Magyar Menyasszony

Meglepő, mi minden derülhet ki a száraz adatokból, ha értő kézbe kerülnek…

Az epizódból izgalmas össszefüggésekre derül fény eleink párválasztási szokásairól, magánéletéről, megküzdési stratégiáiról, kis- és nagycsaládi kapcsolatairól, méghozzá a történeti demográfia segítségével.

A beszélgetésből megtudhatjuk például, hogy miért számított a száműzetés az egyik legfőbb büntetésnek. Miért tekinthették a házasságot az üdvözülés útjának? Tényleg gyerekfejjel házasodtak a régiek? Miért lehetett gyakorlat az, amit Hamlet hánytorgat fel keserűen: “Torról maradt hideg sültből kiállt a nászi asztal”, vagyis a megözvegyült házastárs érzéketlenül gyors újranősülése? Mit mutatnak meg a számok a mindennapi életről, és hogyan következtet a kutató az adatsorokból a régiek életére?

Őri Péter, a KSH Népességtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, a “Házasság, válás, özvegyülés a történeti demográfia nézőpontjából a XVIII. századtól máig” munkacímű tanulmány szerzője osztja meg gondolatait az epizódban.

Mindig sokkal izgalmasabb, amikor egy kutató a mindennapok felől, gyakorlati tapasztalatok és érdekességek mentén világítja meg a témáját, az pedig egyenesen kuriózum, ha a kutatási területe saját vagy felmenőinek történetével ér össze. Ament-Kovács Bence, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Néprajztudományi Intézetének néprajzkutató munkatársa betekintést nyújt a dél-magyarországi németek újkori esküvői szokásrendszerébe, az egyház ebben gyakorolt befolyására, korlátozó szerepére és azok miértjeire. Megérthetjük miért olyan fontos az anyakönyv-vezetés és miköze ennek egy középkori magyar történelmet kutató falusi plébánoshoz, aki tiltotta a rokon házasságokat. Megismerkedhetünk a korabeli hírportálokként funkcionáló úriszéki perekkel és azzal, hogy mit is üzennek a kutató számára, illetve betekintést nyerhetünk a mesékben oly sokat emlegetett három napon és három éjszakán át tartó lakodalmak menetébe. De hallhatunk a vendégünk rontást osztó felmenőjéről is…

Mai beszélgetésünkkel a 18. századi párválasztás és az azt követő esküvők érdekességeibe és menetrendjébe, a néphiedelmek mára már átformálódott, de még mindig gyakorolt szokásaiba avatjuk be a kiváncsi hallgatókat, hátha maguk is kedvet kapnak a családfakutatáshoz!

Mai epizódunk a 19. század végi - 20. század eleji fényképészműtermek kulisszáiba enged betekintést. Hányszor fogalmazódott meg már bennünk a kérdés, vajon eleink miért néznek olyan szigorúan a kamerába? Miért tűnnek olyan mesterkéltnek? Miért van a férfiak kezében kesztyű? Dr. Bognár Katalin történész, a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának főosztályvezető-helyettese a fényképész műtermek világába tett sétánkban szegődik mellénk kalauzként. Megtudhatjuk mit árul el a testbeszéd az 1800-as évek vége esküvői fényképeinek hátteréről, kiből lehetett fényképész a műfaj születése utáni évtizedekben, vagy hogy milyen szemet megtévesztő trükköket, praktikákat, kellékeket használtak a fotósok a végeredmény vonzóbbá tételéért. Elsőre talán nem hinnék el, de a ma gyakorta alkalmazott photoshop története messzebb nyúlik vissza az időben, mint gondolnánk és (ez talán nem olyan hihetetlen) az emberi természet nem sokat változott azóta: egyebek mellett már 150 évvel ezelőtt is a derék karcsúbbá tételére használták. Tartsanak velünk ehhez hasonló további érdekességekért!

Milyen utat járt be a színésznő mestersége és megítélése az első magyar színi társulat megalapításától a filmezés magyarországi berobbanásáig? Hat híres színésznő viharos kapcsolatain, boldog vagy boldogtalan, (gyakran áldozatokkal járó) házasságán keresztül leshetünk be a színház- és a nőtörténet egy szeletébe Somogyi Zsolt, az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet történész-muzeológusával. „Így lettem én menyasszony…” - írta a „nemzet csalogánya” 1866-os esküvőjére emlékezve, de kitől kapta Reindl Ludovika a ma ismert „művésznevét”? Déryné, Blaha Lujza és Márkus Emília mindenki számára ismerős városi terek, közkedvelt találkozóhelyek és utcák névadói, most azt is eláruljuk, hogy milyen női sorsok rejlenek a korabeli rivaldafény mögött.

