Be kell valljam, régóta dédelgetett álmom volt a Kösz, jó(l) vagyok! podcast elindítása, mert trénerként, coachként láttam, hallottam, hogy hányan küzdenek azzal, hogy nem elégedettek magukkal, a teljesítményükkel, az elért eredményeikkel még akkor sem, amikor a külvilág felől megerősítést, elismerést kapnak, és szerettem volna nekik hitet adni abban, hogy ezen az érzésen lehet változtatni. Hétről-hétre olyan vendégeket hívok, akik ismertek és elismertek a szakmájukban, és akikkel arról beszélgetek, ők mit tesznek azért, hogy jól és jók legyenek, és ezt ki is tudják mondani. Március közepe óta sok vendégem volt, akiktől én is sokat tanultam, és akiknek köszönhetően rájöttem valamire. Csinálni kell a dolgokat, és nem gondolkozni rajtuk, bátran kell belemenni helyzetekbe, és nem latolgatni, hogy vajon jól döntünk-e. Ezért is változik valami a Kösz, jó(l) vagyok! podcast háza táján. Az adások már csak a Krizsó Szilvia youtube csatornán lesznek láthatók. Köszönöm a Remind Magazin eddigi támogatását, hogy velük el tudtam indítani ezt a szerelem-projektet, de most megérett a helyzet, hogy a saját lábamon menjek tovább. Ezért most még fontosabb számomra, hogy feliratkozzatok a youtube csatornámra, a hivatalos facebook oldalamra, a tiktok csatornámra illetve a LinkedIn oldalamra. A youtube-on még arra is van lehetőség, hogy a csengő gombot megjelölve minden héten kapjatok értesítést az új epizódokról. És azok bizony jönnek. Íme egy kis ízelítő a következő hetekben várható tartalmakból, szerdán pedig a youtube csatornámon kint lesz az új adás. Várlak Titeket. #krizsó #kommunikáció #önismeret #önbizalom#köszjólvagyok

Ungár Anikó úgy jár a világban, mint aki egy divatlap címlapjáról ugrott ki – tartás, hanghordozás, elegancia. A világ első női bűvészdíjának birtokosa 1965-ben gimnazistaként megnyerte a Ki mit tud?-ot, első férje mellett nyolc évig nem bűvészkedett, aztán a világ minden pontján játszott, ma pedig 60 fölött mentál mágiára váltott, franciául tanul és festeni – és arról is mesél, hogyan mondott le egy Las Vegas-i szerződésről, hogy anya lehessen.

Ebben az epizódban Ungár Anikó bűvész és előadóművész arról beszél, mit tanult 104 éves koráig élt édesanyjától, hogyan találta meg apja gyerekként a benne rejlő tehetséget, és miért érdemes minden életszakaszban máshogy élni – kifelé és befelé is.

„Szülői felelősség, megtalálni a gyerekedben azt, hogy miben tehetséges, mert ha azt megtalálja, önmagát megtalálja, könnyedén csinálja, amit csinál."

Szó lesz arról a pillanatról is, amikor tíz éves fiának meg kellett tapasztalnia az elmúlást, és Anikó hogyan adott neki új tartást. Kiderül, miért tartja a választásokat élete legfontosabb kérdésének, és hogyan mondott nemet 35 évesen egy több éves amerikai szerződésre, hogy néhány évvel később megszülhesse egyetlen gyermekét, Gábort.

„Nekem a prioritás nem önmagam volt, hanem az, hogy a Gábornak erőt mutassak, biztonságot, perspektívát."

Beszél a mostohaanyaságról is – arról, milyen volt öt fiúval egy házban élni, miért nem próbálta a gyerekek anyját pótolni, hanem egy anyaság hangulatát vitte a családba. Mesél 25 éve tartó vegetarianizmusáról és a makrobiotikáról, amit már ötven éve ismer, arról, miért éri meg minden korban máshogy táplálkozni, és miért fontos meghallani, amit a test súg.

Kiderül, hogyan tanult meg fonetikusan japánul, hogy a színpadon a közönséghez szólhasson, miért kezdett most franciául tanulni, és mit ad neki az örökbe fogadott erdélyi kopó keverék kislány, Zazi. Végül arról is szó lesz, miért nem érzi magát büszkének önmagára – és miért csak a fiára az.

