Nagyon fontos lenne, hogy az embereknek valós képük legyen a járványról, és egyszerűen tudjanak információhoz jutni a teszteléssel, oltással kapcsolatban. A taps és a sütemény ugyan jól esik az egészségügyi dolgozóknak, de a legtöbbet azzal tehetünk, ha vigyázunk magunkra és nem fertőződünk meg. A túlterhelt kórházakban ugyanis nincs lehetőség mindenkinek megfelelő ellátást nyújtani, és az ezzel kapcsolatos kétség és lelkiismeretfurdalás felőrli az orvosokat és ápolókat. Többek között ez derült ki abból a három interjúból, amit egészségügyi dolgozókkal készítettünk arról, hogyan élik meg a több mint egy éve tartó járványhelyzetet. Hallgassátok meg legújabb podcast adásunkat, amelyben Zsigri Szabolcs háziorvossal, Lukács Miklós hospice ápolóval és Svéd Tamás aneszteziológus-intenzív terápiás szakorvossal beszélgettünk!

Vakcinaútlevél és védettségi igazolvány – hivatalos dokumentumok,  amelyek hamarosan meghatározhatják az életünket, de valójában azt sem  tudjuk, pontosan mire jogosítanak. Visszaadhatják-e a szabadságunkat  úgy, hogy közben azoknak a jogai se sérüljenek, akik nincsenek beoltva?  Vagy az „immunprivilégium” mindenképpen egyet jelent a  diszkriminációval? Legújabb adásunkban Sándor Judit bioetikus volt a vendégünk, akivel szakmai igazgatónk, Szabó Máté beszélgetett  arról, hogy a járványhelyzetben lehetnek-e egy ország polgárai különböző mértékben szabadok.

A kiemelt turisztikai régiók „fejlesztése”, energetikai és bankszektor, állami informatikai rendszerek - csak néhány azok közül a fontos területek közül, ahol a járvány leple alatt a kormányközeli üzletemberek még jelentősebb befolyást szereztek. Közben pedig annyira hozzászoktunk a korrupcióhoz, hogy a legtöbben már fel sem kapják a fejüket néhány megkérdőjelezhető módon elköltött tízmilliárdra. Legújabb podcast adásunkban két szakértő újságíróval, Erdélyi Katalinnal (Átlátszó) és Bódis Andrással (Válasz Online) beszélgettünk a politikai és gazdasági hatalom összefonódásáról, illetve arról, hogyan használta fel a kormány a válsághelyzetet befolyása növelésére, és mi köze van mindennek a 2022-es választásokhoz.

Szeretjük azt hinni, hogy minket nem lehet megvezetni, de mindannyian fogékonyak vagyunk a dezinformációra, ezért is nagyon fontos foglalkozni ezzel a jelenséggel – vallja Krekó Péter, a Political Capital ügyvezető igazgatója, akinek nemrég új kiadásban jelent meg nagysikerű könyve, a Tömegparanoia 2.0.

Podcast sorozatunk második évadának nyitó epizódjában arról beszélgettünk vele, hogy kinek és miért éri meg álhíreket gyártani, miben különleges a magyarországi helyzet, mi az összefüggés a járvány és az álhírek terjedése között és hogyan védekezhetünk az egyre bővülő dezinformációs piaccal szemben.

Borítókép forrása: "hvg.hu / Reviczky Zsolt"

Jordán Ferenc hálózatkutató biológus szerint a globalizált életformánkkal, a folyamatos környezetpusztítással és túlnépesedéssel megágyaztunk a komolyabb járványoknak. Mondta ezt tavaly szeptemberben, elsőként a hazai sajtóban. Rá pár hónapra megjelent Kínában a koronavírus.

Mostanra egy közel féléves tudásunk van arról, hogy a különböző országok, különböző stratégiákkal próbálkoztak a járvány megfékezése érdekében. Ki és mit csinált jól? Lehet-e központi protokoll mentén eredményesen védekezni? Mit tudunk a vírusról? Hogyan és mennyire lehet felkészülni a második hullámra? Egyáltalán van bármi esély arra, hogy akár nyájimmunitással, akár vakcinával úgy élhessünk együtt ezzel a vírussal, hogy nem zárkózunk be ismét? Vagy tényleg minden végleg elromlott?

