Kohl kancellár abban a reményben áldozta fel az eurót a német egység oltárán, hogy az olyan erős lesz, mint a német márka. Nem így lett. Miközben az euró(adósság)zóna északi országainak előnyös az euró, a déliek tömegtermékeire halálos csapást mért. Az északiak gazdasági okokból ragaszkodnak az euróhoz, míg a déliek már nem tudnának a transzferek nélkül az elért életszínvonalat finanszírozni. Brüsszel is ragaszkodik az euróhoz, amely elérte finanszírozhatóságának határát, így útelágazáshoz érkezett: megszűnik, kettéválik, vagy az olasz líra sorsára jutva játékpénz lesz belőle.