Anna és Zoli 2018 őszén elutaztak keletre, hogy aztán nyugatról érkezzenek meg.

A jövő a szuperszar-donoroké és a tűzvédelmi kecskéké. Addig is mindenki ellopja az adatainkat, miközben görkorizunk a mobilunkon át a 3D-nyomtatott hidakon és hallgatjuk a lézerüzeneteket.

Minek is bármit mondani bármiről. Ebben az országban. Esetleg talán a hálókocsikról, a tejhabosítóról és Raymond Chandler magyar fordításáról.

Olvasás, földrajzi kitérő, boughetto, kormányinfó. Nincs mi iránt nosztalgiázni.

Csiligénnel turbózott paradicsom, udvarias kanadai hacker, Doom-porszívó, aztán Scully 10 évvel ezelőtti CES-gyűjtése után egy idei CES-gyűjtés (vagy inkább előzeCES).

Kicsit még a téli szünetről: mit olvastunk, mit láttunk, mit ettünk, mit ittunk. Azután kicsit a Gundelmenzáról.

Mi kell a változáshoz? Ki akar sporteseményeket? És karácsony, és újév.

Egyre sósabbak az édesvizek, a tudósok meg eltakarnák a napot, de legalább lesz vécétisztító és filctollal irányítható robotunk is.

Kit érdekel más náthája? Hol vannak a különvélemények? Vállalati karácsonyok?

Rabszolgatörvény! CEU :( Minimalizmus ¯\_(ツ)_/¯