“Radikális átalakítás a médiában"

"Az index riadólámpát kapcsolt, a fószerkesztő és a stáb szerint veszélybe került a függetlenség"

"Az index után a 24.hu kiadójánál is elromlott a hangulat”

Ezek csak az elmúlt két nap szalagcímei. Az index körüli átalakítási tervek, a 24.hu újságíróinak fizetéscsökkentése kapcsán a legtöbben már a Fidesz választási kampányra fordulását és a még megmaradt független sajtó ellehetetlenítését vizionálják. Vajon igazuk van azoknak, akik attól tartanak, hogy itt két éven belül nem marad más csak az állami propaganda?

Urbán Ágnessel, a Mérték Médiaelemző Műhely kutatójával beszélgettem arról, hogy a mostani gazdasági válság mennyire indokolja az átalakításokat, milyen kihívásokkal néznek majd szembe a következő években az online hírszerkesztőségek és vajon mit tehetünk mi, állampolgárok, ha aggódunk és szeretnénk megőrizni a számunkra értéket képviselő lapokat?

Március közepén tulajdonképpen berobbant az iskola a dolgozószobákba, a hálószobákba, a nappalikba. A szülők újra elővehették az ötödikes matektudásukat, a nagyobbak korrepetálták a kisebbeket, a tanárok pedig hol kreatívabban, hol ragaszkodva a korábbi gyakorlathoz kérték számon a tananyagot. Hihetetlen rugalmasságot követelt meg a helyzet mindenkitől. De hogyan teljesítettünk? Hogyan vizsgázott az oktatási rendszer a koronavírus alatti időszakban? Mit éltek át a diákok, a szülők és a tanárok?

3 hónap távlatából sikerként vagy kudarcként lehet értékelni a digitális távoktatásra való villámgyors átállást? Mit történik azokkal, akik most teljesen kimaradtak az oktatásból? Lehetett volna ezt a három hónapot másképp csinálni? És mire számíthatunk ősztől, amikor felmenő rendszerben a szakma által sokat kritizált új Nemzeti alaptantervhez és kerettantervekhez kell majd idomulnia a tanároknak? Nahalka István oktatáskutatóval erről beszélgettünk, tartsatok velünk!

Rengeteget olvashatunk arról a sajtóban, hogy az egészségügyben dolgozók milyen emberfeletti terhelésnek vannak lassan harmadik hónapja kitéve. Látjuk az egész napos maszkviseléstől kidörzsölt arcú orvosokról a képeket a közösségi oldalakon, olvasunk a fáradtságtól a budapesti villamoson összeesett ápolóról.

De meddig lehet ezt bírni?

Dr. Petke Zsolt és munkatársai három hónapja éjjel-nappal a vírusnak legkiszolgáltatottabb embereknek segítenek. 650 gondjaikra bízott idős ember fizikai és lelki egészségére kell vigyázniuk a legszigorúbb járványügyi előírások betartása mellett.

Ezen a héten vele beszélgettünk arról, milyen volt a frontvonalban dolgozó orvosként átélni a veszélyhelyzet első heteit? Mi változott? Hogyan élik meg az idős emberek és hozzátartozóik a bezártságot, az elszigeteltséget, a bizonytalanságot? És legfőképpen, meddig bírják majd a megterhelést az egészségügyben dolgozók?

Tarts velünk, és ha tetszett az adás, oszd meg a barátaiddal is! Ha pedig szeretnéd gyakrabban is hallgatni, akkor támogass minket, hogy több időt fordíthassunk a következő epizódok elkészítésére.

“Az lenne a legnagyobb segítség, hogy ha az egész befejeződne. Ha végre fellélegezhetnénk és visszatérhetnének azok az előzőleg nagyon rossz hétköznapok, amik most visszatekintve nem is voltak olyan rosszak.”

Csak ennyit kér Edit.

Mert neki, és a fogyatékossággal élő gyermeküket otthon gondozó szülőknek sokszor még a rossz hétköznapok is jobbak voltak, mint a mostani helyzet. Edit és férje Rett-szindrómás lányukat, Zsófit gondozzák otthon már 27 éve. A család élete teljesen Zsófi körül forog.

Edittel hónapokkal ezelőtt beszélgettünk, amikor megosztotta velünk családja történetét. Most ismét megkerestük, hogy közelebb hozhassuk hozzátok azoknak a családoknak az életét, akik számára a karantén nem március, hanem évek óta tart. Hogy vannak? Hogyan élik meg a bezártságot és bizonytalanságot? Hogy oldják meg a mostani helyzetben, hogy kimenjenek vásárolni? Ki segít nekik?