Egy réges-régi történeti mintázat azt mutatja, hogy amikor Németország – nevezzék éppen bárhogyan: Német-római Császárság, vagy csak simán Német Császárság, Nagynémet Birodalom vagy a mostani Német Szövetségi Köztársaság – elég erőt érez magában ahhoz, hogy hegemóniát gyakoroljon a kontinens fölött, akkor először a tőle délkeletre fekvő országokat akarja dominálni, aztán az egész kontinenst az uralma alá hajtja, végül az oroszok ellen indul. A történet vége viszont mindig ugyanaz!

Nem puszta történelmi áthallás, ha egy német kancellár országa háborús terveiről beszél, sőt egész Európát belevinné – amint tette azt Friedrich Merz a legutóbbi müncheni Biztonságpolitikai Fórumon. A múlt században láttunk már ilyet, és azt is tudjuk, hogy Magyarországnak, sőt Közép-Európa egészének létérdeke az ebből való kimaradás. És még valami: Magyar Péter a németek embere. Tudjuk, hogy mivel szokott járni, ha olyanok jutnak hatalomra, akik csak azt a választ ismerik, hogy jawohl.