Az öreg azon a nyáron folyton ott ült a parkban, egy nagy vadgesztenyefa alatt. A fején egy szürke, kopottas kalapot viselt, arca barnás volt, de mégsem látszott csavargónak. Tiszta volt, és még azt is megkockáztatnám, hogy jó illatú, bár nem voltam benne teljesen bizonyos, hogy felőle árad az a különös, fanyar, citrusos pára. Éppen azon a padon üldögélt, amelyik előtt reggelente elvezetett az utam munkahelyemre, a könyvtárba. Akkoriban a keleti kézirattár gyűjteményét rendezgettem, talán emiatt volt, hogy annyira érzékenyen érintett minden, misztikusnak tűnő jelenség. Merthogy az öregember az volt. --- Szerző: Kéri Katalin | Felolvasó: Ambrus Attila József (2011) | Megjelenés: ÚJ GALAXIS  – Tudományos-fantasztikus antológia 4. sz., Kódex Kiadó, Pécs, 2004, 98-102. o.