Kemma.hu

A 19. század utolsó évtizedének legjobb magyar lova is Tatán nevelkedett. A Tatai lóversenyzés történetének aranykora című könyv az elfeledett történeteknek állít emléket.

Érdemkeresztet kapott a Nemzeti Földügyi Központ és a Vérteserdő fáradhatatlan munkatársa – adta hírül korábban a kemma.hu. Tarjáni Antal augusztus 20-a alkalmából Magyar Ezüst Érdemkeresztet vehetett át a köztársasági elnöktől. Ebből az alkalomból beszélgetett vele Sugár Gabriella.

A gazdag életút mellett szóba kerültek korábbi díjai is: Tatabánya Megyei Jogú Város Kultúrájáért Díj kitüntetettje volt 2013-ben és az Életfa Emlékplakett Bronz fokozatát vehette át 2022-ben. Elmondása szerint, nagyon meglepte a mostani előterjesztés, mivel nem gondolta, hogy az Életfa után még felterjesztik további kitüntetésre.

A beszélgetésből kiderült az is, hogy a közkedvelt tatabányai kirándulóhely, a Kacsás-tó névadója is Tarján Antal. Igaz, akkor a sok szárnyas miatt Kacsa-tónak nevezte a helyet.

A vértestolnai Bundschuh-kút is szóba került, a kérdező szülőfaluja. Egykoron a riporter nagyapjának földje volt itt, ezért kapta családjának nevét a hús vizet árasztó kút. Mellette Tarjáni Antal tervei alapján készült el a tó, és annak környezete.

Szó volt a fotózás szeretetéről, amely megszámlálhatatlan sok kiállítást eredményezett, s a sportról is. A hivatása mellett ezek is fontos szerepet töltöttek, töltenek be az életében.

Nieselberger Róbert két évig tartó, alapos, mindenre kiterjedő kutatómunkájának köszönhetően feltárta a tatai lóversenyzés aranykorát. Mai podcast beszélgetésünkben az író vármegyénk elfeledett történetéről mesélrt nekünk. Megtudhattuk, hogy mennyire pezsgett az élet a Tatán. Milyen hatással voltak a városra a lóudvarok. Ha érdekel, hogy milyen izgalmak voltak Tatán a lóversenyzés körül, halgass bele podcastünke!

A Képes történelem hatvanadik adásában a házgyári építkezési technológia került a fókuszba. Dallos István helytörténésszel, fotóművésszel Sugár Gabriella beszélgetett.

Dallos István felvezetőjében röviden ismertette, hogy az ötvenes évektől Tatabányán mely városrészekben, milyen építkezések zajlottak. A kezdetben téglából épített tömböket lassan felváltotta a blokkos, majd a házgyári építkezési mód. A kisblokkos panelházak Dunaújváros után Tatabányán is elterjedtek. Ismertette Dallos István a panelgyártás szakaszait is. A lényeg az volt: minél jobban előkészített elemekkel tudjanak minél több lakást építeni, hiszen nagyon sokan telepedtek le Tatabányán, szükség volt rájuk. Egy szalagtízes épületébe hozzávetőlegesen a Hatostelep két utcájának lakói elfértek. 

A képeken jól létszik az építkezési technika, technológia fejlődése. Arra törekedtek, hogy olyan kész elemeket emeljenek be a daruk az építés során, amelyekben már nemcsak az ablakok, hanem a vezetékek is benne vannak. Hatalmas óriáslegóhoz volt hasonlatos az építkezés azonban a játék több variációt enged, itt ugyanis gyakorlatilag egyforma volt szinte minden lakás. A fürdőszobákban még a kád, a WC is benne volt, mikor beemelték őket a helyükre. 

Dallos István nagyon sok izgalmas képpel érkezett, amelyek jól ábrázolják az építés folyamatát. Mesélt az „NDK” óvodáról is, amely Újváros szívében van, ma már természetesen nem ezen a néven. Akkori nevét a Német Demokratikus Köztársaságból származó technológiáról kapta, amely egyszintes építkezési forma volt.

Dallos István helytörténésszel, fotóművésszel Sugár Gabriella beszélgetett.

Mai podcast beszélgetésünkben Korompai Gábor a Kresztergom park megálmodója és alapítója mesél fennállásukról és céljaikról. Arról már korábban beszámoltunk, hogy az esztergomi egyedülálló kresz park folyamatos és szoros együttműködésben van az Esztergomi Rendőrkapitánysággal. De hogyan kerül a DADA program egy kresz parkba? Milyen vilégszinten egyedülálló élményre van lehetősége a fiataloknak? Milyen jó tanácsokat javasol egy kreszpark tulajdonosa a biztonságos közlekedés érdekében? Podcast beszélgetésünkből kiderül.

Tősgyökeres városiként talán el sem tudjuk képzelni az életünket egy faluban. Gyakran kietlennek ítéljük meg a környezetet, olyannak, ahol a gazoláson a végtelenbe nyúló kapáláson kívül nem történik semmi. Kolléganőmnek, Szalai Klaudiának azonban az élete gyökeresen megváltozott, amikor kiköltözött Mocsára. Megismerkedett az állattartás fortélyaival, a kertészkedés varázslatával és - mint mondja - ma már semmi pénzért nem költözne vissza a városba. Hallgassák meg legújabb podcastünket a Kemma.hu-n!