„A választásaink azok a legfontosabb dolgok. Azok adnak életet az életünknek, hogy mit választunk."

Hámori Ildikó, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő közel 60 éve van a pályán, mégis most ült le először podcast-beszélgetésre. Elmeséli, miért zárkózott el ettől eddig, és miért döntött most úgy, hogy igen: mert, ahogy fogalmaz, ebben a korban már tök mindegy, hogy mit mond róla bárki.

A beszélgetés a gyerekkorával indul: három és fél éves korában TBC-vel diagnosztizálták, és két és fél évet töltött egyedül egy szanatóriumi szobában, elzárva a szüleitől. Ebből az időszakból mindössze egyetlen boldog emléke maradt, és azt is elmeséli, hogyan alakította ez egész későbbi életét, a gyerekkori dadogástól kezdve egészen addig, hogy miért érezte magát mindig biztonságban, amikor színpadon állhatott.

Szó esik arról is, hogyan lett a fazekas gimnáziumból a Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatója, csak harmadik nekifutásra, hogyan ismerte meg 55 évvel ezelőtt Szinetár Miklós rendezőt, és milyen volt egy kész, 40 éves férfihoz feleségül menni 25 évesen. Elmondja, hogyan próbálták tudatosan elkerülni a nepotizmus vádját: soha nem játszott a férje által rendezett darabban, és a televízióban is szinte sosem kapott szerepet, mert a rendezők érezték, hogy Szinetár Miklós ezt nem szeretné.

Hosszan beszél a lányáról, Szinetár Dóráról is: arról, hogy anyaként mennyire nehéz volt végignézni a Dórát ért igazságtalan támadásokat, és hogyan lett belőle anyatigris, amikor a családját kellett megvédenie a nyilvánosság előtt.

Az is kiderül, milyen három generációnak egy fedél alatt élni: Hámori Ildikó, Szinetár Miklós, Szinetár Dóra és az unokák is közel laknak egymáshoz, és a színésznő szerint ehhez rengeteg odafigyelésre és toleranciára van szükség, de számára ez sosem áldozat, hanem az adni akarás. Beszél arról is, hogy a nemzetközi filmdíjat hozó Pilátus című film óta egyre több fiatal rendezőhallgató keresi meg vizsgafilmekhez, és mesél arról a különös jelenségről is, hogy sok fiatal miért fordul szívesen az idősebb generáció felé.

A beszélgetés másik fő szála az öregedés kérdése: Hámori Ildikó szerint az embert nem az évek száma teszi öreggé, hanem az a pillanat, amikor kimondja, hogy öreg vagyok. Erről szól jelenlegi színházi szerepe is, a Turai Színház Forgószínpad című darabjában, ahol idős, megtakarítás nélkül maradt színésznőket alakít egy angliai otthonban.

„Egyetlen boldog pillanatra emlékszem ezekből az évekből. Ennyi volt ott a boldogságom. A cigánykerekek.”

Kiderül az is, mit jelent számára a szeretet a gyakorlatban, túl a szép szavakon, a mindennapi gondoskodásban.

„Az, hogy én hajnal háromkor fel tudok kelni, vagy éjjel kettőkor lefekszem, az a szeretet.”

És végül arról is vall, mikor hitte el magáról igazán, hogy jó színésznő, és mikor érzi úgy, hogy egy előadás alatt eljön az Isten.

„Akkor lesz öreg az ember, amikor azt mondja: én most már 80 éves vagyok.”

Ha érdekel, hogyan él együtt három generáció egy fedél alatt, milyen érzés, amikor a nemzetközi filmdíjas Pilátus után fiatal rendezőhallgatók keresik meg tanácsért, vagy hogy miért nem olvas soha kommenteket magáról Hámori Ildikó, ezt a beszélgetést nem szabad kihagyni.

