JátszóTér - A játékról egy gyermekpszichológus szemével

Milyen játékot válasszunk egy 6–12 hónapos babának? Szükség van különleges fejlesztőjátékokra, vagy egy labda, egy doboz és néhány közös kukucs-játék is elég lehet?

Ebben az életkorban rengeteg változás történik: a babák egyre aktívabban fedezik fel a környezetüket, fejlődik a mozgásuk, ügyesedik a kezük, kísérleteznek az ok-okozati összefüggésekkel, és egyre többet értenek a körülöttük lévő világból. Közben sokuknál megjelenik vagy erősödik a szeparációs szorongás is.

A JátszóTér mai epizódjában arról beszélgetünk, milyen játékok illenek ehhez az izgalmas fejlődési időszakhoz, hogyan támogathatjuk a kúszást, mászást és a szabad mozgást, miért olyan érdekes a babáknak a ki-be pakolás, a dobálás és az elrejtett tárgyak keresése, valamint hogyan segítheti a játék a kapcsolódást és az érzelmi biztonságot.

Arról is szó esik, hogyan kapcsolódjunk be a baba játékába, mikor érdemes segítenünk, és mikor hagyjunk neki teret az önálló próbálkozásra.

A legfontosabb üzenet: nem kell folyamatosan fejlesztenünk és szórakoztatnunk a babánkat. Figyeljük meg, mi érdekli, teremtsünk számára biztonságos felfedezési lehetőségeket, és kapcsolódjunk hozzá a közös játék örömén keresztül.

Hallgasd meg az adást, ha szeretnéd jobban érteni, mi foglalkoztatja a 6–12 hónapos babákat, és hogyan választhatsz nekik egyszerű, mégis sokféle játékélményt kínáló játékokat!

A halálról beszélni felnőttként sem könnyű. Különösen nehéz lehet, amikor a gyermekünk kérdez, magyarázatot vár, vagy éppen egy közeli hozzátartozó elvesztésével kell szembenéznünk. Mit mondjunk neki? Hogyan válaszoljunk a kérdéseire? És vajon mennyit ért meg mindebből az életkorának megfelelően?

A gyerekek is találkoznak a veszteséggel: egy szeretett családtag halálával, egy kisállat elvesztésével, vagy akár más, számukra fontos változásokkal. A gyászuk sokszor másképp jelenik meg, mint a felnőtteké, ezért nem mindig könnyű felismernünk, mire van szükségük.

Ebben az epizódban Révész Renáta Liliána gyásztanácsadóval és meseterapeutával beszélgetünk a gyermeki gyászról, a halálról való kommunikációról és arról, hogyan lehetünk gyermekünk mellett a veszteség időszakában.

Szó lesz többek között arról:

• Hogyan gondolkodnak a gyerekek a halálról különböző életkorokban?

• Hogyan beszéljünk velük őszintén a halálról?

• Vigyük-e magunkkal a gyerekeket temetésre, és mikor érdemes elvinni őket a temetőbe?

• Hogyan reagáljunk a halállal kapcsolatos kérdéseikre, akár akkor is, ha újra és újra felteszik ugyanazt?

• Milyen formában jelenhet meg a gyász a gyermek viselkedésében, játékában és érzéseiben?

• Hogyan segíthetnek a mesék a veszteségek feldolgozásában?

• Mit tehetünk, ha mi magunk is gyászolunk, miközben a gyermekünket is támogatnunk kell?

• Mikor lehet szükség külső segítségre?

A gyerekeket nem tudjuk megóvni minden veszteségtől, de segíthetünk nekik abban, hogy ne maradjanak egyedül a kérdéseikkel, a félelmeikkel és a fájdalmukkal. Ehhez nem kell mindenre tudnunk a választ. Sokszor az őszinteségünk, a jelenlétünk és az ad biztonságot, hogy velünk erről is lehet beszélni.

Renáta könyvajánlója gyerekeknek itt érhető el.

Egy fontos beszélgetés egy nehéz témáról – szülőknek, nagyszülőknek és mindenkinek, aki szeretné jobban érteni és támogatni a gyerekeket a veszteség idején.

