Ha Isten egyszer és mindenkorra kifizette a bűneinket, ha Ő maga többé meg nem emlékezik róluk, vajon helyénvaló-e, hogy mi állandóan megemlékezünk róluk, sőt az imáink többségében semmi másról nem is beszélünk Istennel? János első levele vajon ezt tanítja-e, vagy megint félreértettünk valamit? Hisszük, hogy szabadok vagyunk a bűneinktől és nem kell azokról sem megemlékezni sem értük bárhogyan is vezekelni...

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=GyhLsEO7drA&t=3015s