Ebben az epizódban egy kivételes művészi pálya fontos fordulópontjai kerülnek elő. Fischl Mónika őszintén mesél arról, hogyan vezette az út a ferencvárosi gyerekkorból a zenéhez, a Magyar Rádió Gyermekkórusához, majd az operett színpadára. Szóba kerül a családi háttér, a nagyszülők meghatározó szerepe, a hegedűvel töltött hét év, a későbbi zongoratanulás, valamint az a két év is, amikor egyszerre járt balettintézetbe és a gyerekkórusba. Végül az utazások, a koncertek és a színpad szeretete mutatta meg, melyik irányba érdemes továbbmennie.

A beszélgetés egyik fontos kérdése, mit jelent ma primadonnának lenni. A cím mögött nem pusztán csillogás, látvány és elegancia áll, hanem komoly énektechnika, színészi munka, mozgáskultúra, fegyelem és folyamatos fejlődés. Mónika arról is beszél, miért érzi igazságtalannak az operett gyakori lenézését, és miért kell ugyanúgy komolyan venni ezt a műfajt, mint az operát. Kiderül, hogyan dolgozik együtt az ének, a próza és a mikroport, és miért segít a technika abban, hogy a színészek hitelesebben kapcsolódjanak egymáshoz a színpadon.

Különleges része az epizódnak a Traviata iránti vágy és a közelgő győri premier. Mónika elmondja, milyen szerepeket adott át, mely lehetőségek mentek el mellette, és miért érzi úgy, hogy most már határozottabban kell képviselnie a saját szakmai álmait. „Az én lelkem egy toszka.” Ez a rövid mondat jól megmutatja, milyen drámai mélység és belső erő találkozik benne a lírai koloratúr hanggal.

A színpadi történetek mellett bepillanthatunk a szentendrei hétköznapokba is. A kert, a reggeli kávé, négy macska és négy kutya nem puszta háttér, hanem Mónika életének fontos része. Az állatok szeretetéről, a menhelyről, a családi emlékekről és a lányával való szoros kapcsolatáról is szó esik. Megható, ahogy az önállósodás kapcsán egyszerre beszél büszkeségről és az elengedés fájdalmáról: „És nem fogom letörni a szárnyát azért, mert én magamhoz akarom láncolni.”

Az epizód második felében keményebb szakmai és közéleti kérdések kerülnek elő. Mi történik, amikor egy társulat úgy érzi, hogy nem hallják meg? Mikor válik a belső elégedetlenség nyilvános megszólalássá? Mónika beszél a Budapesti Operettszínház iránti lojalitásáról, a csökkenő előadásszámok és a közönség eltűnésének fájdalmáról, valamint arról a belső konfliktusról, amikor valaki egyszerre szeretne hűséges maradni és változást sürgetni. „Nem kívánom senkinek az elszámoltatását.” A cél nem a bosszú, hanem a műfaj, a társulat és a színház jövőjének megóvása.

A beszélgetés végén szó esik a crossover koncertekről, a jövőbeli szerepekről, a szinkronizálás iránti régi vágyról, valamint arról, hogyan lehet egy hosszú pálya után is kíváncsian várni az új kihívásokat. Ez az epizód egyszerre személyes portré, pályatörténet és őszinte vallomás önazonosságról, határokról, anyaságról, tehetségről és a színpad iránti rendíthetetlen szeretetéről.

Mi történik akkor, amikor egy régi álom valóra válik, közben pedig az embernek négy gyereket kell nevelnie, vállalkozást építenie, alkalmazottakat irányítania és folyamatosan új döntéseket hoznia?

A Köszönöm, hogy vagyok Podcast vendége Szakonyi Eszter, a Vintage Beauty tulajdonosa, aki nemcsak a kozmetikai szakma egyik meghatározó szereplője, hanem egy különleges életút megtestesítője is. Fiatalon kollégiumba került, majd külkereskedőként dolgozott, később két gyerek mellett kozmetikusnak tanult. A beszélgetésből kiderül, hogyan találta meg azt a hivatást, amelyről már korábban is érezte, hogy valamiért visszatérően vonzza.

Eszter nyíltan beszél arról, hogyan alakította ki magában a rendíthetetlen önbizalmat, és milyen ára volt annak a belső meggyőződésnek, hogy „csak rajtam múlik”. A kitartás, a fegyelem és a folyamatos önképzés sok mindenben előre vitte, ugyanakkor egy kemény, önmagával szemben is könyörtelen működésmódot alakított ki benne.