Mai szemmel meglepő, hogy a katona házasságoknak komoly elvárásoknak kellett megfelelniük, sőt engedélyhez voltak kötve. A katona a modern kor lovagját testesítette meg: egy tiszt nagy társadalmi megbecsülésnek örvendő úriember volt, igazi presztízst jelentett, ha bekerült a családba. Pontosan milyen elvárásoknak kellett megfelelnie az arának és családjának, hogy egy tiszt feleségül vehesse? Hol szövődtek a szerelmek? Tartsanak Dr. Simonovics Ildikó divattörténésszel és Dr. Závodi Szilvia muzeológussal!

A tökéletes férfi megbabonázása, avagy hogyan szerezzünk magunknak férjet pár arcpirítóan egyszerű lépésben?Dr. Göbölyös Luca képzőművész és fotográfus 2010-ben a világ szerelmi babonáit gyűjtötte és alakította kortárs művészeti alkotássá. Egy jól ismert gasztroműsor díszletei között kotyvasztotta össze 21. századi boszorkánykonyhájában a szerelem és a férj találás „csalhatatlan” receptjeit. Az divatos főzőshow műfaji kliséinek imitálásával utal az elbulvárosodás társadalmi kérdésére és kérdőjelezi meg a mai női szerepmintákat.

Czingel Szilvia néprajzkutató, kultúrantropológussal a zsidó esküvői szokások a keresztény hagyományoktól eltérő sajátosságait vizsgáljuk. A beszélgetésből kiderül például, hogy a közbeszédben alapvetően férfi központúnak tartott zsidó társadalom elrendezett házasságai sem köttetnek a leány szava ellenére, azaz a menyasszonynak van vétó joga. A szülőknek és a házasságközvetítőknek addig kell keresniük a megfelelő párt, amíg az a leendő ara tetszését el nem nyeri. Az is kifejezetten pozitív a nők számára, hogy a vallásos zsidó férfiakra egyáltalán nem jellemző az alkoholizmus, így az abból eredő abúzus sem, ami pedig évszázadokon keresztül más közösségek válóperes ügyeinek jelentős részének alapjául szolgált. Bővelkedik a zsidó esküvő sajátos rítusokkal és elemekkel, ilyen például a tisztító fürdő, a nők hajnyírása, a hüpe, a ketuba felolvasása, a házasulók lelkének összefonása, a pohártörés, a külön- vagy zsebkendő fogással való táncolás. Ezeknek mind-mind különleges jelentősége van a zsidóság számára, olyannyira, hogy a legtöbb elem máig megtalálható nem csak a vallásos, de a nem vallásos közösségek házasságkötésében. Aki kíváncsi a részletekre, és egy, a pandémiával felélesztett régi-új szokásra hallgasson meg minket.

Interkontinentális és interkulturális házasságok: avagy milyen érdekek mentén köttettek az uralkodói frigyek a kora újkorban? Vendégünk Dr. Kiss Erika művészettörténész, a Magyar Nemzeti Múzeum ötvösgyűjteményének vezetője. Erikával nagyon izgalmas témát feszegetünk, az európai dinasztikus házassági szövetségek miértjeit és szempontrendszerét vizsgáljuk. Egyszeriben új megvilágításba kerül a szapora gyermekáldás "áldása", vagy épp a leánykérés, mely ekkoriban a valóságos harcmező helyett követek asztalnál folytatott diplomáciai csatározása volt. Gondolták volna, hogy a birodalmi szövetségek elrendezése során a felek nem riadtak vissza a korrupciótól sem? Egy alku folyamat "megkenése" "megolajozása", nem mai keletű. Vagy, hogy egy fejedelmi esküvő megrendezésének jogáért városok versenyeztek egymással, akár ma az olimpiáért? Tudták-e, hogy a svéd király, Gusztáv Adolf és Bethlen Gábor sógorok voltak? Vagy hogy Bethlen és Brandenburgi Katalin 1626-os esküvőjén egy eltévedt tűzijáték kis híján leégette a várost? Illetve van fogalmuk arról, hogy mi célt szolgált hajdan a kifejezetten a menyasszonynak szánt nászajándék? Ha bármelyik kérdésre nem volt a válaszuk, tartsanak velünk!