Ma egy ésszel talán igazán meg sem fogható esemény fordulója lesz.

Forduló, forduló. Napforduló. Évforduló. Korszakforduló...

Sokan most azzal foglalkoznak, hogy vajon milyen intézkedések jönnek még. Hogy mit lehet majd tenni és mit nem. Vannak, akik az üzleti dolgaikat igyekeznek tervezgetni. Vannak, akik a karácsonyi terítékek számát. Vannak, akik már nem terveznek semmit.

Furcsa kettősség kínálja fel most magát. Halandó emberként mérjük-e magunkat egy rövidke élethez, a szemmel belátható térhez, vagy képesek vagyunk tágabbra nyitni a tekintetünket?

Tudom, mert tapasztalom, hogy mindaz, amit most teszek, sőt, most gondolok, hatással van. Tértől és időtől független hatással. Nem csak amiatt, mert össze vagyunk kapcsolva mind egyetlen láthatatlan selyemszállal. Életeken innen és túl. Hanem mert a múlt, a jelen és a jövő valójában egy tőről fakad, és ebben ott vagyunk mi mindnyájan, minden mozdulatunkkal, érzésünkkel és gondolatunkkal. Egy sokak számára még kevéssé észlelhető közös térben és időben.

Így válik mindaz, ami tegnap, 794 vagy 2020 éve történt, a jelenünk és egyben a jövőnk részévé. Eldönthetjük hát, mennyi figyelmet fordítunk ezekre a történésekre. Kincsek az Élet szüntelen folyamában.

Ma este figyelhetünk a tegnapra, a holnapra vagy a régmúltra -mind egyfelé mutat.

Ez a mai különös ünnepi alkalom lehetőséget ad arra is, hogy a tiszta jelenben tartva a figyelmünket, megpróbáljuk érzékelni a közös teret és a közös időt.

Külön is együtt. Csendben. Elmélyülten. Találkozhatunk...