Egy műtét vagy kórházi tartózkodás a gyerekeknek és a szülőknek is sok bizonytalanságot hozhat. Mi fog történni? Fájni fog? Ott lehetek vele? Mit mondjak neki, ha fél, és hogyan segíthetek abban, hogy biztonságosabban élje meg ezt az időszakot?

A JátszóTér podcast vendége Rajkainé Pál Anita műtősnő, akivel arról beszélgetünk, hogyan készíthetjük fel a gyerekeket egy műtétre, mire számíthatnak a kórházban, és hogyan támogathatjuk őket a beavatkozás előtt és után.

Szó esik arról, miért fontos az őszinte, életkorhoz igazított tájékoztatás, hogyan beszéljünk a gyerekek félelmeiről, és miért érdemes kerülni a fenyegető vagy félrevezető mondatokat. Arról is beszélgetünk, hogyan segíthet a játék a felkészülésben és az élmények feldolgozásában.

A cél nem az, hogy minden félelmet eloszlassunk, vagy megígérjük, hogy semmi kellemetlen nem történik. Sokkal inkább az, hogy a gyerek értse, mi vár rá, feltehesse a kérdéseit, és érezze: a nehéz helyzetben sincs egyedül.

Hallgasd meg a beszélgetést, ha a gyermeked műtét előtt áll, kórházi tartózkodásra készültök, vagy szeretnél több kapaszkodót kapni ahhoz, hogyan kísérheted őt egy ilyen helyzetben.

Anita munkásságát a közösségi oldalakon is követheted. (Facebook, Instagram)

„Te törted össze?” – „Nem.”

Szülőként könnyű megijedni, amikor a gyerekünk valótlant mond. Vajon hazudik? Manipulál? Mit jelent ez a kapcsolatunkra nézve? És egyáltalán: honnantól beszélünk valódi hazugságról?

Ebben az adásban körbejárjuk, mi minden állhat a gyerekek valótlannak tűnő kijelentései mögött. Szó lesz a fantáziáról, a nagyotmondásról, a vágyteljesítő történetekről, az emlékezeti pontatlanságokról és a szándékos megtévesztésről is.

Megnézzük, milyen kognitív képességekre van szükség ahhoz, hogy egy gyerek valóban tudatosan megtévesszen valakit, hogyan változik mindez az életkor előrehaladtával, és miért lehet olyan fontos kérdés, hogy miért volt nehéz elmondani az igazat.

Arról is beszélünk, hogyan reagálhat a szülő, amikor már valóban hazugsággal találkozik: mit mondjunk, mit kerüljünk el, hogyan tartsunk határt úgy, hogy közben a kapcsolat is megmaradjon. Egy hatlépéses kapaszkodót is adok ahhoz, hogyan lehet a helyzetet a vallatás és megszégyenítés helyett a megértés, a problémamegoldás és a jóvátétel felé vinni.

Mert az igazmondás megtanulásához valójában arra van szükség, hogy a gyerek megtapasztalja: elmondhatja az igazat akkor is, amikor szégyelli, amit tett.

„Add oda!” – vajon tényleg ilyen egyszerű lenne?

Egy kisgyerek számára az osztozkodás sokkal összetettebb helyzet annál, mint hogy odaadja-e a játékát. Mit jelent számára az, hogy valami az övé? Mikor alakul ki a tulajdon fogalma? Mit tud az igazságosságról és a másik szempontjának figyelembevételéről?

Ebben az epizódban hangosan gondolkodom a birtoklásról, a testvérkonfliktusokról, az életkori sajátosságokról és arról is, hogy mikor várható el egy gyerektől az osztozkodás. Szóba kerülnek a személyes, „tabutárgyak", a csere és a felváltva használás, valamint az is, hogy miért nem érdemes mindenből rögtön kettőt venni a testvérek esetében.

Megnézzük azt is, mi köze a késleltetett jutalmazásnak az osztozkodáshoz, és miért lehet egy kisgyereknek valódi kihívás egyszerűen csak várni a sorára.

És talán a legfontosabb kérdés: mit tehetünk szülőként, amikor kitör a vita?

Mikor avatkozzunk be? Mikor engedjük, hogy a gyerekek maguk próbálják rendezni a helyzetet? Hogyan lehet úgy jelen lenni a konfliktusban, hogy közben ne váljunk bíróvá?

