Tizenkilenc évvel ezelőtt olyan fennsíkra értem, ahová most el se látok. Talán nem volt ott jó nekem? – De igen. Gyönyörű volt. Akkor talán nem az volt, aminek látszott? – De igen. Nemcsak belülről éreztem annak, mindenki számára tapintható volt az a megfoghatatlan, de a megfoghatónál létezőbb valóság. Hát akkor? – Nem tudom. De elém került az emléke most, amikor a születő Fény napjait éljük. Ha be kopogtatott, hát magamhoz ölelem és megosztom.