„Hogy meg tudom csinálni. Tehát ott kezdődött tulajdonképpen az, hogy kaptál egy bizonyítékot, hogy végül is meg tudod csinálni.”

A beszélgetés egyik legfontosabb témája a vállalkozásépítés. Szó esik a termékfejlesztésről, a hatóanyagokról, a bőrápolás tudományos hátteréről, a konkurenciafigyelésről és arról is, miért nem elég önmagában egy kiváló termék. Egy ponton túl már adatokra, rendszerekre, pontos elemzésre és megfelelő szakemberekre van szükség.

Eszter azt is elmeséli, miért költöztek családostul Hollandiába, hogyan került veszélybe a vállalkozás, és miért kellett végül hazatérniük. A döntésnek nemcsak üzleti, hanem családi ára is lett.

„Szerintem többet veszítettünk vele, mint amit nyertünk.”

A műsor talán legmegrázóbb része az anyaság és a siker konfliktusáról szól. Arról, hogy mit jelent egyszerre helytállni családanyaként és cégvezetőként, és hogyan lehet együtt élni azokkal a döntésekkel, amelyeket később már nem lehet visszacsinálni.

„Nagyon nagy árat fizetsz azért, hogy te megvalósítasz.”

Ez az epizód nem egyszerű sikertörténet. Inkább őszinte beszélgetés a hivatás megtalálásáról, a vállalkozás nehézségeiről, az önbizalomról, az anyaságról, a felelősségről, a külföldre költözés következményeiről és arról, hogyan lehet egyáltalán megtalálni az egyensúlyt az élet különböző területei között.

Mi történik akkor, ha valaki egyszerűen képtelen magában tartani, amit gondol? Stefanovics Angéla nemcsak a színpadon őszinte, hanem a hétköznapokban is. Ebben a különleges beszélgetésben nyíltan mesél arról, hogyan kísérte végig az életét a szókimondása, milyen konfliktusokat okozott neki, és miért érzi úgy, hogy az őszinteség bizonyos értelemben még kényelmesebb is, mint a folyamatos mérlegelés.

„Egyszerűbb őszintének lenni egyébként, mint nem” – mondja Angéla, miközben egészen meglepő történeteket oszt meg gyerekkoráról, a verekedős korszakáról, a színházi próbák hevében kialakult konfliktusairól, valamint arról, hogyan működik benne a határozott, intézkedő énjét előhívó „harci készültség”.

A beszélgetésből az is kiderül, hogyan alakult ki a kapcsolata férjével, milyen különbségek és közös pontok tartják össze őket, és miért fontos mindkettőjük életében a jóga, a keleti filozófia és a humor. Angéla részletesen mesél arról az időszakról is, amikor lelkileg nagyon rossz állapotban volt, és a jóga fokozatosan változást hozott az életébe. Nem csodamódszerként beszél róla, hanem olyan gyakorlatként, amely segít közelebb kerülni a testünkhöz, a félelmeinkhez és ahhoz, amire valójában szükségünk van.

„Nem az a lényeg, hogy ki mennyire hajlékony, hanem az, hogy mennyire kerülsz összhangba a testeddel.” Ez a gondolat a beszélgetés egyik legerősebb üzenete. Szóba kerül az önismeret, a szembenézés nehézsége, az öregedés elfogadása, a megfelelési vágy és az a kérdés is, hogy muszáj-e egyáltalán mindig „felnőttként” viselkednünk.

Angéla őszintén beszél a színészi pálya bizonytalanságáról, a lámpalázról, a kudarcról, a kemény kritikáról és arról, miért vágyik újra olyan szerepekre, amelyekben komolyabb, drámaibb oldalát is megmutathatja. A végén pedig egy egyszerű, mégis nagyon fontos tanácsot ad azoknak, akik nem érzik jól magukat a saját életükben: „Jó csöndben lenni.”

Gondolkodtál már azon, hogy a saját életed és a kapcsolataid valójában egy kerthez hasonlítanak? Ebben az adásban Dr. Piczkó Katalin pszichiáter, tréner és párkapcsolati szakértő segít megérteni a saját "szeretetkertünk" működését. Beszélgetünk önbecsülésről, konfliktusokról és arról a bizonyos belső sebzett gyermekről, aki sokszor szinte észrevétlenül veszi át az irányítást a heves vitáink során.

