Kontemplatívok

Talán nem csupán a paprikás krumplit kell/lehet néha "újragondolni", hanem a keresztény misztériumokról szóló beszédmódunkat is. Erre teszünk kísérletet ebben az epizódban. Újragondoljuk a teremtés és a megtestesülés misztériumait, hogy ezáltal még mélyebben tudjunk ráébredni a Háromságos szeretet-áramlás és jelenlét valóságára.

Ebben az epizódban megpróbálunk arra rácsodálkozni, hogy a Háromság jelenlétében élt élet nem egy rendkívüli misztikus tanítás, hanem az Újszövetség szíve és a keresztény alaptapasztalat, melyet az elmúlt 2000 év misztikusai és lelki mesterei megpróbáltak megóvni a feledéstől és visszahozni a köztudatba. Ránézünk arra is, hogy a gyakorlatban mit tudunk tenni azért, hogy megszülessen bennünk ez a tapasztalat, s hogy napról-napra benne maradjunk.

Élt egyszer három barát (másodállásban teológusok), akik - magukból kiindulva - rájöttek: a Háromság lényege a Perikorézis, azaz a tudatos egymásban-lét a szeretet által. Működik ez úgy emberi, mint isteni személyek között. Körtánc ez, mely öröktől fogva zajlik a Háromságban, a nagy bumm óta az univerzumban, s fogantatásunk óta bennünk és körülöttünk. Most is, ebben a pillanatban. Itt, ahol épp vagyok. Ebbe a táncba mindenki hivatalos, kivétel nélkül. Remélem az epizód meghallgatása után mindenki felteszi kedvenc dalát, s elfogadja a Háromság felkérését egy jó kis lassú vagy gyors együtt-mozgáshoz. Hogy teológián és valláson túl végre megtapasztaljuk a Jelenlét örömét, a kozmosz ujjongását, az élet ünnepét.

Két utat próbálunk bejárni ebben az epizódban: egyrészt szeretnénk eljutni az asztalraültetős házi istenkétől az univerzum háromságos Teremtőjéig; másrészt ránézünk arra a folyamatra, amelynek során Isten felfedte nem-egyedüllétének titkát. A Marvel rajongók által akár Trinity Saga-nak nevezhető sokfázisú Történet bővelkedik fordulatokban, bizonytalanságokban és megértésekben, hogy végül egy valódi Triplacsavar által jussunk el a Végjátékhoz.

Minden folyik és minden áramlik, talán nem véletlenül: a Háromságon belül is árad az isteni Flow, öröktől fogva. Ez nyilvánul meg minden élet-dinamikában bennünk és körülöttünk. Ebbe az Áramlásba próbálunk most beleállni és vitetni magunkat általa. Mindezt kiegészítjük azzal, hogy a Flow-szemlélettel ellentétben hogyan szoktuk a Szentháromságot szétszakítani és ilyen-olyan érmekkel a nyakukban felállítani őket a dobogó különböző fokaira. S hogy ezt megelőzzük, elengedhetetlenül fontos lesz megfesteni a saját Szentháromság-ikonunkat és megírni a saját Viskónkat...

Ebben az epizódban újra alapvető isteni és emberi valóságokra nézünk rá, de immár háromságos szemüveggel. Feltesszük a kérdést: mi következik abból, hogy nem egy magányos, hanem egy háromszemélyű Isten képére teremtetett az ember? Miért nem azt mondá Ádám atyánknak a Teremtő, hogy "elég vagyok én néked"? A válaszokért csak befelé kell néznünk. Isten-alakú és ember-alakú űrjeink feltárják a Háromság szívének és a saját szívünknek vágyait s azok betöltésének módját.

Háromságos témakörhöz három speciális szemléltetőeszköz dukál: Andrej Rubljov "Szentháromság" ikonja, Richard Rohr "Az Isteni Tánc" című könyve, és William Paul Young "A Viskó" című regénye. Mindezekből merítve fűzzük tovább háromságos gondolatainkat a visszavonhatatlan szeretetről, a különbözőségben fennálló egységről és arról, hogy a Kern-Garas páros már rég megénekelte a legnagyobb teológiai és embertani igazságot: egyedül nem megy. Istennek sem. Nekünk sem.

Évadnyitó epizódunkban bemegyünk a soha-véget-nem-érő drágakőbánya kapuján és szemügyre vesszük azt a szemünk elé táruló kincset, melynek létezésről lehet mindig tudtunk, de csak most kezdünk igazán rácsodálkozni: Isten nincs egyedül. Soha nem is volt. Mert mindig Hárman voltak, vannak és lesznek.

Évadzáró epizódunkban - immár hagyományőrző módon - visszanézünk a megtett útra és összefoglaljuk az eddig elhangzottakat. Folytatása következik!

A Távoli Alkotó és a Felelőtlenül Szerető istenkép megvizsgálása és két megható vers felolvasása után rátérünk a valóban Szerető istenkép szemlélésére. Kiderül, hogy a vele való kapcsolat állandó dinamizmusa miatt most már kisebb a kísértésünk az "elalvásra", azaz hogy kilépjünk az ő jelenlétére irányuló éberségből... hisz bármilyen szembesülésekkel is jár együtt a vele való meghittség, mégis ez az a kincs, aminél jobb, több és nagyobb nincs ezen a világon.

Babits Mihály verse Mezei Mária előadásában: https://www.youtube.com/watch?v=oV-QPUCqwZA&t=0s