
Sign up to save your podcasts
Or


A szeretet és a szerelem érzését a legtöbb nyelven feltűnően hasonló szavak fejezik ki.
Különös módon mi sem a használatukkor ütközünk nehézségekbe (hacsak nem szűkszavúságunk okán), hanem ha különbözőségük meghatározására tennénk kísérletet.
Bár mindkét érzés belőlünk fakad, azok azonban mégsem minket illetnek; ezért könnyen tűnhet olybá, mintha valójában érzelmünk tárgyai felelnének saját érzéseink milyenségéért.
Ám szeretetünk, bármily természetű legyen is, végső soron mégiscsak kapcsolódásra vágyó énünk kivetülése, ezért a kapcsolat létrejöttéért muszáj önmagunkkal is alaposan szembenéznünk.
Legyünk hát fülig szerelmesek vagy gondoljunk szeretettel szüleinkre, gyermekeinkre vagy a Jóistenre, héberül csak ennyit mondjunk: ÁHÁVÁ.
A hit képessége mindannyiunk veleszületett adottsága; a bízni tudás vágya emberi kondíciónk leglényege.
De hogy mi húzódik valójában e gyakran használt szavak mögött, annak végiggondolására ritkán szánunk elegendő időt.
Bizalmunkkal voltaképpen önmagunk egy részét helyezzük át valami vagy valaki másba, és hitünk tudósít minket arról, hogy ezzel az intuíciónkkal merre forduljunk.
Szívünk mélyén mind tudjuk, hogy létünk nem foglalható általunk belátható keretekbe, s olyan nem-tudás tudása ez, amely hit nélkül összeroppantana minket.
Hittel és bizalommal azonban létezésünk megnyugtató és biztos értelmet nyer.
From the publisher's feed