Katalin lenyűgöző őszinteséggel osztja meg velünk szakmai tapasztalatait és személyes történetét. Megtudhatjuk, miért választunk sokszor olyan párt, aki a gyerekkorunk traumáit idézi fel, és miért vetítjük ki a saját belső fájdalmainkat a szeretteinkre ahelyett, hogy magunkba néznénk. Ahogy az adásban is elhangzik: "minden kapcsolatunk minősége egyenes arányban van azzal, hogy önmagunkkal milyen viszonyban vagyunk." Ez az alapja mindennek. Ha a saját fánk, azaz a belső önképünk stabil, a kertünk többi része is virágozni fog.

Nagyon sok szó esik a modern önismeret csapdáiról is. Tényleg mindenki nárcisztikus vagy ADHD-s manapság? Vagy csak túltoljuk a címkézést és a mérgező pozitivitást? Katalin szerint fontos, hogy megéljük a negatív érzéseinket is. A düh sokszor csak egy fedőérzés, ami megvéd minket a mélyebb sebek elől. Ha viszont képesek vagyunk rálátni a mintáinkra, az egész életünk megváltozhat. Egy nagyon sokatmondó felismerést is megoszt velünk a vitákról és a kompromisszumokról: 

"már nem akarom, hogy igazam legyen. Azt választom, hogy boldog legyek."

A beszélgetés során mélyebben is belemegyünk a coaching és a terápia közötti különbségekbe. Katalin elmagyarázza, mikor elég csak a felszínen rendet rakni, és mikor kell valóban a mélyre ásni a múltunkban. Különösen tanulságos az a rész, ahol a munka és a magánélet egyensúlyáról, a kiégés elkerüléséről és az empátiáról beszélgetünk. Megtudhatjuk, mi a különbség az energiavámpír összeolvadás és a valódi, töltődést adó együttérzés között.

A szakmai mélységek mellett vendégünk mesél a legkisebb fiáról, Bazsáról is, aki halmozottan sérült gyermekként a legnagyobb tanítómestere lett. Az ő történetük a valódi, feltételek nélküli elfogadásról szól. Rávilágít arra, hogy a csoda sokszor nem abban rejlik, hogy valami megjavul, hanem a létezés puszta tényében. Katalin szavaival élve: 

"a csoda így ő maga, ahogy van. És nem kell, hogy történjen vele valami, mert így is csoda a mindennel együtt."

Tarts velünk ebben a mély, elgondolkodtató és sokszor megható beszélgetésben! Ha tetszett az epizód, iratkozz fel a csatornára, és oszd meg velünk a kommentekben, neked milyen a saját szeretetkerted!

A mai részben egy olyan nőt ismerhettek meg sokkal közelebbről, akinek a hangját szinte minden magyar ember azonnal felismeri. Wolf Kati nevét a legtöbben az X-Faktorhoz vagy az Euróvíziós Dalfesztivál színpadához kötik. Ebben a kivételesen őszinte beszélgetésben viszont a csillogó díva szerepe mögé nézünk. Közösen átbeszéljük a késői befutás nehézségeit, a zeneipari kihívásokat és azt a kőkemény belső munkát, ami a felszín alatt rejlik. Kati története kiváló példa arra, hogy a tudatos énmárkaépítés és az önazonosság felvállalása hosszú távon mindig kifizetődik.

Kati már nagyon fiatalon, a Vuk főcímdalának éneklésével belekóstolt a stúdiók izgalmas világába. A nagy áttörés azonban sokáig váratott magára. Végül 36 évesen, kétgyermekes édesanyaként robbant be igazán a köztudatba. Ahogy ő maga fogalmazta meg az interjúban: „Nagyon szerettem volna azt a pillanatot megélni, amikor valaki a hangomról ismer meg.” Ez a gyermekkori álom azóta egyértelműen valóra vált, de az ide vezető út tele volt buktatókkal.