Mert az osztozkodás is összetett készség, hatással van rá a kapcsolódás megélése, az önszabályozás, a frusztráció elviselése és annak megtapasztalása is irtó sokat adhat, hogy „anya itt van velem, amíg várnom kell.”

Gesztenye, makk, kavics, bot, levél, termés – ősszel valahogy mindenből kincs lesz. Tele a zseb, a táska, a kiskosár pedig egy idő után már alig bírja.

De miért olyan fontos a gyerekeknek, hogy megtalálják, felvegyék és hazavigyék ezeket?

Ebben az epizódban a gyűjtögetés nyomába eredünk: szó lesz az ösztönös, evolúciós hátteréről, az ősz és a szüret különleges világáról, a természetben töltött időről, és arról is, mi történik a begyűjtött kincsekkel, amikor hazaérünk, mert a gyűjtögetés nem feltétlenül ér véget azzal, hogy a gesztenye bekerül a zsebbe. Lehet belőle rendezgetés, válogatás, alkotás, szerepjáték – vagy éppen egy olyan játék kezdete, amire előre nem is gondoltunk.

Talán érdemes ezért egy kicsit másképp nézni a tele zsebekre.

Ha szeretnél további ötleteket a termésekkel való játékhoz, keresd a SzabadKaland kártyacsomagot, illetve nézz körül az ingyenesen letölthető anyagaim közt a LapKaland weboldalán.

A játszótér sok család életében a mindennapok természetes része. A gyerekek futnak, másznak, hintáznak, csúszdáznak, egyensúlyoznak – mi pedig szülőként néha azon gondolkodunk: vajon jól használja? Biztonságos ez neki? Nem túl nehéz még? Vagy éppen nem túl könnyű?

Ebben az epizódban Jobbágy Piroska konduktorral beszélgetünk arról, milyen fejlesztő hatása lehet a játszótéri játékoknak, és mi minden történik a háttérben, miközben a gyerek egyszerűen csak játszik.

Szóba kerül többek között:

• hogyan támogatják a játszótéri eszközök a mozgásfejlődést,
• mit fejleszt a mászás, a hintázás, a csúszdázás vagy éppen az egyensúlyozás,
• miért fontos, hogy a gyerekek a saját tempójukban próbálkozhassanak,
• mennyire kell segítenünk a gyerekünket a játszótéren,
• hogyan tanulja meg felmérni a saját testi határait és lehetőségeit,
• hol húzódik a határ a biztonságos kockázatvállalás és a valódi veszély között,
• és miért érdemes teret hagynunk a szabad, önálló mozgásos játékra.

A játszótér ugyanis nem egyszerűen egy hely, ahol levezethetjük a gyerek energiáját. A mozgásos játék közben a gyerek tapasztalatokat szerez a saját testéről, a térben való mozgásról, a határairól és arról is, mire képes.

És talán nekünk, szülőknek is érdemes egy kicsit hátrébb lépnünk – és figyelnünk, mi mindenre képes a gyerek, ha lehetőséget kap rá.

Hallgasd meg az epizódot, ha van kisgyerek a családban, akivel rendszeresen jártok játszótérre, és ha hasznosnak találtad, küldd el ezt a részt egy másik szülőnek is!

Egy ponton szinte minden szülőben felmerül a kérdés: mikor jöjjön az első telefon? És valóban szüksége van rá a gyereknek?

Az iskola, az önálló közlekedés, a különórák és a baráti kapcsolatok miatt valóban lehet olyan helyzet, amikor szükség van arra, hogy a gyerek elérhető legyen. De egy telefon és egy okostelefon között óriási különbség van.

A „Várj a telefonnal!” mozgalom arra hívja fel a figyelmet, hogy érdemes lehet késleltetni az okostelefon és az ezzel járó közösségi média, videók, játékok, értesítések és algoritmusok világának belépését a gyerek életébe.

Ebben az epizódban arról beszélek, hogy:

• miért lehet jó döntés várni az első okostelefonnal,
• hogyan jelenik meg ebben a kortársakhoz tartozás és a kimaradástól való félelem,
• mi a különbség egy egyszerű telefon és egy okostelefon között,
• mit nyerhet a gyerek azzal, ha még marad ideje szabad játékra, mozgásra, unatkozásra és valódi kapcsolódásokra,
• és mire érdemes figyelni, amikor mégis eljön az első telefon ideje.

