“Lányi András 1993-ban írott esszéje saját identitásából kiindulva foglalkozik a magyarság politikai kérdéseinek legfontosabbjaival. Az elmúlt évszázad egyik legjelentősebb politikai-kulturális címszava az ún. zsidókérdés, amely azonban látszólag mostanság nem tartozik a leginkább égető kérdések kategóriájába. Az esszét olvasva, magyar közhangulatot ismerve tudjuk: bármely pillanatban újra előkerülhet, hiszen annyira mélyen beleivódott identitásunkba és társadalmunkba. A kérdés annyira összetett hely- és időspecifikus, hogy a magyar történelem és politikai gondolkodás mélyére kell nézni, hogy érthető legyen; ebben megvilágosító útitárs ez az írás.Alapvetően egy politikai publicisztikára adott válaszként íródott, s így számos elemet tartalmaz, amely a rendszerváltozás időszakából mint kortünet, koradat lehet érdekes számunkra, más részről azonban vizsgált kérdései - idegengyűlölet, identitás, politikai irányválasztások - nem idegenek majd 30 évvel később sem; sőt, különös akusztikát kapnak 2023 Magyarországán. Megvilágosító, ahogy a magyar középosztály társadalmi realitásáról, identitásáról, keresztény és (szélső)jobboldali ideológiák kapcsolódásairól, vagy éppen a magyar értelmiségi zsidó létmódról, hozzákapcsolódó többségi társadalom percepcióiról beszél, elemzi éles szemmel. Konklúziója, hogy a kérdésnek nincs egyetlen megoldása - hanem sok van, ellentmondásos keresztutakkal - hiszen végtelenül személyes és széttöredezett lett a zsidó identitás. A lendületes esszé partikulárisnak tűnő horizontját tágítja a legszélesebb értelemben vehető általánosig. Azt a képet szemléljük, amely Lányi András munkásságának visszatérő kérdését adja; kik vagyunk mi, magyarok közösségként és milyen utakat ró ránk sajátos történelmünk. Az erre való rácsodálkozáshoz válogattam önkényesen részleteket a 30 éves írásból.”