A hatalmas sikernek persze komoly ára van. Szóba kerül az adásban, milyen óriási nyomást jelent az állandó megfelelési kényszer egy előadó számára. Kati kendőzetlenül mesél arról az időszakról is, amikor a hazai zeneipar elvárásai miatt egy időre ő is beállt a sorba. Úgynevezett fél-playback koncerteket adott, majd meghozott egy rettentően nehéz szakmai döntést. Maga mögött hagyta ezt a kényelmes korszakot a tiszta, élő zene kedvéért. Ez a bátor lépés rövid távon nagyon kockázatos volt, de egyértelműen a hitelességét erősítette a rajongói felé.

A beszélgetés során mélyebb, pszichológiai vizekre is evezünk. Kiderül, hogyan élte meg a húsz év házasság utáni válását. Kati hihetetlen tisztánlátással mesél a kapcsolati nehézségekről. Részletesen elmondja, miért kulcsfontosságú számára, hogy harag nélkül, normális viszonyt ápoljon volt férjével a gyerekek és a saját lelki békéje miatt. Az önismereti útja során egyre bátrabban vállalja fel a saját véleményét a nagyvilág előtt. Felismerte, hogy az építő konfliktusok felvállalása a felnőtt lét elengedhetetlen része. Ezt a felismerést így foglalta össze: 

„Azt is gondolom, hogy egy olyan nő vagyok, akit nem kell, nem biztos, hogy mindenki kell, hogy szeressen, és ez így jó.”

Kíváncsi vagy a további kulisszatitkokra is? Megtudhatod, miért kezdett el negyven felett tetoválásokat varratni magára, és pontosan mi a jelentésük. Egyik nagy kedvence a yin-yang szimbólum, ami egy folyamatos belső emlékeztetőként szolgál számára az életben. A pontos jelentését így írta le nekünk: 

„sose legyek túl férfias, vagy túl, hanem, hogy a női, tudom én, lágyság, vagy melegszívűség, az akkor is, ha egy harcos vagy, akkor is meg kell maradjon.”

Ebből a podcastból kiderül az is, milyen kőkemény fizikai edzésekkel tartja magát csúcsformában ötvenhez közeledve. Hallgasd meg ezt a kivételesen emberi és inspiráló epizódot, ami tele van üzleti és magánéleti tanulságokkal! Ha tetszett a tartalom, kérjük, támogass minket egy lájkkal és iratkozz fel a csatornára!

Ebben az epizódban egy olyan emberrel beszélgetünk, aki nem félt a csúcsról a mélybe ugrani, hogy aztán a saját szabályai szerint mássza meg újra a hegyet. Török Ádám, a Dumaszínház oszlopos tagja, egykori jogász és idegenvezető, ma pedig az ország egyik legreflexívebb humoristája. Az interjú során nemcsak a stand-up kulisszatitkai mögé nézünk be, hanem egy olyan férfi lélekrajzát is megismerjük, aki a 40. életév küszöbén állva meri kimondani: a sikerhez vezető út nem egy csillogó sugárút, hanem egy kőkemény sivatag.

Ádám kendőzetlen őszinteséggel beszél a karrierváltás nehézségeiről és arról a mentális munkáról, amit közel egy évtizede végez pszichológusok segítségével. Megtudhatjuk, miért döntött úgy, hogy maga mögött hagyja a jogi pályát, és hogyan tanulta meg kezelni a kudarcokat ott, ahol a leginkább fáj: a közönség előtt. A beszélgetés egyik legmélyebb pontja, amikor a siker természetét elemzi.

„A siker nem a komfortzónán kívül, hanem a komfortzónán kívüli utáni sótlan sivatagban ott valahol elkezd jönni.”

Különösen tanulságos az a rész, ahol Ádám a párkapcsolatokról és a Sipos Orsival való szakításáról vall. Nem a bulvár szintjén, hanem a mélyebb, emberi kapcsolódások és az eltérő életcélok ütközése felől megközelítve a témát. Beszél a gyerekkérdésről, mint „no-go” zónáról, és arról a bátorságról, ami ahhoz kell, hogy ne adjuk fel önmagunkat egy kapcsolatban sem.

„Van olyan, amit a szerelem nem tud legyőzni. Ez nagyon durva.”