Bízom benne, hogy az epizód hatására végiggondoljuk mindannyian, hogy miért adunk telefont, mire van valóban szüksége a gyerekünknek, és mit szeretnénk megőrizni a gyerekkorából addig, amíg csak lehet.

Mert lehet, hogy az első telefon kérdésében nem az életkor az egyetlen fontos szempont, és talán könnyebb várni, ha tudjuk: nem vagyunk egyedül.

Hallgasd meg az epizódot, és ha nálatok is aktuális az első telefon kérdése, oszd meg egy olyan szülővel, akivel erről éppen beszélgettek.

Miért szeretjük annyira a meséket? És miért lehetnek különösen fontosak a gyermekek számára éppen a népmesék?

A mesékben királyok, szegény legények, sárkányok, boszorkányok és varázslatos próbák jelennek meg – mégis sokszor egészen hétköznapi, gyermeki kérdésekről mesélnek: Ki vagyok én? Meg tudom csinálni? Mi történik, ha félek? El tudok indulni egyedül? Mi lesz, ha valami nem sikerül elsőre?

Ebben az epizódban Kántor-Jeskó Teodórával, óvodapedagógussal és mesepedagógussal beszélgetünk a népmesékről, a mesélésről és arról, hogyan kapcsolódhat a mese a gyermek belső világához. Teodóra 2022 óta Népmesekincstár mesefoglalkozásvezetőként is dolgozik, és a mesék mellett a népi játékok, dalok és a hagyományok átadásával is foglalkozik. Sőt, meséket is írt a kislányának, melyeket hangoskönyvként is meg tudtok vásárolni.

Szó lesz többek között arról:

• miért lehetnek fontosak a népmesék a gyermekek fejlődésében,• mitől más egy népmese, mint egy modern, kifejezetten „tanító” történet,• hogyan segíthet a mese a gyermeknek a saját érzései és élethelyzetei megértésében,• kell-e magyaráznunk a mesét a gyermeknek,• hogyan válasszunk mesét különböző életkorokban,• és hogyan lehet a mesélésből közös élmény, nem pedig újabb „fejlesztő feladat”.

A mesepedagógiai megközelítésben a mese nem elszigetelt tevékenység: a meséléshez kapcsolódhat mozgás, játék, ének, mondóka és alkotás is – miközben a mese önmagában is értékes, és nem kell mindenáron didaktikus üzenetet keresnünk benne.

Egy beszélgetés arról, hogy miért lehet a mese sokkal több annál, mint hogy este elolvassunk egy történetet a gyerekünknek.

Hallgassátok szeretettel!

Már megvan az iskolatáska, a tanszerek nagy része is a helyén van – de vajon mit tehetünk még az utolsó egy-másfél hétben azért, hogy könnyebb legyen az iskolakezdés?

Érdemes még gyakorolni az írást és az olvasást? Vegyünk elő feladatlapokat? Vagy éppen most már nem a fejlesztésen van a hangsúly?

Ebben az epizódban Pincz Petrával, az Áthidaló Program alapítójával, tanítóval és óvodapedagógussal beszélgetünk arról, hogyan készíthetjük fel gyermekünket az iskola első napjaira – úgy, hogy közben ne tegyünk még több terhet az amúgy is nagy változás elé.

Szó lesz arról:
• mit érdemes és mit nem érdemes már az utolsó napokban gyakorolni,
• hogyan álljunk át a tanévbeli napirendre,
• milyen önállósági készségeket jó még átbeszélni vagy gyakorolni,
• hogyan beszélgessünk az iskoláról anélkül, hogy szorongást keltenénk,
• mire számíthatunk az első napokban,
• és hogyan adhatunk a gyermekünknek biztonságot az új helyzetben.

Az utolsó hét már nem arról szól, hogy mindent bepótoljunk. Sokkal inkább arról, hogy ráhangolódjunk az új életszakaszra, és megmutassuk a gyermekünknek: bármi is történik, számíthat ránk.

Hallgassátok szeretettel!