirakós, hogy egészen addig, amíg az utolsó darabot a helyére nem illesztjük, fogalmunk sincs mi van a képen. Ezekből válogattunk most párat.

1996: Három fordulóval a bajnokság vége előtt a télen a Fradi előtt még nyolc ponttal vezető BVSC-nek egyszerre volt esélye a kupagyőzelemre (az első meccset megnyerte) és a bajnokságra. Alig egy hét alatt mindkettőt elbukta.

2003: Miközben a Kispest csendben és a története során először kiesett az NB I-ből Zalaegerszegen, addig Budapesten, az Üllői úton teljesen más okból, de elszabadult a pokol. Az MTK és a Fradi nem csupán ugyanannyi ponttal állt a forduló előtt, de még a tulajdonosuk is ugyanaz a Várszegi Gábor volt. A Fradi nem tudott nyerni a Debrecen ellen, pedig meccs közben többször is elhúzott egy molinót húzó kisgép a stadion feletti légtérben, ünnepelve a klub 28. bajnoki címét. A stadionban és környékén órákon át tomboltak a szurkolók.

2004: Egy évvel később megismétlődött a helyzet. Újra Fradi-Debrecen az Üllőin és MTK-Újpest a Népstadionban. Ezúttal azonban nyerni tudott a Fradi.

2017: A bajnokság előtt lesajnált, kieső csapatnak tűnő, saját nevelésű játékosaira támaszkodó, magánkézben lévő Honvéd az utolsó fordulóban nyerte meg a bajnokságot a NERfoci pénzherdálásának egyik tetőpontján pont a rendszer egyik kegyeltje, a Videoton ellen. Utolsó fordulós bajnoki döntő, annak minden szépségével és izgalmával.

2018: Kiesett a Balmazújváros, amit valahogy azért el tudott fogadni a szélesebb közvélemény. A Balmazújvárosnak ugyanannyi pontja volt, mint az általa az idényben háromszor is elvert Diósgyőrnek, azonban a Diósgyőr végül a több győzelmének köszönhetően bent tudott maradni. A több győzelemhez azonban az is kellett, hogy a már bajnok Videoton szinte egy ificsapattal álljon ki az utolsó meccsére - pont a Diósgyőr ellen.

Az adás végén, az adás tartalmához egyáltalán nem kapcsolódva a Magyar Televízió Delta című műsorának főcímzenéjét raktuk be, pusztán azért, mert pont délelőtt láttunk egy videót, amiben a legendás főcím egyes jeleneteit mutatják be, hogy honnan származnak.

Kicsit kiléptünk a komfortzónánkból azzal, hogy Ádi távollétében egyszerre két vendéget is hívtunk, és arról próbáltunk beszélgetni, milyennek látják a fociszurkolókat kívülről. Az egyik vendégünk a lesszabályt ugyan ismerő, de a futballra erősen kívülről tekintő Ferenczi István villanyszerelő, civil aktivista, korábban tanár, a másik pedig Balogh Ábel Kispest-szurkoló, jelenleg tanár, aki az egész országot érintő bombariadók miatt ért rá a kora délutáni órákban beugrani hozzánk.

Az ötlet mindössze annyi volt, hogy mi kérdezzük Istit, és Isti kérdezget minket.

A témáink:

- illik ismerni, szokás ismerni a labdarúgás szabályait egy felnőtt magyar embernek?

- miért nem érdekes a labdarúgás?

- mit keresünk a labdarúgásban és a szurkolói létben? Hogyan éljük meg a gazdaság, a politikum és sok más egyéb rátelepedését?

- hosszabban beszélgettünk arról a nagyon friss témáról, miszerint az MLSZ nagyjából húsz szurkolón verne le egy többtízmilliós büntetést, amit rendezési hiányosságok, rasszizmus és hasonlók miatt kapott a 2021 szeptemberi Magyarország–Anglia mérkőzést követően. Figyelem ebben a részben súlyosabb mondatok is elhangzanak, kéretik mindent a helyén kezelni.

2024 a nagy tulajváltások (Újpest, Honvéd, Haladás), egy kiscsapat majdnem európai főtáblára jutásának és Tarsoly Csaba (Győri ETO) elsőfokú ítéletének éve volt – de mi nem erről beszélgettünk, hanem Csoboth skótoknak lőtt gólja kapcsán a végeláthatatlan számolgatásokról, Marco Rossi nyilatkozatairól, a Fradi edzőkálváriájáról, Szűcs Kornél Angliába igazolásáról, a Kecskemét remek játékospolitikájáról és az MLSZ legújabb szurkolói klubjáról.