A humorista mesél a példaképeiről is, köztük Bödőcs Tiborról, akit a szakma legendájának tart, és akivel egy színpadon állni számára a legnagyobb szakmai visszaigazolás. Szóba kerül a politika iránti felelősségvállalás és a közéleti humor súlya is. Ádám vallomása szerint a közéleti szerepvállalás számára egyfajta „főküldetés” volt az elmúlt években, amiért olykor komoly árat is fizetett. Végül pedig eljutunk a kancsalítás témájához, amit Ádám nemcsak műtétekkel, hanem humorral is a helyére tett az életében.

„Ha kisfaszú a lelked, akkor szerintem ne akarj nagykaliberű nőkkel ismerkedni, mert csúnyán el fogsz vérezni.”

Ez a beszélgetés kötelező mindenki számára, aki éppen útkeresésben van, vagy egyszerűen csak érteni akarja, mi zajlik egy sikeres előadó feje mögött a színpadon túl.

A mai epizódban egy igazi polihisztort köszönthetünk, aki nem fél a váltásoktól, és minden helyzetben a fejlődés lehetőségét keresi. Kánya Kata egykori színésznő és televíziós műsorvezető, ma pedig az ország egyik legismertebb társkereső irodájának vezetője, valamint képzett párterapeuta. Beszélgetésünk során kiderül, miért döntött a teljes szabadság mellett a biztos színházi karrierrel szemben, és hogyan tanulta meg kezelni az élet nagy pofonjait. Kata élete tele van bátor újrakezdésekkel, minden váltása mögött pedig ott állt az a mély meggyőződés, hogy az ember sorsa a saját kezében van.

Kata megosztja velünk azt a különleges túlélési stratégiát, ami segített neki talpra állni a legnehezebb pillanatokban is. Őszintén mesél arról, hogy bár olykor ő is megmerevedik a katasztrófák hatására, hamar átvált egy tudatos, megoldásközpontú üzemmódba. Szerinte a titok a problémák feldarabolásában és átkeretezésében rejlik. Ahogy a beszélgetésben fogalmaz: 

"Konvertálni kell: a problémából tudsz feladatot csinálni, az már egy egészen más nézőpont."

 Ez a fajta gyakorlatias mentalitás tette lehetővé, hogy egyedülálló anyaként is sikeres üzletet építsen, miközben megőrizte azt a sugárzó életszeretetet, ami ma is sugárzik belőle.

Külön kitérünk a szülői felelősségre és a nevelés sorsformáló erejére is. Wossala Rozina sikerei mögött ott rejtőzik az a feltétlen bizalom és érzelmi biztonság, amit édesanyjától kapott. Kata sosem a hibákra vagy az iskolai jegyekre koncentrált, hanem arra, hogy megerősítse lánya belső tartását. 

"Az ember arra képes, amit elhisz, hogy képes rá." vallja, és ez a szemlélet Rozina esetében is fényesen beigazolódott. A lánya ma már nemzetközileg is elismert gasztronómus, aki a gyerekkorban kapott önbizalmat maximalizmussal és szorgalommal párosította.

A társkeresés világa az elmúlt harminc évben drasztikusan megváltozott, Kata pedig első kézből tapasztalja az online világ okozta frusztrációt. A türelmetlenség és a feszültség uralja a terepet, pedig a boldogsághoz vezető út éppen ellenkező irányba mutat. A szakember szerint a legnagyobb hiba, ha valaki görcsösen, elvárásokkal teli akar eredményt elérni. Kata tanácsa egyértelmű: 

"Társat csak jókedvűen lehet keresni vagy találni."

 Ha valaki presszió alatt, belső haraggal vág bele, az ritkán vezet tartós és őszinte kapcsolathoz.

A beszélgetés végén a jövőbe tekintünk, ahol Katalin elmeséli, hogyan talált új értelmet a mindennapokban a vidéki lét és a természet közelsége által. Megtudhatjuk, miért fontos a mentális frissesség megőrzésében a sakk, és hogyan képes egy tál saját készítésű cseresznyelekvár ugyanolyan sikerélményt adni, mint egy teltházas kiállítás. Ez az adás arra tanít minket, hogy soha nem késő új célt találni, és a boldogságunkért nekünk kell megküzdeni minden egyes nap.