Az adásban elhangzottakhoz kapcsolódó hivatkozások:

Ezúttal Pörge Béla fociblogger, grundhopper volt a vendégünk, őt faggattuk erről a hobbiról, életformáról.

Az adás első három percében adódott két kis technikai bakink is, épp Béla bemutatkozásáról maradtunk volna le – de pótoltuk.

Mitől lesz valaki groundhopper, vagy a nyelvújító kifejezéssel pályaszálldosó? Az derült ki, hogy Béla esetében leginkább attól, hogy eleve szereti focit, aztán egy munka miatt eljut az alsóbb osztályú klubok meccseire, aztán pedig ott ragad, mert kiderül, hogy az NB I-en és a magyar válogatotton túl is van élet a magyar fociban és ebbe szeret bele. Azt is megtudtuk, hogy groundhopper pályákat, vagyis még pontosabban élményeket gyűjt. Béla egyébként a III. Kerületi TVE állandó meccsrejáró szurkolója. Hét-nyolc éve éli a ‘hopper életformát és évente 60-70 meccsre jár, ennek a felét teszik ki a Kerület-meccsek, a másik felét meg a magyar alsóbb osztályú mérkőzések. A groundhoppert egyébként nem a futballmeccs maga érdekli, hanem az a célja, hogy minél több pályára jusson el – ahol éppen mérkőzést játszanak.

A műsor második felében arról beszélgettünk, hogy a budapesti foci hátországában melyek a legizgalmasabb helyszíneink. Előkerült a legendás pesterzsébeti pálya, az egyedi hangulatú ESMTK-stadion, a budapesti amatőr foci jelenleg legfontosabb helye, a Siketek-pálya. Megbeszéltük, hol van a surranópálya a BVSC-stadionba, hol található a Szabadkikötő-pálya és miért szeretünk Budafokra meccsre járni.

A kedvenc pályáink:

Béla

Ádám

Botond

Pista

Ami idő hiányában kimaradt, pedig nagyon szívesen beszéltünk volna róla: a BKV stadion a Sport utcában, a Pénzügyőr a Pasaréti úton és a Csepel stadionja a Béke téren.

Helyreigazítás

Kapcsolódó hivatkozások

Márciusig elbúcsúztunk a magyar válogatottól és ez alkalom arra, hogy boncolgassuk, hol a helye a válogatott futballnak ebben a csodás univerzumban? Nyűg mindenkinek vagy tényleg a szent beteljesülés egy futballistának a “nemzeti színekben” játszani? Kik és minek szurkolnak egy ország válogatottjának és mennyire csak pótlék a klubfutball mellett? Hogy van ez nálunk, hogyan játszik erre rá a politika?

Futball-e a válogatott labdarúgás és lehet-e egy válogatottnak szurkolni? Miért fontos annyira Kelet-Európában és így Magyarországon is a futballon belül a nemzeti válogatottnak szurkolás? Mi a valódi közösségi élmény: egy klubhoz, egy kisebb közösséghez kötődni vagy megélni a nemzeti büszkeséget? A válogatott futball, a nagy focitornák – világbajnokság, Európa-bajnokság – korábban maga volt “a” foci – mi maradt ebből? Eljön-e ez a pillanat, hogy az elüzletiesedett foci lerúgja magáról a válogatottasdit és utóbbi teljesen elveszíti a jelentőségét?

Állandó füllentés, bírálatok és vágyálmok tárgya a magyar fociban a nézőszámok alakulása. A masszív állami támogatások és a stadionfejlesztések ellenére is kevesebben nézik az NB I-et a helyszínen, mint korábban, vagy épp többen, és a tendencia javuló? Miért fontos egyáltalán, hogy legyen néző a stadionban? Volt-e valaha hatalmas helyszíni érdeklődés a magyar fociban? Rosszabb a helyzet, mint más, hozzánk hasonló focikultúrákban?

--

Kísérőposzt és hiperhivatkozások egyelőre a csakblogon itt, de hamarosan elindítjuk a saját oldalunkat is!